miért is?

Szóval..hogy...mennyire meg van a haszna ennek a lassan két éve tartó tudatos változtatásban, változásban gazdag hozzáállásomnak.. :)

Nem is tudom mi a legnagyobb előnye...talán...hogy nem ragaszkodom semmilyen sémához...és..ha azt érzem, valami nem úgy megy, ahogy kéne, egyből tudom, h mi az a pont, amit meg lehet fogni belőle..mi az, ami be van állva, tehát ki kell billenteni, és meg kell változtatnom magamban ahhoz, h máshogy lássam a dolgokat, vagy máshogy történjenek a dolgok, ahhoz, hogy haladjak és ne egyhelyben topogjak.

Emlékszem még az elején mennyivel lassabban jöttem rá dolgokra, hogy mi micsoda, hogy mi van a háttérben, hogy egyáltalán mi az a pont, amihez hozzá kéne nyúlni... na meg..ugye...attól hogy egyszer végre rájössz, hogy hol az a pont...attól még a régi lesz a sablon...tehát kurva nagy tudatossággal és odafigyeléssel lehet csak hosszútávon változást elérni...amikor rajta kapod magad, hogy áhhhá, már megint azt teszed, amit mindig is tettél hello...na akkor gyorsan keresni kell egy másik utat :)...és...amint mondtam, rohadt nagy előny, hogy... már nagyon hamar észreveszem a dolgokat, nagyon hamar változtatok, és a visszaeséseket is igen hamar leleplezem magamnál :) szeretem ezt a hozzáállásomat...hm...milyen fura..hogy amikor elkezdtem a blogot írni...nem is tudom..hogy találtam ki a címét...de ... valahogy nagyon ráéreztem..hogy minden e körül forog...minden... az egész élet ezekről  szól...hm...hm...hamar felismertem...talán nekem azért volt egyszerűbb...mert sosem szerettem a szokásokat....mindig is..ha bármit észrevettem magamon, hogy ez már olyan mintha szokás lenne, különösebb ok nélkül, egyből változtattam rajta... egyrészt  a szokások unalmasok...másrészt...korlátozzák az embert...tőlem pedig mindkét dolog irtó távol áll .. én alakulni és fejlődni szeretek...a megszokás pedig ennek teljesen ellentmond:)

Úgyhogy... folytatom..azt..amit eddig...mert..azt érzem..egyre nagyobb a fény.. :)

érzet

...nem azért nem írok mostanában, mert nem érzek és gondolkozom ugyanolyan messzire mint eddig :) sőt...talán most tágítok ki mindent leginkább :) És nagyon érdekes és élvezetes ez az állapot...hm :)...mindenféle határt tágítok...a végtelenségig...és kiváncsiskodva nézem magamat, hogy hová vezet...minden esetre egyelőre úgy néz ki élvezem. :) Én szeretek változtatni:) Szeretek változtatni a hozzáállásomon, a vislkedésemen, azon, hogy éppen mire fókuszáljak egy adott történésből...és így mindig máshogy tudom megközelíteni a dolgokat...egyre jobban letisztul a lényeg...és ez nagyon megnyugtató :)

:)

Érdekes ez a mai állapot. :) Az az igazi semmi:), de tényleg, ma olyannak érzem magam mint valami virág...csak úgy vagyok, gondolatok végletek nélkül...semmi előrébb és semmi hátrébb vivő dolgom nincs, se agyi, se lelki..olyan igazi semmi :) Érdekes, nagyon ritkán van ilyen..de mivel egyik állapot sem tartós, gyanítom ez sem lesz az...na majd meglátjuk, tény, h ez a bejegyzés nem  azért született, h bárhová elvigyen...csak úgy egyszerűen 'van oszt kész' mint maga ez az állapot :)

JÓ

"Megtehetném, de nem teszem, és nem azért, mert korlátolt vagyok, akit nem vinne rá a lélek. Azért nem teszem, mert tisztelem és szeretem a szabadságot. A saját szabadságomat, és mások szabadságát is. "

Ezt még évekkel ezelőtt olvastam egy cikkeben...egy nagyon - nagyon tuti kis cikkben, annyira tetszett, h annó le is mentettem magamnak az egészet...és :D ma, h pakolásztam a mappáim között megtaláltam ... és mivel nincsenek véletlenek nyilván ez sem az :)

Elolvastam...és még most is imádom...hm...azt feszegeti, h mi az hogy jó? vagy mi az ami csak jónak tűnik, amúgy meg csak egy korlát :) Tetszik, még mindig a magaménak érzem :) Jó volt újra elolvasni és átérezni.

heti lecke :)

Senki sem tökéletes.. :) még jó, mert a tökéltes unalmas...viszont..vannak dolgok, amiket kifejezetten nem szeretek..azt meg főleg nem, ha például ezt a valamit magamban fedezem fel. Szeretem a különbségeket, a különböző véleményeket, szeretem az elfogadást, az elvárás- mentességet..és az esetek többségében nem csak szeretem őket, hanem ezek alapján is viselkedem és élek. Időnként viszont, valahogy mintha elveszteném a fonalat és pont ezek az alap dolgok borulnak fel vagy ki vagy nem tudom...és.. mintha le akarnám amortizálni a dolgokat..nem tudom mire fel. Hm...mintha..ha nincs probléma, akkor kéne valamit generálni...de amúgy...minek is?:) Nincs semmi értelme... valahogy a nyugalmat mégiscsak az hozza meg, ha kíváncsian nézem az eseményeket és nem elvárásokkal, vagy előre elképzelt dolgokhoz hasonlítgatva..minek?...a valóságra kell figyelni...:) és elfogadni a különböző féle valóságokat. :) Azt hiszem... a héten ezt tanultam...hogy ezt még jobban tudatosítanom kell, hogy fölösleges negatív dolgokat ne generáljak sem magamban sem másban. :)

:)

"Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám."

belül

néha....annyira nagyon elkap a bizonytalanság érzés...amikor azt érzem...hogy semmi nem vezet sehová...amikor olyan...hogy lehetek én akármilyen....hm...amikor azt érzem, hogy nem irányítom az életem...és van amikor ez jó...jó sodródni...jó nem tudni, hogy mi következik...milyen szakasz...milyen helyzet...és van..amikor ugyanez nem jó...hanem egyenesen kétségbeejtő...

Pedig...igazából tudom, hogy minden bizonytalan, hogy olyan nincs is, ami biztos, vagy bizonyos....mert..minden folyamatosan változik, ugyanúgy, ahogy a hangulatom is..ugyanúgy egyik nap ilyen másik nap olyan...tényleg mintha minden reggel húznál egy kártyát...hogy fekete vagy piros...és sosem tudod előre, hogy mit húzol, hogy az adott nap hová vezet, mi történik...de főleg azt nem tudod, hogy ezt a mi történiket hogyan éled meg...

Nem tudom, hogy ez mitől függ, hogy a dolgok milyen hatást, érzetet keltenek az adott napon...hm...fogalmam sincs... Nem is tudom, hogy az akaromon kívül mi az, ami esetleg még a biztos kategóriába beleférhet...hm...lehet, hogy semmi? Lehet, hogy sok minden csak most nem veszem észre? Mit tudom én...Mit tudom én...hm.... hát én sem tudhatok mindent.. :) De vajon kell-e tudnom?... Ha arra gondolok, h mégiscsak a saját életemről van szó, akkor igen, azt mondom kéne tudnom...ha pedig úgy nézem, hogy mennyire összetett dolgokból áll össze nem csak egy élet, hanem egy nap, egy óra, egy perc is annyi érzés és gondolat kombinációja...akkor pedig egyértelmű, hogy az ember semmit nem tud... csak abban a pillanatban érez v. gondol valamit valahogy...és abban bízik, hogy az a valami ha jó, akkor még x idő után is ugyanazt a jó érzést adja és generálja...hm...összetett egy nap ez nekem belül...

ez-az összejött :)

Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy nincsenek olyanok, h 'tények'. Semmi ilyesmi nincs. Hiszen, ha ezek léteznének, akkor egyrészt az egész világ ugyanúgy látná a dolgokat, másrészt, az egyes ember is ugyanazt gondolná a dolgokról, és nem változna semmi.

Szóval csak arra kell kilyukadni, h ez a szó, hogy tény, nem takar semmit. :) De tényleg semmit. Helyzetek vannak, amikről emberek gondolnak valamit, láthatják ugyanúgy, láthatják máshogy, sőt én magam is értékelhetem ma ugyanazt tök máshogy, mint ahogy tegnap vagy akár egy órával ezelőtt. Minden a benyomásokon múlik, hogy az adott pillanatban mi az, amit megragadsz a dolgokból, melyik érzet vagy gondolat befolyásolja a világodat, és az adott pillanatban ezek alapján látsz valamit valamilyen 'ténynek'...de na -  ezek csak benyomások...

megint ez jutott eszembe:

"Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése."

Mert pl. belőlem is tök ugyanaz a helyzet ma teljesen mást hozott ki mint egy másik napon. Ami máskor  behergelt és egy kényszerzubbonyként éltem meg, ma inkább egy vicces és energetizáló helyzet volt..hm...meg amire még rájöttem, hogy olyan sincs, h valaki kategórikusan, jó, vagy rossz, vagy meg van benne minden vagy nincs meg benne semmi...csak olyan van, h az a valaki azoknak a dolgoknak az összessége, ami által számomra megvan benne minden, vagy számára meg van bennem minden, amire vágyik, ami érték...és lehet valaki akármilyen hú de tuti és jó és értékes egy csomó mindenben, ha ő meg pont olyan tulajdonságoknak az összessége, ami számomra pont a nem fontos kategória..hm...érdekes dolgok ezek...

Tényleg nincs semmi értelme, megalkudni, vagy bármi olyat csinálni, amiről az ember belülről nem érzi, h igen ez az érzéscsomag belülről úgy igazán az övé....hm...és...pont ezért nincs olyan sem, hogy valaki megcsal valakit...ilyen sincs...vagy azzal vagy, akivel igazán lenni akarsz, aki mellett szabad vagy és önmagadtól akarsz vele lenni, nem bármilyen kényszerből vagy elvárásból, hanem mert egyszerűen jó...vagy ha nem vele vagy ...akkor nem azt a valakit csalod, akivel együtt vagy akármi miatt is...hanem...a saját vágyaidat...hm...akkor megcsalod önmagadat....



?

"Aki s ami nem a vágyakról szól, az a vágyakról hallgat"

néha...tényleg fogalmam sincs hová vezet ez a rengeteg sok gondolat, ami bennem van...hm...vajon hová jutok általuk...hm...egyáltalán gondolat van bennem ennyire rengeteg vagy érzés? Vagy melyik lavina generálja a másik lavinát? hm...nem tudom...néha...tényleg nem tudom, hogy fér el ennyi minden egy emberben...ráadásul, hogy még minden ilyen intenzív is :) :)...érdekes dolgok ezek... érdekes....az érzetek...az újak...a régiek...hm... amúgy... azt legalább érzem magamon, hogy haladok folyamatosan...valami mindig letisztul....jó jó persze, mindig jön helyette valami más, de ha arra gondolok, hogy alapban volt ennyi ????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

most meg már csak ennyi ?????????????????? van...akkor azt hiszem ez mutatja, h jó az irány...és ezek a kérdőjelek valahogy sosem igazi kérdőjelek, mert belülről mindegyikre megvolt és megvan a válaszom...és...mindig a helyes választ éreztem.....csak néha...olyan végtelenül nehéz ez a türelem...hm..nem a kitartásról van szó, mert tudom, h mi, hogy, merre, akarom, miért akarom stb... csak valahogy ez a türelmetlenség ritkán a bizonytalanságból fakad- ha egy pillanatra nem a megérzéseimre figyelek, többségében meg inkább abból...hogy a boldogság sosem várhat...hogy, ami jó, azt minél hamarabb, és minél hosszabb időre akarod magadnak...és ez olyan faramuci helyzet... hogy persze tudom, h minden kell valamiért, minden időnek, időszaknak, meg van a maga miértje, oka, hozadéka stb. stb. stb. tudom, értem, érzem....csak mindig jön a de, hogy mikor...:)

...ilyesmik...

"Sosem az előttünk álló kihívások jelentik a valódi problémát. A probléma az, ha nem hisszük el, hogy le tudjuk küzdeni ezeket. A kétségeink, démonaink, korlátaink legyőzésének kulcsa, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy azt tesszük, amit kell. Ha bizonyosság van bennünk, akkor nemcsak képesek vagyunk rá, hanem meg is csináljuk."

"A képesség, hogy valaki tud kitartani az akadályok ellenére is, az a tulajdonság, amit az emberek legjobban csodálnak másokban, és jogosan: valószínűleg ez a legfontosabb jellemvonás, amelynek birtokában nemcsak sikereket érhetünk el, de még élvezni is fogjuk az életet."

"Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket."

"Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk. Lélekben nem adni fel semmit, nem engedni; ez a titok."

"Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, "akarni" vagy "nem akarni". És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt."

"Könnyű jónak lenni olyan szituációban, amelyet élvez az ember, ám amikor utálja, amit tenni kell, sokkal nagyobb kihívást jelent, hogy a legjobb formáját hozza."

Boldogságos:)

....nagyon jó lenne minél több ilyen nap..mint ez :)..szeretem ezt a napot :)

Szeretem, mert reggelre megmaradt a tegnapi boldog érzés, mert tart egész nap...mert fény van és meleg...kívül és belül:)...mert jó, mert a boldogságérzés is fokozható, mert jó döntés volt reggel nem madamkodni, hanem lazában menni...és hazáig sétálni a napfényben...és közben mosolyogni és kóricálni az erdőben...

és a napfényen ebcsizni....és.....:) nézni...és látni...:)és nézve és látva lenni...:)és örülni...és hinni...hm....nagyon-nagyon szeretem nap :)

mára

"LEGYÉL LELKES és ezt ne szégyelld kimutatni! Lelkesedés nélkül minden szürke, hétköznapi, a lelkesedés ad szint az életnek." :)

Ma ez a gondolat jutott eszembe...és élvezem...szeretek lelkesedni, szeretek örülni, szeretem, ha áramlik az érzés, szeretem megélni, szeretem élvezni....és nem szeretem visszafogni... :)...mert ha van..akkor töltsön el, járjon át...öntsön el..mert annyira jó :)

vajon

nem fasza ez a nem alvás...de tényleg...már idejét sem tudom, mikor volt utoljára, hogy úgy egyben kipihentnek éreztem volna magam....hm...ma 3.30-kor sikerült felébredni...és úgy maradni...kiváncsi vagyok..hogy amúgy én mégis mitől töltődök? Hogy hogy nem dőlök ki...? Vagy ezt lehet így ebben a formában a végtelenségig bírni? vagy...van ilyen minimáldizájn alvásigény is a földön mint az enyém?...hm...mit tudom én...de azt hiszem...lassan a napi három kapu lesz az alap :)

este:D

Röhögőroham..bor/pálesz...pofázás...mondani, mondani, mondani, hallgatni, hallgatni, hallgatni:D... érzelmek, indulatok, erkély, életek, életszakaszok, párhuzamok, megértés, felszabadultság.

Hát...komolyan mondom ez az este, akkora energiát és felszabadulást hozott, hogy azt érzem, kiszakadt belőlem minden feszkó :D... akárhogy nézem egy 16 éves múlt mindenre jó :D....bármilyen helyzetben oda-vissza működnek a dolgok...de hogy jönnek ennyire párhuzamosan a helyzetek ? amikor nem csak átéled, átérzed, hanem átröhögöd a másik és a magad élethelyzetét? És minden olyan már - már biztonságosan egyszerű :D imádom ezt a felszabadultság érzést, megnyugtató, töltő, áramló, élő, vigyorgó, szabad, biztonságos...már nem is lehet rá szót találni, h mennyire tökéletes levezetés :D

érdekes

...............mennyire rengeteget lehet változni mondjuk egy másfél év alatt... ó te jó ég... pf...érdekes volt most Bettyikével visszagondolni arra a rengeteg dologra, arra a  rengeteg felismerésre...ahonnan indultam és ahová jutottam ebben az időszakban...hm....akárhogy nézem....kurva büszke vagyok magamra, hogy nem mismásoltam el semmit....és tényleg semmit....hanem...akármekkora is egy fos érzés volt az adott pillanatban akkor is próbáltam megérteni, elfogadni, aztán pedig szépen szembe menni vele...bármivel...mindennel....hogy köszönöm nekem ez tovább nem kell....és...ha ezeket nem teszem...ugyanabban a karikában pörögnék tovább mint valami rohadt mókuskerékben, ami nem is vezet sehová...hm...végülis..mégiscsak meg van az eredménye, ha az ember mer változtatni.. :) persze...mindig vannak újabb és újabb dolgok, de az annyira megnyugtatóan jó, ha látod, h alapvetően már jó rég óta felfelé haladsz :)

""

"Félek a boldogságtól. Állandóan az árnyékos szomorúságban vagyok, félek kimenni a napfényre, mosolyogni. A boldogsághoz végig kell sétálnom egy hídon, és attól tartok, hogy lelöksz a hídról, én meg még mélyebbre zuhanok az árnyékba. Így inkább itt maradok a sötétben..."

hm...volt..amikor én is féltem...persze...ennyire sosem... attól mindig is jobban akartam, mint amennyire mondjuk féltem...de azért na..volt egy elég hosszú biztonságos fal mögül pillogó toporgós időszak.....hm..jó sok idő elment vele..de legalább nem fölöslegesen :) .. most meg már...egy ideje..az sem érdekel, h mekkorát bukhatok...mert a rengetegszeresét nyerhetem...  és igazából...csak ez számít..végülis...élni kell..nem pedig túlélni.. :) :)

kiegészítés :)

 Ahogy wellneseltem a kádban...hirtelen jött egy gondolat...hm... valahogy beugrott, amit a múltkor írtam az elvesztegetett időről.. azt hiszem...az még nem a teljes kép...valahogy most érződtek össze igazán a dolgok egy pillanat alatt..akkor még vmi olyasmit írtam, hogy az az elvesztegetett idő, amit az ember a boldogtalansággal tölt..hm.. végülis a végkifejlet ez lesz...de...valamennyi ideig szükséges ez az állapot is...pont azért mert a tanulást szolgálja, a felismeréseket, hogy mi is az, ami nem jó, mi is az, amit viszont akarsz. Amíg a felismerés szakasz tart, addig nem elvesztegetett idő, hanem tanulsz közben.. magadról.., levonod a megfelelő következtetéseket, hogy neked miért volt szükséged a boldogtalanságra, mi miatt is nem engedted meg magadnak a boldogságot -  és miután eljutottál hozzájuk lépsz a boldogság felé. Na és innentől lesz elvesztegetett idő a boldogtalanságban maradni, ha megvan a felismerés, megvolt a tanulási szakasz, minden egyértelmű de ha valamiért még mindig nem lépsz akkor onnantól már te vagy a ludas, az összes többi csak terelés.

"A vágyak és megvalósulásuk között eltelt hosszabb- rövidebb idő a tanulást szolgálja. Az idő hossza pontosan annyi, amely alatt mi magunk megengedjük önmagunknak, hogy vágyaink valóra váljanak. Másképpen szólva az idő hossza pontosan annyi, amennyi alatt elállunk a saját vágyaink megvalósulásának útjából"

"Ne féljen boldognak lenni. (...) Talán ez az emberiség nagy nyavalyája: nem a fájdalom, hanem a félelem, amely megakadályozza, hogy boldog legyen"

Újabb

Fura ez... mert nyilván azt nem gondolod, h nem fognak még előjönni dolgok a múltból, amik a jelenben hárítást okoznak...de...hogy újra és újra észérvekkel próbálod meggyőzni magad, h ez amúgy csak pusztán egy logikai döntés...ja...és mivel okos vagy...így elég hihetően tudod magadnak előadni a dolgokat..hogy egy időre még te magad is elhiszed, hogy ennek aztán semmi köze a belső hárításhoz vagy önvédelemhez, hanem ez egy ésszel több szemszögből is alátámasztott döntés... hát hogyne... :D úgy szokott az lenni...ismerem magam.. :)

Na..hát ma...megint sikerült egy ilyenemről lehúzni a leplet és szépen tudatosítani magamnak, hogy ok Nórika, tök jó, h ilyen okos vagy, de amúgy VALÓJÁBAN mi a szar is van a háttérben? Ha szépen leszeded az ésszerű magyarázatokat?...hm...hát valami egész más...egy szar érzés, amit kötök egy   régi szar helyzethez, egy régi szar állapothoz, a bizalomvesztéshez, a dühhöz... és igen - vannak az ésszel alátámasztható jól hangzó okok..és persze mint mindig...van a valódi -ami pedig csak egyszerűen a félelemből fakad...vminek az elkerüléséből...:) Szeretem, amikor ezeket helyrepakolom magamban...és örülök, amikor már a valóság jön elő, mert...akkor azzal -feltéve ha akarok, márpedig azért ez a blog is pont arról szól, h amire rájövök, azzal, akármi is az szembemegyek, ha ez engem hátráltat :) - már tudok mit kezdeni, azon már tudok változtatni, h ne valami berögzült, múlthoz kötött lófasz határozza meg a dolgot, hanem én. A jelenlegi énem. Én döntök, hogy mi az, amivel még időtlen időkig nem akarok foglalkozni, csak vhova jó mélyre elnyomom magamba, vagy leszarom, előhozom és megváltoztatom :)

Persze..ez mindig szar..abban a pillanatban, amikor leesik valami ilyen...de milyen jó pár hónap múlva, amikor már örömmel lehet visszagondolni, hogy mennyire jól tetted, hogy kijöttél egy újabb karikából :)

Szóval ma nagyon sokat gondolkoztam ezen a valamin és délutánra úgy döntöttem, h oké, nekem ez a para nem kell már :)... és onnantól, h valamit eldöntesz már úgy van :)

káoszina:)

...hát...nem vagyok az a tipikus rendmániás valaki :D...ennek minden előnyével és hátrányával élvezem, hogy ilyen vagyok :)... rengetegszer vicces, néha hergelő...de legalább nem unalmas :) szeretem arra fogni, hogy ez is a kreativitással és a korlátmentességgel függ össze...:)

De hogy ez a káosz mekkora örömet tud okozni időnként :D, amikor abszolút nem tudom előre, h ebben a zsebben, vagy abban a táskában épp mit találok ilyen kera, olyan rúzs, forint..euró..cetli, papír, idézet, tükör...eltűntnek hitt szolibérlet...:D mikor mi...és ez akkor mind ajándéknak hat..na ... ebből mindenki kimarad, aki mindent a helyére pakol..:)...vagy 'követi' az eseményeket és kordában akarja tartani őket...én meg úgy vagyok vele, hogy ha annyira hiányozna biztos feltűnne, hogy nincs meg..ha meg feltűnik...valahogy szinte öntudatlanul jóhelyre nyúlok és ott van... (na jó..nem mindig mert pl. a lábsúlyokat már megtaláltam de a neoprén még mindig valami általam nem ismert helyen leledzik a lakásban - de ez meg pont a renddel függ össze..azóta nincs meg..amióta valahová jól elpakoltam...hm...ó te jó ég az is milyen vicces volt, mikor egy rendrakás után konkrétan kukáznom kellett...annyira nem találtam valamit :D...és a lelkes kukázás után..végül..megtaláltam a ...polcon.. :S..nem való nekem a rend :D...vagy kóricálnom kellett Nyiregy és Debi közt, hogy leadhassak valamit, amit megírtam, csak fogalmam nem volt, h melyik városban lehet.... :))

Na hát...ma  a Media Marktos utalvánnyal jártam így...konkrétan fogalmam sem volt, h hol lehet...abban az egyben voltam biztos...h mivel mákvirág vagyok el tuti nem hagytam...:D..ja mert..mindig mákvirág vagyok...hm...amikor a pénztárcám hagytam el..fel sem tűnt...csak a Sunshine rádióból hívtak fel, hogy nem hiányzik e a pillangós pénztárcám ..hát...mondom nem tudom..eddig nem tűnt fel.. :D szóval még paráznom sem kellett egy pillanatig sem...hogy na vajon hol vagy...uh ma is ilyen érzéssel jöttem haza..hogy..valahol majdcsak meg lesz..végülis 5 évig felhasználhatom :D...és láss csodát...kiesett a A kis vadócból :D szóval..komolyan sokkal jobban örültem neki most este, mint mikor megkaptam..uh...akárhogy is nézem...mégiscsak dupla örömöket okoz az embernek ez a tulajdonság..én legalábbis...élvezem :)

dolgok

...mire nem jó, ha az ember kap egy új gépet...hm...átnézegeti mi van a régin mi kell mi nem kell, szelektál....nézeget.....és...engem most egy word doksi kötött le nagyon...még vmi hónapokkal ezelőtti idézethalmazzal...hm...sokkoló kis gyűjtemény....hm...tényleg van...ami soha nem változik...tök mindegy mikor, milyen életszakaszban, milyen helyzetben, milyen körítéssel létezel...igazából...teljesen mindegy...mindegy...mindegy...mindegy...van, ami állandó...az, hogy mit akarsz igazán...hm...

...:)

"Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani."

..hát..talán az első mondathoz hasonlatos érzés bújt belém, amikor ma egy rohadt nagyot előrelépve a változtatós projektben kinulláztam az önvédelmem :)...hm...és... igazán megnyugtató...olyan ...egyben rendben érzet... :)

?-.

Egyszerűnek tűnő kérdéseket néha olyan összetett megválaszolni...mert... túl sokféle úton megközelíthetőek...mert..minden viszonylagos.

Szeretek-e egyedül lenni...hm...ha csak úgy alapban nézem, h egyedül...az számomra nem takar semmi negatívat, le tudom kötni magam, nem unatkozom, életképes és önálló vagyok. Ha ahhoz képest nézem az egyedüllétet, akivel lenni szeretnék, az már más. Akkor nem szeretem. Mert sokkal töltőbb azzal a valakivel lenni, mint egyedül. És ha ahhoz nézem az egyedüllétet, h bárki olyannal legyek, akire igazán, belülről nem vágyom, aki nem adja meg a pont jó érzést...akkor ehhez képest egyedül lenni felszabadító. Számomra nincs attól fullasztóbb érzés, mint összezárva lenni valakivel, aki igazán belülről nekem senki..és igen..az üresség érzés is ezzel függ össze...pont ezért nem éreztem mostanában..hm...akkor éreztem, régebben, ha nem olyan arc volt mellettem, ha nem attól kaptam az érintést, akitől igazán akartam, ha valójában nem is örültem, h ott létezik mellettem...Ha olyan kérdések zakatoltak bennem: Ki ez? Ki ez itt? Ki ez nekem?... Senki...hm...

Nekem a boldogság kell...az igazi..a valós...nem az ál...nem a boldogság jól hangzó, vagy úgy látszó kellékeire van szükségem...nem a világ szemében akarok boldognak 'tűnni', h nekem  jó - és belülről meg fulladozni az egésztől...hm..én nem akarom magam győzködni arról, h de másnak is ilyen, másnak sem jobb...nekem sem rosszabb mint másnak...pf...ennek az értéke nekem..nulla...hm..vagy kell valaki, vagy nem...de nem vagyok hajlandó átverni magam....és...kompromisszumot csak azzal lehet kötni, akire vágysz...aki kell...de abban kompromisszum, hogy ki az, aki kell??? Lehetetlen...ez  a megalkuvás csúcsa...én ezt szégyellném... abban mindenkinek csak amortizálódik az önértékelése....ami a boldogság lehetőségét az összes résztvevő számára kizárja...ami mindenkinek csak árt...amikor az ember valahol mélyen, amíg nem lép...a 'villámot' várja, még ha magának is nehezen vallja be...h bár belecsapna valamelyik résztvevőbe...de..persze...a villám nem csap oda, ahová várják.. :) mindenki felel a saját boldogságáért....vagy vesztegeti az idejét a boldogtalansággal....számomra ez jelenti az elvesztegetett időt...az soha nem lehet elvesztegetett, ami jó...:)

És...eszembe jut az apuci tündér mondata is..:) "Hallgass a szívedre, mert az eszed az meg van hozzá" :), igen...és én ezt teszem... :)

...:D

Ennek a Húsvétnak is megvolt a maga kis csodája és röhögőrohama :D

Nyilván totál mást ettem, mint amiket alapban szoktam, készen is lettem tőle, így lelkesen beöltöztem, h legyaloglom  az én kis 10000 lépésemet:) Elég káosz volt a Bujtoson az eső miatt,  ezért egy kb. 10 éves Nike cipő mellett döntöttem, amit nem sajnáltam össze-vissza sározni...:)

Kóricáltam...és kb. fél óra után olyan érzésem volt, mintha beleragadtam volna valami szarba...nézem a cipőmet...a bal lábamon levált a hátulja..na ekkor már kezdődött a vigyorgás...mert hát...nem volt közel a 'haza'...megyek tovább kb. 50 m-t...levált a másik oldal hátulja is..okéééé még vagy egy km és otthon is leszek :D jeee..kiértem végre a járdára...és ekkor leszakadt a bal cipőm hátulja :D...mármint annyira, hogy elhagytam az úton.. :) az eleje meg ficegett mint vmi papucs..nem mondom, h innentől hiperaktívban haladtam tovább cserébe röhögtem a helyzeten...még szerencse, h ilyen jól szórakoztam..uh a következő száz méter sem telt esemény nélkül :D...elhagytam a másik cipőm hátulját is..és úgy kb. állandó jelleggel különböző pici részecskéket belőle...na ekkor már mindkét lábamon lógott a talp, haladni szinte lehetetlen volt..és ekkor hallelulja...:D a jobb cipőmről elhagytam az egész talpat :D, na ekkor már sírva röhögtem, viszont kicsit gyorsíthattam a tempón :D valami annyira félelmetesen felszabadítóan viccesen groteszk volt az egész helyzet, hogy igazából totál feltöltődtem abban a 20-30 percben míg hazaszerencsétlenkedtem magam :)

Tanulság? - Csak a humorérzék el ne hagyjon ;)