Merre?

Hát vicces volt hajnal négykor arra ébredni, hogy jár az agyam. Nagyon sok dolog motoszkált bennem. Egyrészt azok a dolgok, amiktől valahogy szeretnék minél hamarabb megszabadulni, másrészt pedig azok a dolgok, amikben úgy érzem szintén elindult a változás bennem....

Pár napja arra jöttem rá, hogy az elfogadás is egy nagyon- nagyon tág kategória. Nem elég ítélkezés nélkül elfogadni a másik ember dolgait, azt amit csinál, ahogy gondolkozik, amiben hisz. Hanem ha mi homlokegyenest mást gondolunk a dolgokról, akkor ezt valóban csak akkor kell elmondani, ha az a valaki kéri, kérdezi...Miért? Mert valószínűleg azokra az emberekre a mi gondolataink is hatnak, és amit mi gondolunk nem szabad, hogy az ő dolgaikat megingassa....szóval mindenkit hagyni kell hinni abban, amiben szeretne és nem elrángatni a saját hitétől :) 

Annyira sok dolog határoz meg minket. Amik történtek velünk, ahogy átéltük azokat, az összes múltbeli érzés, tapasztalat....minden információ, ami ért minket, az emberek akikekkel kapcsolatban voltunk vagyunk, a dolgok, amiket láttunk olvastunk....megéltünk....És mindenkinek más az az út, amin és főleg amikor haladnia kell. Attól, hogy én például elindultam valami felé, amit jónak tartok, még nem biztos hogy másnak is az a jó, vagy ha jó lenne is meg van érve rá. Ki tudja...lehet hogy még időre van szüksége, vagy lehet, hogy teljesen más irányba forrja ki magát a személyisége....Ezt nem lehet tudni...épp ezért fontos az okos, itélkezés mentes elfogadás....És ezt ugyanúgy magunkra is kell vonatkoztatni...attól hogy valaki még nem érti mi mit miért csinálunk, vagy látunk helyesnek, az még nem jelenti azt, hogy nekünk vissza kell fordulnunk, vagy más irányt választanunk, vagy győzködnünk kellene a másikat a saját igazunkról....nem is biztos hogy csak egy igazság van...lehet, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, és ha annak megfelelően él, akkor nem lesz rossz érzése, nem lesz lelkifurdalása, nem fog tartósan elbizonytalanodni..hanem helyes énképpel, önértékeléssel, önbizalommal éli a saját életét....a sajátját.... és ezt mindenkinek engedni kell :)

köd

Hogy nekem egyik pillanatról a másikra hogy el tud szállni az agyam...tényleg a semmiből jön egy helyzet, engem meg jól ellep a lila köd.... és ilyenkor minden mindegy, mondhat bárki bármit részemről elborultam.....hát nem tudom, hogy ezen lehet e, kell e változtatni...mert igazából  fél óra alatt ma is kidühöngtem magamat, aztán pedig már minden ok volt, sőt utólag visszanézve lehet, hogy 3 perc is elég lett volna az egész helyzetre, mert annyit is ért...de na....

Persze lehet, hogy jobb lenne, ha ezeket a dolgokat jobban kordában tudnám tartani....ugyanakkor meg sose titkoltam, hogy végletes vagyok, és igen tudok végletesen boldog, szomorú és mérges is lenni... még mindig százszor jobb tulajdonságnak gondolom, mint az állóvizet, az érzelemmentességet, a kimértséget, az elfojtást.... lehet, hogy abban a túlpörgött fél órában szar volt, de szerintem jobb ha ezek az érzések is meg vannak élve....mert ha nem, előbb utóbb úgyis kijön....olyan nincs, hogy valamit az ember magában tart, és az benne is marad...ez egy mese...ha máshogy nem hát valami testi lelki gebasz formájában de kijön....szóval a konklúzió, még ha nem is faszányosak ezek a helyzetek, és alakítani lehetne rajtuk, alapjáraton még mindig örülhetek, hogy ilyen vagyok :) - (legalábbis remélem... )

Pukk

Remélem, hogy megpróbálsz boldog lenni, és nem csak azt az életet élni, amit a saját korlátaid engednek neked - így sikerült ma elbúcsúzni valakitől, aki ugyan ma már nem számít, de volt idő, amikor láttam benne fantáziát. Furcsa érzés volt utána az, hogy valamit megint lezárás nélkül kell lezártnak tekinteni....Kimondás nélkül...megbeszélés nélkül....Nem szeretem az ilyen helyzeteket, de azt hiszem már elég jól kezelem....hm...ma már röpke egy óra pörgés, gondolkozás elég volt.... régen ez napokig vagy még tovább tartott ---vagy ugye a kedvenc újra és újra kezdődött ;) - hejj de jó--- hát ezért próbáltam egy kicsit más szemszögből nézni ma a dolgokat, ahol arra próbáltam rájönni, van e valami bennem, ami miatt sokszor kapom a lelkes kezdet után ezt a fajta menekülő eltűnést, ahogy anno ez a valami abbamaradt.... amire rájöttem, arra a jövőben megpróbálok figyelni, tanulni azokból a dolgokból, amikben talán én tudok változtatni....hát ennyit erről...tökéletesen kipukkant a lufi :) - bár lehet nem véletlen a délutáni migrén sem?? :)

nem/igen

Hogy mit akarok és mit nem.....Olyan mintha előbb az tisztulna le, hogy mit nem .... pedig elvileg azt kéne tudnom, hogy mire vágyok....de hátha egymásból következik a kettő....

Szóval mit nem akarok....nem akarok unalmas munkát....nem akarok ingerszegény napokat....nem akarok kalitkában ülni, és nem akarom hogy ez legyen még x idő múlva is....nem akarok csodaházat, nem akarok csodakocsit, nem akarok fölösleges dolgokat magam köré. Nem akarok szimbólumokat, nem akarom, hogy azért mert valaki azt hiszi, hogy ez vagy az ezt jelenti, nekem is az alapján kelljen élnem. Nem kell a körítés. Nem érdekel.

Nem tudom mennyire vannak irreális álmaim....

Két dolgot szeretnék. Valakit, akivel boldog vagyok, és utazni, amennyit lehet....minél több helyet felfedezni.  Tudjam azt, hogy megvehetem magamnak csodakocsit, de mégis mondjuk egy biciklit veszek mert az tesz boldoggá, vagy mégis inkább felmegyek egy hegytetőre és pillogok a fákra.... Szeretnék egy olyan munkát, ami a világ különböző pontjaira való utazással jár, vagy egy olyan munkát, aminek a fizetéséből megvalósíthatom ezt. Nekem csak ingerek és élmények kellenek. Nem tárgyak. Ezáltal alakulok én, és leszek még a mostaninál is nyitottabb és elfogadóbb mindennel.  És kell valaki, aki hasonlóan gondolkozik mint én. Akit nem torzított el az általános felfogás a világban. Kell valaki, akivel harmóniában lehet megvalósítani az életet.

Változtatások tömkelege :)

Ahogy haladok előre az úton  - már több mint három hónapja ;) - hétről hétre érzem, hogy a változás mennyire rengeteg területre hat, akkor ha engedjük. Én eldöntöttem, korlátok nélkül engedem a pozitív változásokat az életembe, cenzúrázatlanul, ahogy írtam. És egyre csak jönnek, csak jönnek és jönnek az újabbnál újabb dolgok, amiken azt érzem, egyre közelebb visznek a célomhoz.

Kezdetben csak a külsőmben zavaró változások voltak, amiken elkezdtem változtatni. Nem diétával, hanem tudatos életmódváltással. Még egészségesebb táplálkozással, a fölösleges kalóriák minimalizálásával. Rátaláltam egy olyan mozgásformára, amit élvezek. Ezen felül nyitott vagyok olyan dolgokra is, amik bár első pillanatra távol állnak tőlem, mégis tudom, hogy hasznosak. 

Aztán jöttek azok a változások, amik kicsi dolgok, de a napi életem részévé váltak. A reggeli sétálás, a kevesebb cigizés, a lépcsőzés. 

Jött az, hogy tudatosan figyeljem az embereket, ingereket magam körül. Aztán jöttek a könyvek, újságok, cikkek, amik mind mind a belső harmónia megtalálását segítik elő....és mind igazából keresés nélkül jött... nem azért mert kitaláltam, hanem azért mert engedtem, hogy jöjjön...úgy ahogy annak jönnie kell.. :)

Aztán pár hete jött az ötlet, hogy kirámolom a konyhát, és nem csak úgy kitakarítok, hanem az összes fölösleges dolgot kihajigálom....nagyon boldog érzésem volt tőle....és most múlt héten pedig eljött az is, hogy igen helyre van szükségem....nekem és a célomnak :) Így már a régi nem használt, nem tetsző, múlthoz kötő ruháktól is sikerült megszabadulnom...és mi jöhet  még :)

Teljesen véletlenül elkezdtem tegnap feng shuis oldalakat olvasni. Az egyiken egy nagyon nekem tetsző mondatra találtam arról, hogy mi is a rend.... :-) A rend nem élére hajtogatott dolgokat takar, hanem azt, hogy csak kétféle tárgyakkal, bútorokkal, dolgokkal veszed magad körbe, vagy olyannal amit rendszeresen használsz, vagy amihez kellemes emlékek kötnek :) Ennek ismeretében pedig úgy érzem lesz még jópár dolog, amitől megszabadulok majd :)...és kíváncsian várom, melyik területen jöhet még a VÁLTOZÁS :)

Jó..

 Néha azt érzem, hogy amúgy olyan kevés kell ahhoz, hogy "pont jó" :) És most napok óta ezt érzem ... valahogy ez van... :) Döntés, megvalósítás, rend, spontán kávézás, beszélgetés, csizma három másodperces döntés alapján,  vigyorgás, támogatás, lelkesedés, kitartás, bújás, ősz, főzés, szépítkőzés, mászkálás, színes falevelek, hangulat, nyugalom, séta, illatok, relax, buborék, gőz, meleg, vízcseppek, mosolygás, ölelj meg egy fát, kedvesség, barátok, pozitív hozzáállás, feltöltődés, erőlködés mentesség, gumicsizma az esőben, kistárgyalós ebédek, tér, ingerek, ruhaátalakítás, ötletek, tanácsok, elfogadás, elengedés, megértés, mákvirágság..... :)

.
.
.
.
.

.......lehet, hogy mindig jó, csak nem vesszük észre...?....:)

hely

Rengeteg ruhám van....rengeteg ruhám van, amit át kell néznem, rendbe kell raknom, ki kell szelektálnom, át kell alakíttatnom vagy ami olyan, tovább kell adnom....hosszú program...este kezdtem el és ...hu hát szerintem rá fog menni a hétvége....de muszáj...Ez is hozzátartozik a változáshoz...Nem elég a tudatossággal kívül belül magamra fordított figyelem... a környezetnek, a lakásomnak mindennek azt kell mutatnia -és szintén tudatosítania bennem, amit akarok. Ami a valós célom, amihez minden más csak eszköz. Az nem elég, hogy időnként rendbe rakom az egész lakást, ezeket a dolgokat is át kell nézni...és helyre rakni...hm...minden mindennel összefügg...helyet kell csinálni...ha helyet akarok valakinek az életemben, akkor fizikailag is meg kell valósítanom azt, hogy legyen nálam hely....ez is mennyire érdekes dolog...valóssá kell hogy váljon, márpedig azáltal válik valóssá, hogy megcsinálom. Ha megcsinálom, és lesz hely, akkor valóban tettem megint egy lépést, amivel előrébb jutok ahhoz, amit szeretnék....Mert ugye megint, ugyanaz mint a nyitottság, hiába mondod te magadra hogy nyitott vagy, ha mindig ugyanazt csinálod, vagy mindig ugyanazt várod.....ez pont ugyanaz a helyzet...Hiába mondod te h jöhet a tuti az életedbe...csinálni kell neki helyet, minden szinten agyban, lélekben és fizikálisan is...

Megint érdekes érzés volt tegnap körbenézni a tömegen, vagyis inkább belenézni, meg felfogni, hogy mi az. És tegnap megint rájöttem valamire. A munkánál az csak egy dolog, hogy unom. De ez még nem kéne, hogy minden nap azt az érzést váltsa ki belőlem, hogy nem akarok ott lenni. Más az alapprobléma... Régen túlvagyok azon, amit ebben a tömegben látok.... Olyanok, mint akik megrekedtek valami egyetemista szinten.... nem is érzem azt, hogy felnőtt emberek között vagyok, ezért nem találom ott a helyem, ezért hergelnek, ezért érzem a kívülállóságot, hogy ez egy vicc és hogy mi a francot keresek én itt :S - ó istenem...nekem erre semmi szükségem a világon. Persze a nyitottság miatt mentem el, de tényleg szörnyen semmi közöm nem volt ahhoz az egészhez, ami ott volt....

Nekem más jelenti a szabadidőt, más a szórakozást, más a hangulatot, más az élményt, más az ingert, más azt a piát, amit szívesen iszok......

Elég tág kategória ez a "más", viszont az agyamban már kezd konkrétan letisztulni, hogy mit takar :) még a végén leírom :D

Nem tudom

...szivesen segítenél, de nem nagyon van ötleted, hogy hogy....nem okoskodásra van szükség, vagy arra, hogy azzal jöjj, tudtuk előre, egyértelmű volt...nem mondhatod, hogy ugye nem gondoltad komolyan, hogy nem ez lesz...mert ezek szart se érnek. Hm...okos gondolatok....még talán...de nem biztos, hogy elég, vagy nem biztos, hogy van hatása, vagy nem biztos, hogy megvalósítható.....lehet jönni különböző dolgokkal...meg ugye mindennek megvan az oka, mindenki a saját hibáiból tanul....de mennyi a tanulópénz??? Mi az a mennyiségű gebasz, aminél azt mondja az ember hogy ettől már nincs tovább...vagy mindig van?? És ki lehet egyáltalán abból lépni? Hm....és fog, tud, akar valaki segíteni annak, aki az általa jónak hitt döntéssel már szinte mindenkit elmart magától....és lehet egyáltalán ha akarunk? De vajon mivel......Lehet úgy segíteni, hogy ugyanakkor el is határolódj az egésztől? Hát nem tudom.....sőt fogalmam sincs....

Hűha

Na hát azt újfent megállapítottam, hogy rohadt nagy hatást tudok gyakorolni az emberekre...így vagy úgy, de hál istennek nem vagyok semleges :D és konkrétan röhögőrohamot kaptam 5 perccel ezelőtt egy megvilágosodástól....nem semmi...ami engem már rég nem érdekel, azzal még valaki foglalkozik vagy zavarja vagy a franc se tudja hogy mi van, de hogy nem vagyok egy felejthető valaki az száz....vicces.... és annak ellenére, hogy a konkrét dolog nem érdekel, mert ahogy délután írtam, pont a nem fontos dobozba tartozó emberek táborát erősíti, maga ez a ki nem mondott vélemény rólam azért mégiscsak egy pozitív visszajelzés nekem. És visszajelzés arról is, hogy akármi van, mondhat bárki bármit, amit érzek, hogy mi hogy van még akkor is ha nem tudom kézzelfogható dolgokkal alátámasztani, az igenis úgy van. 

Szóval ezért örülök. Mert nem tudom hanyadjára ebben az életben eltelik x idő és kapok egy visszaigazolást arról, hogy igen, teljesen jól láttam a dolgokat akkor is, amikor nem tudtam konkrét tényekkel alátámasztani, azt amit mondok...csak gondolatokkal, megérzésekkel....és valahogy ez is mindig így van...

Van valami...ami számít, amiről gondolok valamit...arról az a valaki, vagy bárki a környezetemből, vagy akár az egész világ homlokegyenest mást állít....és én érzem, hogy nem úgy van...aztán telik az idő....nekem már rég eszem ágában sincs az egész dolog, és akkor jön valami helyzet, ami miatt visszaemlékszem dolgokra, és jön a nagy fehér felírat, hogy igen Norcsika, nem vagy hülye, mondhatott bárki bármit, jól érezted.....hát ennyi...lehet, hogy meggondolatlan vagyok néha, lehet, hogy túl konkrét, lehet hogy hamar kimondom a dolgokat, sok minden lehet....ja...de ezek szerint nekem elég hamar - túl hamar - letisztulnak, összeállnak a dolgok...vagy még jobban kifejezné az a szó, hogy összeérződnek.... hm.. hamarabb összeáll bennem, és nekem már rég egyértelmű, amikor még a másik csak kapisgál...vagy még a kapisgálástól is fél....,....szóval próbálok ezentúl is mindig erre gondolni, és nem érveket vagy ellenérveket keresni valamivel kapcsolatban....totál fölösleges...minek?....szerencsére úgyis érzem....

Érdekes, érdekes

Érdekes, érdekes, ahogy történnek a dolgok, ahogy valamit kitalálsz, hogy ezt ezért és ezért csinálod, aztán a végén, valami teljesen másra lesz jó...van haszna, tök jó, hogy elkezdted, de mégis totál másra kell neked, mint gondoltad.... 

Érdekes, érdekes, hogy hogyan változnak az emberi viszonyok, hogy hogy lesz valaki hétről hétre más és ezt vajon mi váltja ki belőle, aztán változik vissza és kezdi újra előröl... és a végén már kiszámíthatóvá válik az egész, nem ér meglepiként, nem sokkol, nem akadsz ki, nem akarod megérteni....érdekes, érdekes, hogy meddig vagy kíváncsi valakire, hányszor lehet eljátszani dolgokat, míg a végén immunis maradsz rá és már addig sem jutsz, hogy hülyének nézd, hanem csak nem érdekel. Szimplán egyszerűen leszarod. 

Érdekes, érdekes hogy akkor amikor benne csücsülsz valamiben még lehet, hogy nem látod miért, mégis valahogy utólag mindig kiderül, de hogy ezt előre nem tudod, hogy melyik pillanat lesz az amikor megvilágosodsz, épp' ezért érzed néha, hogy megmakkint az értetlenkedés a saját életed miértjeivel kapcsolatban....Érdekes, érdekes, hogy pörögsz azon, ami volt, képzelegsz, hogy mi lesz, holott nem is számít csak az, ami van :) meg, hogy  a dolgokat a megfelelő dobozba pakold az agyadba: Fontos -  Nem fontos -és ami, vagy aki a második dobozba került, azt igenis kezeld úgy :)

cenzúrázatlanul :)

Célok. Konkrét, világosan megfogalmazott nagy célok :) Nem blablák, nem homály, hanem konkrét valamik. :) Mindenben, amit szeretnénk. Leírva. Hogy visszanézhető legyen, hogy ne legyen az, hogy jön egy probléma, ami eltakarja a célt, és már azt sem tudjuk, mit miért csinálunk, mit akarunk és abbahagyjuk....pont még az előtt mielőtt megkapnánk, amit akarunk... :) Ma reggel megint olvastam a buszon. És megint megragadt egy mondat. Aminek az a lényege, hogy ne cenzúrázd a lehetőségeket. Vagyis tudd konkrétan, hogy mit akarsz, de azt ne akard kitalálni, hogy csak ezen és ezen az úton érheted el őket :) mert lehet, hogy egy teljesen más úton fogod megkapni azt amire vágysz. Vagy éppen akire vágysz :) Lehet hogy a nyitottság ezt jelentené? Valóban ez lenne a nyitottság, hogy nem akarod elképzelni az utat és ragaszkodni hozzá? Hanem valóban reagálsz az előre fel sem merülő, spontán lehetőségekre? Akkor abban kell megváltoztatni a gondolkodást, hogy a saját agyunk által behatárolt gondolatokat kitöröljük? Csak a végeredményt kell látni, és sosem azt, hogy miként? Tudom, hogy jövő júliusra elérem, amiket idén júliusban elterveztem, adtam rá magamnak egy évet, és ne foglalkozzak azzal, hogy milyen úton módon? :D Vicces dolog ez, viszont nagyon érdekes érzés. Mintha ezáltal lemenne egy teher az emberről.....:)

Feltöltődve végre!

Most valahogy így érzem magam :) azt érzem, hogy feltöltődtem végre :) Megint azt érzem, hogy élek, hogy abszolút minden előttem van, minden minden minden :D és nincs semmi lehetetlen, de tényleg semmi :) Lesz itt még megveszés  hamarosan ;) (mert továbbra sem önszopatásra vágyom :D )

Már a pénteki pálinka fesztiválos estén is ezt éreztem, hogy nem is olyan szörnyű ez, sőt nem is csak hogy nem is olyan szörnyű, hanem kifejezetten jóóóóó! :D Lehet, hogy segített azért ebben a kb. 20 féle pálesz is, de na, az alaphozzáállás már délután megvolt :D Csak élni kell, és vigyorogni, és telibe szarni mindent, aminek nem lehet örülni :) És így jó :) És VAN minek örülni!

Továbbra is azt mondom, hogy a helyzet mindig ugyanaz, csak rajtam múlik, hogy élem meg :) Na megyek is nézek vmi faszányos ruhát holnapra :D

He?

Szóval....mindenki megtalálja, aki neki van kitalálva? Vagy mindenki eltölti az időt azzal, akivel tudja? Vérmérsékletétől, igényeitől, megalkuvóképességétől, önállótlanságától függően? Vagy mi van???? Vagy változtatni kell az embernek a "vágyain" és akkor minden tuti? Vagy el kell fogadni, hogy olyan nincs is, amit szeretnél? Vagy van csak nem veszed észre? Vagy nézd nyugodtan hülyének a világot? Vagy nézd nyugodtan hülyének magad? HÁÁÁT nem tudom....az biztos, hogy körülöttem igen kevés a jó értelemben "irigylésre méltó" kapcsolat.... egy kezemen meg tudom számolni....pedig kellenének a pozitív példák...vagy egyáltalán hol van a mi korosztályunk?? mert mindenhol ott vannak a 15-20 évesek, van egy pár hely ahol ott vannak a 40-50 körüliek...de hol vannak azok az emberek, akik itt vannak 30 körül...?? HOl ? mert kétlem, hogy nincsenek sehol....és azt meg aztán méginkább kételem, hogy ülnek benne a nagy tuti boldogságban..biztos van ilyen...mondjuk 10% és a többi? Elvan? Feladta? Keres? Nem keres? Mit csinál?? Ez mindenkinek egyszerű csak nekem nem? VAGY ez mindenkinek nehéz? És ez úgy általában el van lehetetlenítve? mi kell? Új ingerek? Új helyek? Virtuális ismerkedés? Odaszaladni valakihez az utcán, hogy hello benned legalább van fantázia?? Gőzöm nincs... De hogy sok okos tanácsot nem kapok az biztos...mert hogy ide a nyitottság nem elég az tuti. Nyitott vagyok..de mire??? Arra, amit tegnap láttam a buszon Izával??? Úristen....ugyanaz a kérdésem mint az elején....MI VAN??

Csillog - de minek

Az járt ma az eszemben, hogy mitől van az, hogy egyes embereknek van ízlése, másoknak nincs? Mitől vágja az ember, hogy mi mihez illik? Színben? Anyagban? Stílusban? Úgy általában mitől lesz egy megjelenés, szép, hiteles, mutatós, kellemes, és mitől lesz egy szerencsétlen gagyi.... És körbenéztem mindenféle oldalakon a neten .... és körbenéztem magam körül az embereken... és néha nagyon félelmetes az egész... ugyanazokat a szavakat beírva a gugliba az orosz oldalakon csodaszép ruhákat, cipőket, kiegészítőket, NŐket és FÉRFIakat látok, míg ha mindezt magyarul írom be, akkor kapok így-úgy csillogó stílustalan nem is ruhákat hanem ilyen rémségeket....nem értem...az üzletekben is sokszor az a helyzet, hogy szinte kutatni kell a letisztult cuccok után. Hm...és nem tudom, hogy azért, mert az üzletvezetők látják rosszul a dolgokat, és nem megfelelő dolgokat rendelnek be, vagy pedig az a baj, hogy az emberek nagy százalékának sajnos nem erre van igénye...pedig nem drágább vagy olcsóbb egyik sem a másiknál, pusztán itt valahogy az emberek nagy része mégis arra kattan ami a nem jó értelemben TÚL kategóriás, túl fényes, túl szoros, túl csillogós, túl feltünő....hm...és tuti ez is valami komplexusból adódik, hogy valaki azt hiszi, attól fogják észrevenni, hogy valami fénylik rajta...mert ezek szerint nincs belső csillogás, kell valami külső gagyi szar kavics, ami fénylik, mert belül nincs semmi...és ezt kompenzálni kell valami külső fénnyel...csak sajnos az ilyen fajta külső fénynél még a sötétség is sokkal jobb lenne....jajjajj van baj néha ha körbenézünk magunkon.... :)

+

A hangulatok, a napok, az érzések változnak... és ez így szép és így normális, viszont minden valamiért van,  mindenben van pozitívum, amit meg kell látni... a tegnapi napban is volt. Több dolog is. 

Az egyik, hogy láttam, mennyi olyan ember van körülöttem, akinek számítok, aki figyel rám. Ezeket a dolgokat alapban is tudja az ember, viszont ilyenkor még inkább előjön...talán ez volt a legnagyobb pozitívum a tegnapban :) Pozitív volt az is, hogy este gyakoroltam megint az elengedést...tudatosítottam az adott nap problémáit, frusztrációit, és tegnap nem csak virtuálisan engedtem el őket, hanem ... Jujika hozott lufikat, felfújtuk őket, aztán feküdtünk az ágyban a lufik között...és eljött a problémák megfogalmazásának, elfogadásának és elengedésének az ideje...amelyik problémánál sikerültek ezek a dolgok,  ott kipukkant a lufi :) - ami igazán megnyugtató érzés, pont olyan mint a kavicsok dobálása a tengerbe annó.... 

Pozitív volt a tegnapi napban, hogy azáltal, hogy beszéltem a problémákról, lehet, hogy van olyan miért, amire kaptam választ :) És pozitív az is, hogy tudom, nem véletlen, hogy ez a hangulat már megint tizedike környékén kapott el :D - és ugye ezt is tudom már az adott nap tudatosítani magamban :)

Elmúlik

..ez is csak egy pillanat az időben...elmúlik...itt nyílt ki az újság...és ugyanezt mondta az előbb apa is.. :) szóval lehet benne valami..most nagyon szar....utáltam ezt a napot...a kétségbeesés jött elő folyton belőlem, állandóan.... ma valahogy minden rossz...és ez az egy vigasztal, hogy egyik nap ilyen a másik olyan, és ettől igazán csak jobb lehet... tényleg minden területen azt érzem, hogy káosz van... feje tetejére kell állítani mindent....mert ez így nem jó...változás, változás, változás.....néha azt érzem, hogy nem tudnak olyan gyorsan változni a dolgok, ahogy én szeretném....nagyon nehéz ez, mikor te már előrébb jársz, de a dolgok meg le vannak maradva és csak kullognak mögötted, te meg megállsz és vársz, hogy ó bakker hát sose érsz már utol, sose leszek én ugyanott mint az, amit szeretnék???? Valaki mindig lemarad? Vagy elsuhan? Vagy eltűnik? Vagy.....sürgetés...türelem....hm....ezek szerint a változást sem lehet sürgetni...annak is megvan a saját kis tempója és verhetem én magamat, minden hiába, egy csöppet nem kapom meg hamarabb, mint ahogy annak eljött az ideje....de nagyon bízom benne, hogy lesz olyan, amikor itt az ideje....és addig is remélem, hogy a holnap már jóval pozitívabb lesz, és nem azt fogom érezni, hogy én ezt így nem akarom.

Okok?

Még jó, hogy a bömbizés mindig jót tesz...persze a hely meg a idő lehetne más is de na...még mindig jobb, mint amikor fojtogat, és azon erőlködsz, h lenyeld és persze annál nehezebb....... ma sem rosszabb semmi mint egy hete  - nem is jobb- valahogy mégis másképp' érzem magam... értelmetlen dolgok.... de mi számít? ha ezt meg ezt teszem, akkor ezt meg ezt kapom??? Vagy totál mindegy? Minden mindegy?? Egymásból következnek a dolgok? Vagy csak mi hisszük azt, hogy van a dolgoknak "oka"....közben meg csak pörög valahol a világban egy rohadt nagy rulett kerék és mikor mit dob neked...te meg felnőtt ember vagy ugye dolgozd fel, hogy attól, hogy azt hiszed ez után ez jön, az még egyáltalán nem biztos... ne legyél naiv....áááááááááá nem tudom.... vagy én látom most nagyon sötéten a dolgokat, vagy tényleg sötétek is.... és megint az örök kérdés....a világ a fura? én? vagy semmi csak a hangulat..... :/  Gáz nem gáz, menekülhetnékem van.... el innen, de jó messzire és jó sok időre, mert ez, ami itt van lehúz, és érzem, hogy fáradok, és ilyenkor nem is hasonlítok arra, aki valójában vagyok... ennek az énnek ami most van, semmi köze ahhoz, aki valójában én vagyok... vigyorogni akarok, örülni, nem akarom azt érezni, hogy nem jöhet ki belőlem, ami bennem van................... "bölcs vagyok"...hm...mikor igen, mikor nem.... a lényeg, hogy szart se érek vele....

Zavar

Most nagyon nem jó egyedül. Nem szeretem az ilyen estéket, amikor ez az érzés van bennem....majdnem az egész lakást kitakarítottam ma, kihajigáltam egy csomó mindent....muszáj...nagyon sok dolog kavarog bennem, valahogy nem akar letisztulni....egy dolog letisztul feljön helyette két másik, ami még zavaros.... és ez rohadt fárasztó...igazi leszívó.... hm.... és ugye mindig mindenről csak a végén derül ki, hogy jó döntés e... :/ mindig csak a végén....közben meg csak reménykedsz, hogy jó irányba tartasz, jó döntéseket hozol....aztán ha nem akkor meg jól beszopod....á..nem tudom...megyek folytatom a pakolást....valami nem kerek...valami zavar...

Visszatalál

Visszagondolva az elmúlt 2-3 hétre mondhatom magamra, hogy kicsit "elkanászosodtam"...minden tekintetben. De pár órája eldöntöttem, hogy visszatérek az azelőtti, jó irányba vezető útra...és végre meg is csináltam valamit, amit már két hete húzok halasztok :) és most nagyon örülök, büszke vagyok magamra.... :) mert nyilván ne nyígjon a nagy szarért senki, hogy ez vagy az nem jó, ha nem tesz ellene. Na szóval újból a tetteket állítom a központba és nem a gondolkozást :D mert az sokkal kézzelfoghatóbb..... hm hogy ezt is miért húztam ilyen sokáig, ha röpke 2 óra alatt kész lett?? Komolyan néha nem értem magamat, azt gondolnám, hogy nem vagyok egy lusta ember, de valamiért mindent az utolsó pillanatra hagyok és ez így van, amióta az eszemet tudom.... de most kaptam egy olyan motivációt, hogy úgy éreztem fel kell végre megint pörgetnem magam...márpedig ha egy területen pörög az ember fog a többin is, szóval mostantól megint intenzívebb lesz a mozgás és a kajára odafigyelés is :) tényleg kezdenek körvonalazódni a célok..... hm...már csak egy dolog zavar... de lehet, hogy ez sem kéne, hogy zavarjon, hanem ezt is úgy kell felfogni, hogy idő mármint nyereségként felfogni való idő...ami valamire biztos jó...na majd meglátjuk, minden esetre egy szinte minden szempontból sikeres napot zártam :)

Nem számít

Végre eljött a gumicsizma vevős nap :D, hát már nagyon várom hogy végre kiszabaduljak az üvegkalitkából... egész héten a chil szól és nincs is semmi bajom, totál kívülállónak érzem már magam....nem számít, nem számít... csak ez zakatol az agyamban... :S pillogok, fáradt vagyok, tabellézek, unom....nem számít, nem számít, nem számít.... hm... valamilyen szinten kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a dolgok vége, de annyira meg mégse, hogy bármilyen érzést kihozzon belőlem, mert igazából ez sem számít....háát..érdekes ez...humbug... :D semmi.... totálisan érdektelen, nem fontos, nincs tétje....:D megint eszembe jutott a cikk, amiről valamelyik nap írtam....ezek szerint ez tutira rossz irány... :d mivel itt nem félek semmitől... nincs valós veszteség, ami érhet... vicces dolog, hogy mennyire igaz ez a félelmek iránymutatóként való használata..... tehát ennyi....

félelmek

Nagyon jó gondolatokat olvastam a hétvégén... a lényeg az volt, hogy a cikk írója tudatosan elkezdte a félelmeket használni iránymutatóként. Vagyis onnan tudja, hogy az adott életszakaszban, probléma megoldásában mi a helyes irány, amitől fél....tökéletesen igaz....mert nyilván mitől félsz? Ami számít...ami nem számít attól nem félsz, ami számít az fontos, arra van szükséged, szóval egy tökéletesen logikus gondolatsor... és nagyon - nagyon elgondolkoztató. Muszáj szembe menni a félelmekkel, vagyis nem is igazából szembe menni, hanem egyszerűen figyelni rájuk és nem hárítani őket, hanem használni, arra, hogy helyes irányba folytassuk az életünket..........

Cigi?

Folytatni kell a jó szokások felvétele, rossz szokások elhagyása projektet... :) Most úgy érzem ez is a cigizéssel kell, hogy összefüggjön...biztos nem véletlen ez a köhögős, hangszálgyulladásos betegség, illetve az, hogy ilyen nehezen múlik el...nyilván telibe is szarhatnám, és mondhatnám, hogy így-úgy ha nem cigiznék is ez lenne...de na...nem ámítom magam. 

Szóval amit eddig eldöntöttem ezzel kapcsolatban az két dolog volt, kihagyni a reggeli buszmegállós ill. a lefekvés előtti erkélyes cigit.... ez eddig egészen jól megy, szóval lehet új dolgokat kitűzni ...igazából bármivel előrébb vagyok, amivel kevesebbet cigizek... :)
A múlt héten, egészen konkrétan kedden, a legszarabb nap közepén  azt döntöttem el, hogy nem fogok többet idegből cigizni. Nem fogok azért rágyújtani, mert valaki behergelt, vagy ki akarok menekülni....nem, már épp' eleget ártok magamnak akkor is, ha mások baromsága miatt magamat húzom fel, nem fogom még azzal is tetézni, hogy még cigizni is kimegyek emiatt....hm...remélem ez is megvalósítható lesz számomra, mint a másik két döntés......imádnám...egyenesen büszke lennék magamra, ha tényleg csak akkor cigiznék végre, amikor cigizni akarok....mert továbbra is azt mondom, hogy én szeretek cigizni, de azt is tudom, hogy az esetek többségében viszont nem ez az ok.... Az a jó, amikor tényleg konkrétan arra vágyom  hogy rágyújtsak és nem egy pótcselekvés valami helyett, előtt, után...meg akarok szabadulni ettől a rossz szokástól...attól a résztől ami valóban csak egy hülye beidegződés. Nem akarok unalomból sem cigizni...vagy csak azért mert az adott szituációhoz azt kötöm, hogy rágyújtok.... És azt szeretném, hogy a folyamat végén elérjem, hogy valóban kordában tudom tartani ezt, az egészet, az ilyen "szokás" cigizést....pont én, aki semmiben nem szereti a szokásos, rutinszerű mindig ugyanolyan dolgokat....nehogy pont ebben ne tudjak már olyan irányba változni, ahova szeretnék. Nem akarok se olyan függő lenni, aki egyfeszt rágyújt, se olyan, aki soha nem teheti meg, hogy cigizik, mert egyből visszaszokik...na hát kiváncsi vagyok...minden esetre a döntés megvan :)

Cél?

Mitől lesz valami cél? Pusztán  attól, hogy akarod? hm...attól, hogy valamire vágysz, vagyis akarod még nem biztos, hogy az egy cél....Attól lesz valami cél, hogy teszel érte? Nem tudom...sok mindenért teszünk..ez már mind célunk? Jó kérdés....Vagy attól lesz valami cél, hogy még időben is meghatározzuk, hogy ha ezt és ezt tesszük akkor ekkora és ekkora szeretnénk elérni azt a valamit, amire vágyunk? Vagyis a cél az egy olyan vágy lenne, amiért nap mint nap teszünk, ezáltal egyre közelebb kerülünk hozzá és még azt az időpontot is kitűztük mikorra realizálódik, amire vágyunk...Akkor lesz valami cél, ha nem csak hirtelen fellángolásból akarjuk, hanem folyamatosan, tartósan bennünk él az, hogy megvalósítsuk azt a valamit? Nem tudom...viszont nekem valami ilyesmit jelent a cél....ugye én egy évet adtam magamnak, ezek szerint arra, hogy elérjem a célt...viszont tényleg igaz itt is, hogy nem az van, hogy van egy év, egy évig  mondjuk csak gürizel aztán 365 nap múlva meg leülsz és lógatod a lábad, hogy helló itt vagyok, elértelek... :) Pont ennek az egy évnek - vagy az adott időnek kell úgy eltelni, hogy közben folyamatosan azt érzed, olyan változások vannak az életedben, amik által közelebb kerülsz, ahhoz a valamihez amit akarsz. De ezeket az időszakokat meg kell élni. És nem csak arra kell koncentrálni, hogy mi lesz majd ha vége.....addig még annyi minden változhat....ez alatt az idő alatt pont arra kell figyelni, hogy a folyamat, ami oda vezet, amit el szeretnél érni, tökéletesen élvezetes legyen számodra....mert igazából a jelenben kell boldognak, kiegyensúlyozottnak lenni....nem valamikor majd egyszer, ha megkaptad amit akarsz.....meg na ha elérted amit akartál, úgyis lesznek mindig újabb és újabb dolgok, vagy változik az eredeti...ez egy véget nem érő folyamat....lehet, hogy közben kiderül, nem is azt abban a formában akarod, ahogy kitaláltad, mersz változtatni közben....hát... szóval akkor mindezek után mi is a cél? Egy olyan folyamatosan jelen lévő vágyad a jövőben, amit belátható időn belül szeretnél elérni, ezért nap mint nap teszel, és közben élvezed a már elért eredményeket nap mint nap.... :)....vagy valami ilyesmi....

.... :)

A spontaneitás nem egyenlő a hülyeséggel :) Valamiért éreztem, hogy ne ma menjek Nyiregyre hanem csak holnap....pedig ma két partyt is lemondtam mégis kikötöttem egyben...hm....és jó volt:) Örülök, hogy mentem, örülök, hogy hívtak...pozitív....És ami még az extra az estében, hogy egymás után kb 6-7 Törökországhoz kötődő zene szólt....fantasztikus volt....azt éreztem, hogy ott vagyok...imádtam ott lenni...a hangulatot...a pörgést...hogy mindenhol zene szól bárhova is mész, bármerre jársz...és ezt bármikor teszed.... hogy élet van...és hogy mást értek ott az élet alatt mint itt....biztos hogy 365 napon át sok lenne, de kiszabadulni az egyik legjobb hely ahol valaha jártam...vágyom vissza nagyon.... :)