a színek...a kedvenceim...nagyon sok mindent ki lehet fejezni velük. Nem véletlen, hogy a blogom színe - mint a ruhák, kiegészítők, szemfestékek - hangulatokat fejeznek ki. Most jobban érzem magam. Jobb hangulatban vagyok. A kimerültség már elmúlt, most már inkább csak a fáradtság, időnkénti feszültség maradt meg, de ez már egy sokkal előbbre mutató állapot.
Végletesnek mondtam eddig magam. És tényleg sokszor az is voltam /vagyok. Nem csak én, hanem a környezetemből igen sokan azok, akiket szeretek. Tehát valamilyen szinten ezt is egy "normál" állapotnak fogom fel, a nagyon fentet ill. nagyon lentet, mert én is és a számomra fontosak is így élik meg a dolgaikat.
DE végre eljutottam addig, hogy ezen is változtatni szeretnék. Nem végleteket akarok ezentúl. Hanem harmóniát. A végletek csak egy puszta torzításon alapulnak. Olyan nincs hogy valami csak rohadt szar, vagy hű de megfoghatatlanul tuti jó. Egyik sem lehet a valóság. Csak egy humbug. Én pedig az én életemben a valóságot akarom. Köszönöm elég volt 29 év a végletekből. Mert a végletesség is a kategorikussággal áll egy dobozban. És ha le akarom rázni az egyiket, le kell ráznom a másikat is.
Úgy akarom látni a dolgokat, ahogy vannak.....nem egy színes üveglapon át. És attól függően, hogy milyen üveglapon nézed szép vagy csúnya.
Az alapharmóniát kell megtalálnom és ahhoz közelítve élnem, nem pedig ingázva a két véglet között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése