VVV

Nem értem én ezt az egész rohadt szilveszter mizériát.....miért olyan abszurdum az, hogy itthon leszek? Azért mert egyedül leszek??? És akkor mi van? Tegnap is egyedül voltam, holnap is egyedül leszek... és lehet, hogy mondjuk egy tök átlag kedden fogom épp szarul érezni magam ettől....gyajjj....faszt az egészbe, világ életemben rühelltem az egészet, 15 éve egyfeszt mentem valahova, vagy volt valami és mindig alig vártam, hogy vége legyen már, végre egyszer azt csinálom, amit akarok nem menni semerre, csak azért mert ez így szokás, erre mindenki sokkolodik....hát nem tudom....

Az egész év "olyan", ahogy indul....és én azt akarom hogy végre ne egy kényszeredettséggel, egy elvárásnak megfeleléssel induljon, hanem úgy ahogy én szeretném....és itt most rohadtul nem az egyedüllét van a központban, hanem az elvárásoktól mentesség, meg az, hogy egyszerűen nincs mehetnékem. Pont.És ha egy fél éve lassan folyamatosan azon vagyok, h változtassak azon, ami nem belőlem jön, vagy ami nem jó nekem, akkor ezen miért is ne tehetném végre......

esti gondolat

úgy de úgy tele van a fejem.....egyrészt fáj a nyakam már két napja és kíváncsi vagyok, hogy ma éjjel összejön e az alvás...

másrészt végre örülök, h azt csinálom holnap, amire vágyok, és leszarom a világ szokásait.... meg  na...érdekes dolog ez a jó, milyen szar ha nincs, aztán kapsz egy kicsit és hirtelen annyira akarod, hogy elvonási tüneteid vannak ha nem kapod....ja a jót tényleg könnyű megszokni.....de nem lehet mindig félni....szóval, merni kell örülni a jónak és na, semmi sem biztos, nem csak az, hogy ezt másnap megkapod e vagy sem :)

öööööööö

Hát, paranoiás vagyok :D - ez már egészen biztos:) - érdekes, hogy mennyire nem bírom, akarom, tudom elhinni, ha valami úgy egyszerűen pozitív....valami hátsó, ki nem mondott dolgot, valami rejtegetnivalót "keresek" a háttérben....hihetetlen...néha félek magamtól, hogy milyen szinten tudok bizalmatlan lenni....ugyanakkor tudom mitől van, meg szerencsére felismertem és merek róla beszélni, hogy igen, ilyen gondolataim vannak és szeretném legyőzni őket, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Mert ami jó, abban legalább nem a gebaszt kéne keresni, hanem örülni neki...nem paranoiázni és félni.....hejj Norcsika, oki, hogy rajta vagy a  falromboláson, de ez már lassan nem is fal hanem egy erőd ... :D nem baj, leszarom, lerugom :D

....Bár lehet, ez is baj...hogy egy falnak gondolom...és közben meg lehet, hogy nem is az....nem falnak kell elképzelni, csak egy kartonpapírnak, amit egy kisujjal le lehet boritani, ha akarom....remélem akarom.....

......

Ez a zene, pont elég a mai napról pont ennyi gondolatom van, amit kifejez.....nekem.... :)

kíváncsiság

Furák ezek a dolgok...ezek a beszélgetések.....mi hogy és mikor alakul...és...miért? Érdekes....de ez most jófajta érdekes és jófajta fura.....jó a kíváncsiság, a nyitottság, az új gondolatok....hogy ad e valamit? Igen...hogy jó e valamire? Biztosan, legrosszabb esetben is arra, hogy látom, hogy más is van hasonló cipőben mint én...és mer beszélni róla, és beszél, és mondja, és kérdez....és őszintének hat....és ez jó, ez is az is...elvárások nélkül, nyitottsággal próbálok ezekre a beszélgetésekre figyelni és új gondolatokat kapok....és ez jó....ettől is, attól...ismerőstől, még ismeretlentől, de mindenképp olyanoktól, akik nincsenek benne napi szinten az életemben...

A kíváncsiság mindenképp előre visz.... :)

sok

Hát kicsit elfáradtam, ebben a karácsonyi mizériában :S de tényleg.....jó volt, de azért ez épp elég egy évben egyszer....mert ez egy három napos koncentráció....mindenre, meg jövés menés, oda-vissza....hü...és még akkor is ha az ember próbál nem a felszínre hanem a lényegre koncentrálni...na hát még akkor is nagyon húzós ez a pár nap...meg persze az előkészületek...

Meg az a sok-sok kaja....jézusom.....se sütit, se husit nem akarok látni egy jódaarabig...úgy be lehet sokallni ettől az egésztől...nem is értem.....

Most itthon vagyok, egyedül, szól a zene, semmi köze a karácsonyhoz meggylevest csináltam és csak fetrengek és töltődök...

és nem merek ráállni a mérlegre :D, de tényleg legalább három napig a közelébe sem megyek, nem akarok sokkot kapni:D, bár tegnap este már lementem futni, annyira azt éreztem, hogy megőrülök a tányértól tányérig menésben :), na mindegy mostantól helyreáll a rend és boldog hétköznapiság lesz :D

Ez meg az

Voltak dolgok a héten is....lezárult egy korszak...egy tök jó korszak...ezek a dolgok mindig olyan nehezek...mert vannak változások, amiket mi akarunk, meg vannak olyanok, amiket nem szeretnénk, de kezelni és elfogadni kell őket, valamint úgy hozzáállni az új dolgokhoz, hogy a számunkra legjobbat hozzuk ki belőle. 

Nem szeretek búcsúzkodni....de úgy láttam nem én vagyok az egyetlen.....fura érzés, mindig olyan véglegesnek hat...pedig ez nem végleges, ez csak egy munkahelyi változás, semmi több, nem pedig emberi és így próbálok erre gondolni...na meg arra, hogy mennyire örülök, hogy volt egy ilyen szakasz is az életemben, meg hogy megismertem valakit, aki felnőtt, okos higgadt gondolatokat tudott adni akkor is, amikor bennem túláradtak az emóciók :D :D

Örülök, hogy a hétvégi gebaszt is sikerült megoldani, jobb így lefeküdni, hogy nincsenek ellenérzések bennem. Volt pár kellemetlen nap, de elmúlt, mert megbeszéltük. Remélem a jövőben nem lesz ilyen, és én ezt sem szeretném többet felhozni. Mert fölösleges.... :) A megoldott problémákat le kell zárni én legalábbis ezen leszek :)

Előre

Mindenféle dolgok vannak az eszemben....kipihent vagyok, süt a nap, van egy új orosz könyvem, van időm olvasni, már csak másfél nap van hátra a munkából erre az évre....tök jó ajándékokat vette, szép papírt hozzá...mosolyognom kell....:) megint nyugodtnak érzem magam....megint jó irányba megyek....

Változás változás......úgy érzem ebben az évben sok dologban jutottam előre....bárhonnan kezdem is el nézni a dolgokat. 

Sok dolgot máshogy látok, máshogy értékelek. Dolgokat, embereket, helyzeteket, kapcsolatokat. Másfajta célok, másfajta tervek, elvárások vannak bennem mint egy évvel ezelőtt. Kézzelfoghatóbbak, felnőttebbek, előbbre mutatóak, konkrétabbak :) Az elvárásaim magammal és a világgal szemben is változtak, átértékelődtek, egy puszta féléves odafigyelésnek következménye képpen....milyen érdekes...annó azt hittem, hogy egyszerűen csak fogyni akarok....vicces...ez a száz darab lépcsőből kb egy.... :) ez is fontos továbbra is, mert tényleg az alapcél megmaradt, csak most kicsit hátrébb került :) nem baj. Csak a bolond nem tud priorizálni, vagy változtatni a véleményén, a fontossági sorrenden..... szóval.....akarom ezt is továbbra is, csak most kicsit hátrébb került ;)

nagyon-nagyon :)

Hát úgy kezdődött, hogy tegnap munka után elkezdtem mászkálni, összetalálkozta ezzel, azzal akikkel olyan jó volt dumálni, olyan feltöltő....és annyira el tudtam távolodni az egész naptól, a negatív gondolatoktól, a vélt vagy valós problémától....valahogy olyan valószerűtlennek tűnt az egész:) Három pozitív ismerős véletlenül egymás után..azért az kizökkenti az embert és elgondolkoztatja, hogy tényleg érdemes e forogni dolgokon, tényleg érdemes e vajon túlgondolkozni. Nem. Aminek meg kell oldódni, az megfog, aminek meg nem azon meg hiába agyal az ember.....

Szóval totál vigyorogva leszálltam a buszról és akkor, ahogy megyek, ott van előttem egy ismerős táska, egy ismerős sapival óóóóóó :D, hát ott a kedvencem....:)teljes boldogságos hangulat....:) beszélgetés, figyelem, áramló energia, vigyorgás, főzés, emlékek, gondolatok, gyönyörűség... :) Olyan igazán feltöltően... :)És ez így folytatódott ma is... :) És ez így jó :)

Válasz -1

Szóval, hogy mi ez....válasz az éjszakai kérdésre.....megint valami olyan, amit el kell engednem. Megint egy olyan "valóság", ami nem kell, hogy az én saját valóságommá váljon...nyilván azért szarabb ez most, és azért éltem meg szarabbul, mert valaki olyan magyarázta, aki elvileg számít. Bár ezek után át kell értékelni ezt is. 

Ha valakinek nem az a célja, hogy előrébb vigyen, hanem hogy lehúzzon, vagy megbántson, akkor kétlem, hogy valójában fontos vagyok neki. Ha pedig nem vagyok neki fontos, akkor ő miért legyen nekem? Ahogy írtam pár napja, oda vissza működnek a dolgok. Mostantól nálam is. Nekem erre nincs szükségem. Majd ha egyszer visszatalál a régi önmagához fog érdekelni. Ha ez az önmaga, ami most van, akkor én ezt köszönöm nem akarom.
Nem mondok neki semmit...ja miért is mondanék? Azért, hogy visszaéljen vele, beszóljon, elszólja más előtt, akinek semmi köze ahhoz, hogy én mit és hogy csinálok....ez a legszebb...hogy ebben az évben mióta hazajött totál más a viszonyunk mint addig volt....rohadtul eltávolodtunk egymástól...már nem is tud rólam semmit...régen simán ráérzett bármire, ami velem kapcsolatos volt...és nem is csak itthon..hanem ha kinn volt és csak msn-en beszéltünk akkor is...hm...most meg... ahogy a múltkor is mondtam neki ő valahogy számomra nagyon nem jó irányba változott...majdhogynem kicsinyesen rosszindulatúnak mondanám azt az embert, akit egy iszonyat pozitív jófej, okos és megértő valakinek tartottam régebben..hát na...vagy a környezet hozza ki ezt belőle, akikkel jóban, van akikhez köze van...ami elég fos, mert ezek szerint az ő személyisége pont nem jó irányba változik, hm...torzul....de nem baj, a lényeg, hogy ő tökéletesnek gondolja a világképét....megrendíthetetlenül tökéletesnek...ez sem baj....lehet hogy régen is ilyen volt, csak mivel sokat volt velem, így mellettem a pozitív dolgok jöttek ki...most meg negatívok között negatívvá vált. Ennyi. Felnőtt ember vagyok feldolgozom.
Nem fogom a múltat jelennek megélni. Lehet, hogy ő is csak egy szakaszon kellett, hogy az életem része legyen. És lehet, hogy  vége ennek a szakasznak. Mindegy. Minden esetre nem én akartam így......És ami még a legszarabb az egészben, ami szintén azt mutatja, hogy rohadtul nem ismer már, hogy valaki olyan ember és köztem von egyfeszt párhuzamot, akivel konkrétan SEMMI közös nincs bennünk. Semmi. Abszolut semmi..........és ő ezt sem látja....jeeeeeeee

????????????????????????????????????????????????????

Faszom se érti ezt....komolyan..én nem tudom mi volt a célja...de hogy nagyon gáz volt az biztos....egyik is másik is...az aki nem tud semmit minek pofázik? vagy az, aki egy ugyanolyan fos helyzetben van az miért gondolja, hogy attól, hogy rám boritja  a bilit akkor az ö helyzete már tuti....tuti a nagy lófaszt....hogy lenne már az ....csak máshogy szar mint az enyém.....elegem van....minek kell nekem ezt hallgatni?mit tanulok én ebböl, mire jó ez? mi a célja? mi az értelme????mi? mi? mi?????????????????ááááááááááááááááááááááááááááááá de hogy elegem van az biztos, hogy sikerül kibillentei a kiegyensúlyozottságból az is biztos.... mi ez?????????

Vásárlás

Ma volt az ajándék vásárlós napom :) És majdnem teljesen készen vagyok :) Tök jó volt...jól toleráltam a tömeget, a káoszt :) semmi ötlet nélkül indultam - mint szinte mindig :D és aztán tiszta tutkó dolgok jutottak eszembe, szóval nagyon jó érzés volt az egész...semmi idegeskedés, para...pár óra alatt vigyorogva megvolt...persze érdekes volt hogy karácsonyi ajándékokat  venni gumicsizmába kell elindulni mert szakad az esö és majdhogynem meleg van de na....nem ez a fontos, hanem az, hogy most semmi ellenérzésem nincs ezzel az egész egy hét múlva következő karácsony témával...szépen lassan csak sikerül feldolgoznom, hogy ilyenkor arra kell figyelni, aki körülöttem van, akit szeretek és nem azon pörögni, aki nincs, vagy aki volt, vagy aki lehetne....legalábbis nem intenzívebben mint bármelyik másik időszakban....totál fölösleges, mert csak én fogom magam szarabbul érezni, mert megint mondjuk a világhoz hasonlítgatom magam, vagy a világ elvárásához....jajaj ez is csak egy pár hét az évből és azért mert valaki ezt túlmisztifikálja és rá akarja paráztatni az embereket, hogy ha karácsonykor nem vesz körbe az amerikai álom, szilveszterkor meg nem partyzol mint valami hülye, akkor kb. el vagy cseszve... :D na hát én ezt nem veszem be úgy döntöttem :) Leszarom :D és nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget mint ami....lesz egy hétvégém a családommal, aztán pedig lesz pár napom, amikor végre töltődhetek, csinálhatok amit akarok szabadon. Ennyi. És leszarom, hogy ezt ki hogyan értékeli.

nyugi

Érzések, megérzések, ingerek, hatások.....melyik mit hoz ki az emberből. Szeretem őket. Szeretem megélni a dolgokat. Néha vicces, néha furcsa....néha rossz, de legtöbbször jó. :) Szeretek mosolyogni, figyelni, hallgatni, nyugodtnak lenni. Szeretek hinni dolgokban, hogy van, ami nem fölösleges, hanem elérhető, csak kicsit tovább tart mint az ember várná, gondolná, szeretné. 

És a leginkább azt szeretem, hogy még ha meg is torpanok időnként, vagy kétségbe esek, előbb-utóbb kikászálódok ezekből a kavarokból, és visszatalálok oda, amit akarok. Szeretek álmodni, és érteni, vagy értelmezni, amit álmodok...mert ami zavaros nappal, az akkor ott letisztul. Jó ezekre figyelni, segítség. Hogy jó az út vagy nem, amin vagy, egyáltalán érdemes e ezzel foglalkoznod. Szeretem, hogy nem sötéten élem az életem, hárítások közepette....akármilyen is volt/lesz :) Szeretem, hogy nem veszem magam körbe boldog tudatlansággal....mert lehet, hogy így nehezebb, tovább tart...sőt biztos...de akkor is úgy gondolom, hogy mégiscsak jó lesz a vége...... :)addig pedig...még mindig jobb egyedül, mint a közös téboly :D

fapofa

Hát nem vagyok színésznő...de úgy döntöttem, hogy itt ma lesz az utolsó nap, amikor nem színészkedem...mert minek....lehet hogy belőlem őszintén jönnek a dolgok 95%-ban vigyorgósan 5%-ban meg torzulósan....hm én nem vagyok olyan-------------------- én ilyen vagyok/\--/\/\/\-/\--hm...de majd mostantól eljátszom, hogy nincsen semmi érzelmem..hagyom, hogy mindenki mondja  a magáét...és majd szépen arcra fagyot bájvigyorral leokézom, vagy ellentmondok....mert ezek szerint ez a tuti...az én személyiségem nem ilyen. Hál istennek jelezem. De addig, amíg még itt vagyok sajnos álarcba kell járnom, mert nekem erre nincs szükségem....én ezt nem akarom ááááááááááááá de jó ez a nap...

Pá

"Mához öt évre csak az elolvasott könyvek és a környezetünkben lévő emberek különböztetnek meg jelenlegi önmagunktól. A jó hír az, hogy mindkettőt mi kontrolláljuk. Te döntöd el, hogy mit olvasol, és azt is, hogy kikkel veszed körül magad a mindennapokban." :)

Ezt most olvastam. :) Újabb megerősítés, hogy jó a vonal, amin vagyok. Ami elkezdődött szombat éjszaka és letisztult tegnapra. Érzem, hogy mi az, ami előre visz és mi az, ami a megrekedtség érzést erősíti. Mi vagy ki az, aki inspirál, figyel, ad és mi vagy ki az, aki elnyom, elvár, lehúz, elvesz. És igen, rajtam múlik, hogy milyen helyzeteket érzéseket engedek be az életembe. 

És én változni akarok. Haladni előre. Nem várom el senkitől a környezetemben, hogy változni akarjon. De nekem viszont első helyen kell lennem a saját életemben. Én is azt szeretem, ha hiteles emberek vannak körülöttem. Én is hiteles akarok maradni. Ahhoz viszont az kell, hogy elhagyjak egy csomó biztonságos, szokványos dolgot. Helyzetet. Embereket. Még többet. Még inkább mint eddig. 

És holnap lesz az a nap, amikortól újra ugyanolyan komolyan veszem a le akarok fogyni projektet mint az elején. Mert nagyon megálltam ennél a minusz 6 kilónál. Hozzászoktam a jelenlegi önmagamhoz. De nem ez volt a cél. Most végre, hogy belülről is elindult megint valami, valóban akarok megint kívülről is változni. Márpedig amit akarok azért teszek:)

Lufi

Jó érzés volt tegnap kipukkasztani a lufit :) Engem ez többet nem érdekel :) Úgy érzem, sikerült belülről megszabadulnom tőle, a külső elszakadás meg csak idő kérdése. Nem vagyok hajlandó több érzést pazarolni erre. Rosszat sem. :) Szabad vagyok. Megszabadultam egy korláttól. Nekem ezt nem kell elhinnem :) Jó. Pont jó.

A leszarom érzést akarom erősíteni, azt a jófajta leszaromot. Nem a nihilt. Csak azt, hogy igen annyit adok amennyit kapok, csöppet sem többet. Oda-vissza működnek a dolgok. Mostantól nálam is... :) nem érdekelnek az elvárások, aki meglepődik meglepődik, aki észre veszi, észre veszi, aki érti érti, és ugyanez akkor is igaz ha nem... :) Nem érdekel ;)

Megint

"Nem vagyok része semmilyen struktúrának, ez ellen mindig is küzdöttem. Azokkal járok össze, akiket kedvelek, oda megyek, ahová akarok, azért olvasom el ezt vagy azt a könyvet, mert érdekel, és nem azért, mert feltétlenül illik elolvasni. És az egész életem ezen alapul. " - és szarul érzem magam azokban a helyzetekben, amikor nem ez van...igen próbálok tenni ellen, de nem megy. szóval nem akarok tovább próbálkozni, most úgy érzem. nekem erre nincs szükségem..nem az én közegem, nem a nekem való emberek, nem az én világom, nem az én részem...nem az én életem.....nekem ehhez semmmi de semmi közöm........

Orosz

Szóval, hogy mit is akarok.... használni az oroszt, tudni oroszul. végre.... úgy igazán, magabiztosan, korlátok nélkül, életszerűen. Ahogy úgy általában egy nyelvet használni kell.... :) Tegnap eldöntöttem, hogy azzal nem vagyok előrébb, ha csak újra és újra addig jutok hogy én ezt mennyire szeretem, és ugye közben telik az idő és egyre inkább csak felejtem.....ha ráforditok fél évet..... és tényleg napi szinten próbálok foglalkozni vele, akkor utána már tudok ebbe az irányba haladani...olyan munkát nézni, ahol ezt használom. mert ezt szeretem....ahol kapcsolatba kerülhetek végre ezzel az országgal, ezzel a kulturával, ezzel a világgal.......tenni fogok érte, mint minden más dologért, amit eldöntöttem az elmúlt fél évben. Ez sem lesz egyszerű, de ezt is akarom :) Nagyon akarom....legalább végre tudatosítottam, hogy tennem kell ezért is....:)

Olyan nincs, hogy mindössze azért voltam orosz szakos, hogy beleszeressek végérvényesen Moszkvába és ezzel vége....ilyen nincs :) ennek semmi értelme :) Tudom :) Mert már rég elhalt volna, ha ennyi lenne :D

?

Mit tudom én....hogy mikor lesz jó....nem mondom, hogy mikor lesz úgy, ahogy én akarom, csak egyszerűen úgy legyen, hogy jó legyen.....nem mondom én meg hogy hogy legyen....csak legyen.....fáradt vagyok már......unom, hogy nem látom a végét...unom.....de legalább már higgadtan unom :) - tényleg kiment belőlem az a múlt heti furcsa feszültség, az a szorongató érzés....most olyan állandósult fáradtság van, agyalásmentes.....puszta egyszerű kérdőjeles....

Elegem van a korlátokból. A megfelelésből. Az elvárásokból.....abból, hogy ki mit gondol. Hogy hogy kell viselkedni. Hogy mik a szerepek. Hogy az én szerepemhez mit szól a világ....csak akkor vesztek ha ragaszkodom a szerepeimhez............................................... de nem akarok...se veszteni, se ragaszkodni....változatos karakter akarok lenni a saját szindarabomban......

5-5-5

Különböző dolgok miatt, de délután az járt a fejemben, hogy mennyire kezdek belefáradni dolgokba. Vagy akár belefáradni emberekbe. 

Nem véletlenül vannak ciklusok az ember életébe. És ezekből a szakaszokból szépen továbbáll. És elhagyja azokat az embereket, akikhez akkor köze volt. És minden szakaszból csak egy-két szereplő jut tovább a következő ciklusba....

Érdekes volt mikor az osztálytalálkozón az ofő kérdezte, hogy ugye ki kivel tartja a kapcsolatot. Én mondtam, hogy csak és kizárólag Zsuskával. És kérdezte, hogy ez miért van...Miért? Mert annak a szakasznak rég vége. Más vagyok. Mások ezek az emberek is. Semmi közünk sincs egymáshoz és ha csúnyán hangzik is kimondani, teljesen mások lettek a napi életem része, nem is szokott eszembe jutni ez a távoli dolog.

Általános iskolából nem maradt senki...azok a kapcsolatok nálam mind megszakadtak.Következő 5 év Sipkay... középiskolából maradt Zsuska :) - ami azt hiszem ennyire rengeteg idő után nagyon nagyon tuti kategória :) Következő 5 év, egyetem.... Kati :) úgy érezem ez is egy nagyon biztos pont már, itt is eltelt rengeteg idő és igényünk van oda-vissza egymásra :)

Nézhetünk más szakaszt is...albis korszak 10év......Livike :) nem lakunk  már együtt vagy négy éve, nem is vagyunk napi kapcsolatban azóta, de időről időre jó találkozni, beszélgetni, nincs erőltetettség. Zuzmara....másfél éve költözött fel Pestre...azóta is jóban vagyunk. Szerintem leszünk is, de itt még időnek kell eltelnie, hogy kiderüljön....

És van a jelen IT...ami lassan 5 éve tart.....biztos ezért is érzem annyira a váltani akarást. Nem csak a munka miatt. Hanem új embereket szeretnék. Sokszor érzem, hogy ez már itt egy megrekedt állapot. Nem ad újat. És kíváncsian várom, hogy ebből a szakaszból ki lesz majd ott a következőben is. Ki volt egy munkatárs, akivel tök jól elvoltunk és ki barát... kivel maradunk meg egymásnak...és ki lesz csak egy további egyre távolabbi ismerős.... Hogy szakaszok vannak az biztos. És hogy az emberek, akikkel jó együtt lenni, az állandóktól eltekintve változnak az is biztos....és hogy mi milyen rengeteget változhatunk közben....hm...akár egy fél év alatt is....... Érdekes érzés. Kíváncsi vagyok......

Üvegek

a színek...a kedvenceim...nagyon sok mindent ki lehet fejezni velük. Nem véletlen, hogy a blogom színe  - mint a ruhák, kiegészítők, szemfestékek - hangulatokat fejeznek ki. Most jobban érzem magam. Jobb hangulatban vagyok. A kimerültség már elmúlt, most már inkább csak a fáradtság, időnkénti feszültség maradt meg, de ez már egy sokkal előbbre mutató állapot. 

Végletesnek mondtam eddig magam. És tényleg sokszor az is voltam /vagyok. Nem csak én, hanem a környezetemből igen sokan azok, akiket szeretek. Tehát valamilyen szinten ezt is egy "normál" állapotnak fogom fel, a nagyon fentet ill. nagyon lentet, mert én is és a számomra fontosak is így élik meg a dolgaikat. 

DE végre eljutottam addig, hogy ezen is változtatni szeretnék. Nem végleteket akarok ezentúl. Hanem harmóniát. A végletek csak egy puszta torzításon alapulnak. Olyan nincs hogy valami csak rohadt szar, vagy hű de megfoghatatlanul tuti jó. Egyik sem lehet a valóság. Csak egy humbug. Én pedig az én életemben a valóságot akarom. Köszönöm elég volt 29 év a végletekből. Mert a végletesség is  a kategorikussággal áll egy dobozban. És ha le akarom rázni az egyiket, le kell ráznom a másikat is.

Úgy akarom látni a dolgokat, ahogy vannak.....nem egy színes üveglapon át. És attól függően, hogy milyen üveglapon nézed szép vagy csúnya. 

Az alapharmóniát kell megtalálnom és ahhoz közelítve élnem, nem pedig ingázva a két véglet között.