Dream on

....van egy ilyen medálom....hm...tegnap akadt a kezembe újra....és ma pedig a zsebemben volt...

....

Miért van az, hogy egy darabig nincs semmi aztán meg hirtelen minden egyszerre történik.........vasárnap este óta nincs megállás.............

Nincs megállás semmiben....minden halad, jön, mutatja magát. Ami nagyon jó, csak még nem tudom, mi hová tartozik valójában.

Múlt, jelen, Mischmasch. Valami egyértelmű, valami nem válik még szét.

?

?

.......

 

Én

Nem olyan egyszerű ez a foglalkozzak magammal dolog most. Tény, a héten már háromszor elmentem futni, ma egy tök új kajcsit kreatívkodtam össze, jó volt. De a gyomorideg akkor is megvan.

Még mindig azt érzem, h túl sok inger ér. Túl sok történet, esemény kívülről, amik az életemnek egy nem is túl régi elég intenzív érzésvilágú szakaszát hozzák újra és újra előtérbe. De én ezt nem szeretném már. Hallom sok hasonló storyt és óhatatlanul látom és érzem a párhuzamokat. De nem akarom újra és újra átélni a sajátomat. Nagyon örülök, hogy kiszálltam belőle, hogy megértettem, hogy helyreraktam. Nem akarom minden nap újra és újra, hogy ez is előjöjjön a gondolataimban, mert ez egy szakasz a közelmúltból DE a múltból. Én egyszer átéltem az elejétől a végéig. Levontam a tapasztalatokat, saját magam még egyszer nem szeretnék ilyen helyzetet az életembe, tehát mindenki más jelenlegi történetét látva vagy hallgatva szükségem van az üvegbúrára. Ami megvéd attól, hogy újra és újra élővé tegye számomra ezt a szakaszt minden intenzív jó és minden intenzív rossz érzésvel együtt. 

Ezek nem az én storyjaim és ezek nem az én életem. Nagyon tisztán tudom velem mi történt és nincs kedvem újra és újra átélni vagy átértékelni vagy értékelni magamban. És nem szeretnék semmi olyat tudni a másik szereplőről, ami valaki más által jut el hozzám. Nincs rá igényem. Ha őt megkértem, h tőle ne, akkor úgy döntöttem, hogy másoktól sem. Nem akarok rajta öt percig sem gondolkozni. Döntött. Él az alapján, ahogy döntött. Mindegy, hogy kinek és mit beszél, mert semmit nem változtat azon, ahogy azóta is él.

Szóval ebben is megvédem a határaimat. Nekem semmilyen plusz infóra nincsen szükségem. Ha lenne vmi ami nekem szól, azt első kézből kéne tudnom. De mivel nincs ilyen, így nem kell és nem akarok tudni semmit. Pont.

Tudatosan a jelenre koncentrálok.

nehéz

.........................................ma is volt minden, reggel gyomorideg aztán jobb volt, aztán fura, aztán jobb, aztán jó, aztán szar.....

Nem is értem, ezt a támadást...vagyis ha nagyon akarom megértem.....mert a tehetetlenségből jön, de én nem tudok még ezzel is mit kezdni. Vagyis nem is akarok.

Nem szeretem ha ok nélkül támadnak.

Nem szeretem ha rámventilálják a pánikot.

Nem szeretem ha egy felnőtt ember helyett egy másik felnőtt ember akar dönteni és nem tartja tiszteletben a dolgokat.

És ezekre én nem tudok higgadtan reagálni. Ezt egyszerüen le kell állítani, mert ez nem épít semmit csak rombol. Ha szépen nem megy, akkor csúnyábban kell leállítani. Mert ebben a helyzetben erre meg aztán végképp semmi szükség. Mindenkinek nehéz, mindenkinek máshogy és másért nehéz, és mindenki más miatt érzi azt, hogy neki a legnehezebb.

olyan...

jó volt a tegnap este...még mindig az a megnyugtató jó érzés van bennem tőle....hm....olyan érdekes ez kapcsolat...és olyan érdekes ez az egész...hm...még távolról is nagyon sokat ad. Nem is tudom mi a legjobb....az hogy ez tényleg oda-vissza? Az hogy ez tényleg egyenrangú? Az, hogy bízom benne? Az hogy ismer?az hogy valahogy mindig ugyanabban a szakaszban vagyunk...és még így is haladunk együtt? Érdekesek ezek a mérföldökvek is, amit valahogy egyszerre érünk el...továbbra is kíváncsi leszek mi van még ebben......hm......akármi is...most biztos, hogy jó érzés, hogy van.

...

"Most sajnos nem élhetek kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, állást változtatok, átmeneti időszak. És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert átmeneti időszak nem létezik. Amit az ember megél, az az élete. Késő a halál előtt rájönni, hogy húha, ez volt az életem! " Popper Péter