Iszonyatosan hiányzik. Annyira szeretnék beszélni Vele. csak úgy beszélgetni. Szeretném, hogy megnyugtasson....dehát...már annyiszor megtette....miatta vagyok kétségbe esve. És..ma miatta nyugodtam meg. Kétségbeejt a véglegesség....de ma kicsit kibillentett a végtelenség. Annyira hiányzik.... és valójában rohadtul nem érdekel semmi..sem önmagam, sem a környezetem, sem semmi azokból, amit eddig szerettem. És ki az, aki a legjobban helyrepakolna ebben az állapotban? Aki miatt belekeveredtem.... "Nórika szedd össze magad, figyelj oda magadra. Ezt így nem lehet csinálni. Én akkor vagyok nyugodt, ha Te jól vagy. Foglalkozz magaddal. Éld az életed. Nagyon ügyes, okos és szép vagy, úgyhogy szedd össze magad Gyöngyöm". Rendben Anyucim, ma este elkezdtem. ....
