Eléred vagy nem?

Nagyon tetszett ma az Annácska féle idézet. :) Tényleg nem az a probléma, ha van egy célunk és közben néha elakadunk, megállunk, kilengünk, hanem az, ha nem találunk vissza a helyes útra. Mitől van az ha feladjuk? És mitől ha merünk újra tenni és folytatni tovább az utat a céljaink eléréséhez? Mitől ijed meg, aki nem folytatja? Attól hogy nem egyszerű? Vagy attól, hogy valós változás van? Attól, hogy nehéz? Vagy éppen attól, hogy könnyedén megy? És lehet, hogy sokszor sokaknál pont ez a probléma. Hogy realizálódik, hogy igen valóban elérheted, amire vágysz.Túl hamar és túl egyszerűen.. És talán ekkor adják fel a legtöbben, ha látják, hogy az álmuk mondjuk valóra válhat...van hogy én is ezt csináltam egy időre..
mert pont erre nincsenek képleteik.... a szar minden formájával találkoztak már, tökéletesen kezelik, nem kihívás többé. De mi van akkor, ha valami jó?? Mi van akkor ha valami sikerül? Mi van akkor, ha valamit jól csinálsz? Mi van akkor ha megkaphatnád amire vagy éppen akire vágysz? Tudsz vele mit kezdeni? Tudod felnőtt ember módjára kezelni, hogy igen helló neked jó? :) És nem kell többé nyígni, hogy így-úgy ez-az nem adja, nem jó, nem sikerül, nem nem nem....DE DE DE ... :) Szóval ehhez kell igazán felnőni. Megtanulni azt, hogy valóban minden rajtunk múlik, csak mi ragaszkodhatunk a rosszhoz - ha valamiért félünk a jótól....hm...én nem ragaszkodom hozzá már egy jó ideje :)...de vannak ...sokan körülöttem, akik mászkálnak szépen a kalitkájukban, körbe-körbe...mert hát...megszokták, hogy ez egy kalitka...és észre sem veszik, hogy az ajtaja nyitva...vagy ha észre is veszik gyorsan továbbhaladnak, mert hát na..ez mégiscsak egy kalitka...ebből nem lehet csak úgy ilyen egyszerűen kisétálni....de miért is ne?? kérdem én :)

?

Hát az úgy van, hogy azt érzem kezd átmenni rajtam végre ez a betegség, ezáltal a kicsit össze-visszának mondható hangulatom is :) Épp ideje....hosszú volt ez a másfél hét. De biztos nem véletlen, hogy kijött rajtam. Hiszek abban, hogy a betegségeknek lelki oka van. És ha minden rendben van, akkor ezek a gebák nem jönnek ki, vagy legalábbis nagyon hamar elmúlnak - nem úgy mint most... Az összes tünet valahogy arra ment rá, hogy nincs önmegvalósítás, nem adom ki, ami bennem van, nem áradnak az energiák. És tényleg ezt éreztem, hogy szívem szerint bezárkóznék bebújnék  a paplanba és nem foglalkoznék semmivel....de lehet hogy csak egy jó nagy adag agyalás lett volna az egészből, ezért is nem akart pl. otthon maradni. Így is voltak sötétebb pillanatok. De mi jó ilyenkor? Ha elmerülünk a saját magunk által kreált kilátástalanságba vagy ha megpróbáljuk legyőzni? Mi a jó ilyenkor? Ha magunkra hagynak? Ha foglalkoznak velünk? Ha gondolkozunk? Ha nem gondolkozunk? Mi az, ami a leggyorsabban meghozza a változást? És újra visszatérünk egészséges, kiegyensúlyozott önmagunkhoz? És honnan tudjuk, hogy valóban visszatértünk vagy csak elnyomtuk a problémát? Valóban átléptünk rajta, és mostantól kivülállóként tekintünk rá, vagy egyszerűen csak mélyebbre raktuk, és csak idő vagy helyzet kérdése, hogy mikor szakad ki újra....Hát...ezek sem egyszerű dolgok...De tényleg azon vagyok, hogy tanuljak a helyzetekből, tanuljak a problémákból, és megpróbáljam a valós megoldásokat kitalálni rájuk. Na majd meglátjuk mikor hogy sikerül... :)

Stagnálás

Na a mérleg nem mozdul erről a -7-8 kiló állapotról már jóideje...hetek óta. Szóval muszáj vagyok átgondolni, hogy mi az oka, ha már a tudatosságot állítom a változás folyamat középpontjába. Visszanéztem, hogy mik azok a dolgok amiket az 50.napnál leírtam, hogy figyelek rájuk. Kiváncsi vagyok, hogy vajon azért állt e meg a fogyás, mert mondjuk valamire kevésbé figyelek, mint az elején. Ha igen, akkor persze megint okosabban kell csinálnom :)  A sport témában tudom, hogy most kicsit visszaestem ez köszönhető a betegségnek is....nem esik jól semmi, annyi, hogy ma már legalább a gyaloglást nem tartottam megerőltetőnek...Na szóval nézem a döntéseket:

• Csak akkor eszem, ha éhes vagyok - tökéletesen betartható
• Heti 4x, 5x mozgás -  mióta gethelek azóta nem, és a futást pl. teljesen elhagytam az elmúlt pár hétben, ezt vissza kell hozni, mert az nagyon látványos eredményeket hozott.
• heti 1x szauna - vagy 2x szaunaöv - a múlt héten kimaradt - viszont takarítottam helyette neoprénben, tehát ezt nem tartom vészesnek
• reggelente 15-20perc gyaloglás - az első busz helyett :) - minden nap teljesítve :)
• cukros italok fogyasztásának minimalizálása - tökéletesen betartható :)
• teljes kiőrlésű szénhidrát legalább egy héten 4x - betartható :)
• fehérlisztből készült termékek fogyasztásának minimalizálása - abszolút :) egy két alkalommal ettem tésztás ételt, pogit, de elenyészőnek mondanám
• élőflórás tejtermékek - lehetőleg minden nap - többé kevésbé inkább minden másnap jön össze
• min. 4x lépcsőzni lift helyett IT-nál - ha nem magassarkúban jövök akkor minden nap rendben :)
• zöldség vagy gyümölcs valamelyik étkezésre - rendben :)
• reggeli buszmegállós, valamint este alvás előtti erkélyes cigizés kihagyása - szinte minden nap
• cigizés csökkentése napi egy dobozról - hát változóra :D, de mindenképp' kevesebb - hát most már a minimumon vagyok, ez a köhögős hörghurutos téma rendesen kihozza belőlem, hogy még a szaga is zavarjon...ki tudja még a végén tényleg egyszer csak abbahagyom (na jó egyelőre még mindig kétlem, hogy most lenne, a végső elhatározás, de azt mondom, amennyivel kevesebb, annyival is előrébb vagyok)
• étkezési napló vezetése- igen :)

Arra kell kilyukadnom, hogy a stagnálás oka az lehet, hogy az intenzívebb sportok ritkultak pl zumba mostanában csak heti 1x jött össze, a biciklizés ill. futás kimaradt. Mivel minden mást ugyanúgy csinálok mint mikor elkezdtem ezt a tudatosságot - ezek szerint a többi dolog a stagnáláshoz elég, vagyis csak az eddigi eredmény megtartásához, viszont mivel a célt még vígan nem értem el, így folytatni kell azt, amit az elején csináltam, mert az a legcélravezetőbb. Remélem két-három nap és elmúlik végre ez az össze-vissza betegség és lehetek újra lelkesen tudatos változtató :)
Találtam egy nagyon jó cikket az előbb erről a témáról és ott  1-2 hónap stagnálásról írtak kilóban, holott látványra volt  változás, uh ez egy nagyon jó hír :)

Bejegyzés

Ma dél körül írtam egy bejegyzést....annyira nem kellemes bejegyzést, olyan fasz kivan hangulatban. Megírtam. Aztán kitöröltem :) egy pillanatra sem tettem közzé. Az kb. két másodpercre megfordult a fejemben, hogy lementem, aztán úgy voltam vele, hogy minek?? Én elértem a célom, mire leírtam, kiírtam magamból lehiggadtam. :) Viszont a blogomnak pont az a célja, hogy a változásról szóljon, méghozzá a pozitív változásról, nem pedig az adott pillanatban megélt kiakadásról. Persze, ha valami tényleg probléma, ami mondjuk foglalkoztat, az más, viszont ilyen kedélyállapot - jelentést adni nincs értelme. Tényleg semmi. Az nem ad senkinek semmit. Nekem sem, ha visszaolvasom és másnak sem, ha olvassa :) A pozitív dolgokat akarom a központba állítani. És nagyon örülök, hogy újra megtanultam "használni" az írást :) Mert most már kimondhatom, hogy használom. Használom arra, hogy jobb legyen ;)

pozitív példák

nagyon jó érzés, amikor valakiről, akit addig majdhogynem csak köszönés szintjén ismertél kiderül, hogy nagyon pozitív ember. Vmi hozzád teljesen hasonló értékrenddel....mert ilyenkor azt érzed, hogy igen, tényleg kevesebb van az így gondolkozó/érző emberekből, viszont VAN :) és ugyanúgy a tömeg, aki jön veled szemben ilyen embereket is takar. Szóval tényleg nyitottnak kell lenni - mert mindenhol ott van a lehetőség arra, hogy megkapd azt  a pozitív energiát, amire szükséged van...hm....ahogy írtam pénteken csak attól, hogy valami "kötelező" még egyáltalán nem biztos, hogy nem tartogat valami olyat, ami mondjuk energiát ad, meg azt a hitet, hogy igen jó úton vagy, tényleg megvalósítható, amit akarsz - és nem mutogat ujjal, hogy itt van neked élő példa!....megint olyan ez, mint mikor tényleg azok a dolgok jönnek szembe, amik az embert foglalkoztatják. Ez is olyan mint valami kívülről jövő segítség, megerősítés.... ezek a dolgok nagyon fontosak. Az még kevés, ha az ember hisz magában, kellenek a külső pozitív példák is ugyanúgy, amik eszünkbe jutnak ha éppen szükség van rá :) Viszont a kulcsszó itt is a nyitottság, arra, hogy ismerj meg valami olyat, ami elsőre nem jött át - tehát konkrétan adj esélyt a megismerésre! A másik kulcsszó pedig a rugalmasság. Kezeld a saját - csak valamilyen elváráson alapuló beidegződéseidet, hagyd, hogy táguljon  a kör, hogy minél több minden férjen bele, és vetkőzd le a saját kategóriáid által kialakult merevséget... :)

ha akarod ha nem

 Mire jók a "kötelező programok"? Nyilván nem úgy kötelező, hogy muszáj, hanem inkább úgy, hogy elvárt, olyan valami, ami nem magadtól jut eszedbe, hogy de mennél ide-oda, vagy ezzel - azzal, hanem valami külső ok miatt mész....fura magamtól soha nem vágyom ilyenekre...oda és azokkal szeretek menni ahová akarok és akiket szeretek...persze ezen kívül még van egy csomó ember, akivel tök jól elvagyok épp ezért jól elsülhetnek ezek a dolgok is, mégis valahogy zsigerből ellentmondanék az ilyen dolgokra. Igazából ezen a hozzáállásomon is változtatni kell. Pont a nyitottság miatt. Ne akarjam előre elképzelni, hogy valami milyen lesz. Ne vetítsek bele semmit. Persze, ha valamiről érzem, hogy ezt nem, akkor ott nem szabad terrorizálni magam, hogy de de hát legyél már nyitott, mert az inkább ilyen önszopatás. De ha tényleg valami újdonságról van szó, akkor nem kell a hülye beidegződésekre hallgatni, és előre eldönteni, hogy mi milyen lesz. Majd akkor ott meglátom. És ez tényleg bármilyen új helyzetre igaz. Például a tőlünk független változásokra...Mert vannak olyanok is jócskán, amit nem mi akarunk, hanem van...és kész, ha akarjuk ha nem . Vagy alkalmazkodunk vagy lépünk...A változás az mindig egy valamilyen szintű kihívás, egy kezelendő újdonság, amire az embernek nincsenek sablonjai. És főleg akkor tartunk tőle, hogyha valami számunkra pozitív dolog fog megváltozni, mondjuk rajtunk kívül álló okokból. Szerintem ilyenkor érthető, ha egy rövid időre kicsit sötétebben látjuk a dolgokat  - mert ugye a pont jóhoz viszonyítva csak rosszabbat tudunk elképzelni. Holott.... vagy igazunk lesz vagy nem. Még az is lehet, hogy csak egyszerűen más lesz. Nem feltétlenül rosszabb, lehet, hogy nem is jobb, csak tényleg egyszerűen más...hm...szóval azon vagyok, hogy ezeket a változásokat is egyre inkább felnőtt ember módjára kezeljem - és ne utáljam már őket előre :)

hangulat

Fáj a fejem. Nem kapok levegőt. Bekrepált a mandulám...viszont korrekt a hangulatom ezekhez képest :) - továbbra is azt érzem, hogy valami jó dolog közeledik...érdekes dolgok ezek az érzések is, mikor nem igazán tudod, hogy mi miatt érzel valamit, nincs különösebb ok, de kész meggyőződéssel vársz a dolgokra, mert valami megmagyarázhatatlan megérzés azt mondja, hogy jó lesz....én pedig hiszek a megérzésekben...és nem hiszek a véletlenekben... minden okkal van, ez is....olyan kívülállóként tudom figyelni a pörgést magam körül, tényleg mint aki megengedheti magának ezt, hogy ne kelljen pörögni azon, ami másnak napi x időt vesz el az életéből....hm... nekem másfajta motivációim vannak. Másfajta céljaim. Még az is lehet, hogy nem mindig kézzelfoghatóak. Még az is lehet, hogy mások nem értik. Még az is lehet, hogy ez engem nem érdekel? :D Persze, hogy nem. :) Miért is kéne ugyanazt akarni, mint bárki más? Miért kéne ugyanabba a kategóriába akarni tartozni? Miért kéne, hogy mindenkinek ugyanazt jelentse a jó? És miért kéne megérteni, hogy másnak mi miért jelenti a vágyait? ...félelmetes, hogy most már lassan minden bejegyzésem úgy fejeződik be, hogy az elfogadás kell, hogy a központban álljon...az elvárások nélküliség.... a kategória nélküliség...Miért kéne bármit viszonyítani valami máshoz? Valaki máshoz? Szerintem ebből akad a legtöbb ember frusztrációja, mert máshoz viszonyít...nem is a saját vágyaihoz, vagy elvárásaihoz...hanem a világéhoz, vagy ahhoz, hogy ennek vagy annak ez vagy az van, ezt vagy azt ért el stb. stb...de minek kell hasonlítgatni, meg viszonyitgatni? Csak simán ki kell találni, hogy mi a jó nekünk. Ösztönből...és akkor nem lehet nagyot tévedni... :)

elfogadás

Vagyok én, és vannak a gondolataim....és vannak mások és az ő gondolataik....és vannak akik nyitottak mások gondolataira és a változásra, és vannak akik újra és újra maradnak a saját gondolatsorukba, kizárva a lehetőségét annak, hogy jöjjön valami megvilágosító újdonság....mitől van az, hogy valaki nyitott és mitől van az, hogy valaki soha nem válik igazán azzá? hm...az annyira jó érzés, ha valakiben el tudunk indítani valamit, amitől jobb lesz, ami miatt valami pozitív dolog történik, ugyanakkor meg vannak azok, akikkel hiába beszélget az ember nem történik semmi. hm...és ezt el kell fogadni...mindenki saját maga dönt, hogy mit kezd az életével, marad a sablonoknál, a megszokásnál, vagy nyit, ingerekre vágyik, előre akar haladni és nem stagnálni....fejlődni akar, változni....az sem baj, ha valaki nem ilyen...mindenféle emberre szükség van, csak fel kell ismerni, hogy ki éppen hová tartozik, mert nem szabad ráerőltetni senkire semmit...hiába látom én mondjuk, h neki ez vagy az lenne a jó, ha ő még nem látja...az nem elég hogy én látom....segíthetek ha szeretné...de csak a ha szeretné....vagy elfogadom, hogy vannak emberek, akik igenis el fognak jutni ugyanarra a gondolatra, ami  jó nekik, csak még valaminek történnie kell előtte és vannak azok, akiket szintén csak elfogadni kell - akik bármi történik maradnak ugyanott....megint azt érzem, hogy nem is a megértés a fontos, hanem az elfogadás, az ítélkezés mentes elfogadás...

hm..

hm...mennyi ember választja a biztonságot a boldogság helyett..félelmetes...pedig.... nincs is olyan, hogy  biztonság - ez csak egy önhülyítés...Bármikor megtörténhet bármi és a " jól felépített látszat-biztonságnak" hello...hm...hogy lehet azt elhinni, hogy a biztonságra lehet építeni? Istenem...hát bármikor történhet bármi....bármikor...bárkivel...meghalhatunk...mi is...vagy akiket szeretünk, vagy akikre támaszkodnánk....ez nagyon félelmetes, ha belegondol az ember, ugyanakkor muszáj valahogy a tudatában lenni, pedig nem szeretek erre én sem gondolni. Iszonyatos érzés, pedig természetes kéne, hogy legyen  - és ezt tudatosítani kell. Ha ezt nem tudatosítja magában az ember, soha nem lehet szabad...sőt olyan szinten kiszolgáltatott, hogy az elmondhatatlan. Pont ezért nem értem én, hogy miért kell olyan dolgokat komolyan venni, amik nem fontosak? Amik nem számítanak, amitől valójában nem függ semmi....mi az ami fontos....kimondani mindig, amit az ember érez...akkor, amikor érzi és nem halogatni...nem várni a holnapra...akkor, ott - mindig....csak akkor ér valamit, akkor okoz örömet, boldogságot, vagy épp' akkor hozhat változást. A jelenben....csak a jelen biztos, semmi más...és a boldogság kell, hogy  cél legyen...persze, ez is egy megfoghatatlan valami, de mégis százszor reálisabb, mint a biztonság...az csak egy kép, egy illúzió, ami nem létezik. A boldogság lehet legalább valóság, de a biztonság mindig is csak látszat lehet...talán ezért van az, hogy én soha nem választanám....hm...boldog akarok lenni és azt szeretném, hogy akik számítanak tudják mindig, hogy fontosak nekem - és ezt újra és újra ki kell mondani....erre még inkább odafigyelek mostantól....mert ez nagyon fontos.....ezzel összefüggésben nincs olyan, hogy majd....mindig mindet MOST...

Elvárások nélkül

Üres az agyam, már legalább két-három hónapja nincs benne senki. És ez iszonyat jó érzés, meg sem tudom mondani, hogy mikor volt utoljára ilyen, hogy ne kelljen valakin pörögni a nagy szarért. A jelen miatt, a múlt miatt, vagy akár csak kivetítések, belelátások miatt.  Pörögni valakin, akiről már rég vágom, hogy nem is olyan, mint amilyennek gondoltam, de azért megpróbálni megválaszolni a felmerülő kérdéseket...miért? miért? Miért???  Vagy elhitetni magammal, hogy á biztos nem is úgy van az....hm... :)

Ki van tisztulva a fejem. Most tényleg nyitottnak érzem magam. És azt is érzem, hogy ennek valami nagyon jó lesz a vége és szerintem  nem is olyan sokára....Valahogy elvárások nélkül vagyok. Eddig is azt mondtam, hogy én aztán nyitott vagyok, de na valahogy mindig be volt korlátozva az agyam, vagy egy konkrét valakire, vagy egy képre, amit szeretnék, vagy csak egyszerűen a sürgetésre, hogy de mikor már, de miért nem, de hol... Most nincs. Nem tudom mi kellett ehhez, hogy ezt érezzem. Lehet, hogy egyszerűen csak ez a magamra figyelés.....újfent kiderült, hogy minden mindennel összefügg.....és hogy minden érzéshez fel kell nőni. .

...szép

Ez is egy vicces és igazán produktív nap volt :) Ma szépen kiteljesedhetett bennem újfent  a szinesztéta ezzel a favicon tervezéssel  - nem kevés időt parádéztam vele, mire azt éreztem ez a tuti:) de nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Összhangban van velem, a kedvemmel, a blog mondanivalójával. Kifejező. Tetszik. Szeretem a színeket, nagyon sokmindent ki  lehet fejezni velük. Érzéseket, gondolatokat, hangulatokat. És ez egy igazi kis boldogságos favicon lett ;) Milyen tök jó dolog is ez a tervezés...meg úgy általában az, ha valaminek, amit az ember csinál, van kézzel fogható látványos eredménye...ezt szeretem a rajzolásban is..meg a körömdíszítésben...meg a sminkelésben....hogy csinálsz valamit, és végén lesz valami szép....imádom a szép dolgokat, jó érzés látni valamit, ami úgy el van találva...és ha még közöd is van hozzá :) hm...nem csak írni jó érzés itt, hanem alakítani az egész blogot, hogy egyre inkább el legyen találva, és kihozzam belőle azt, ami leginkább hozzám illik...

Na de nem csak a bloggal foglalkoztam ma, hanem magammal is, aztán túl vagyunk egy igen vicces kiülésen, ahol - ahogy ez szokás -  jöttek a helyzetek, de na a humorérzék jófej és most se hagyott el minket...jó volt...nagyon jó...és még nincs is vége a napnak :D megyek is :)

Mosoly

Most nagyon jó. :) Már reggel éreztem, hogy jó lesz. Úgy keltem, hogy végre visszatértem önmagamhoz, nem akarok nyígni, hisztizni, harcolni, hanem meg szeretném oldani a problémákat, túl lenni a feszültségeken. És úgy érzem sikerült. :) Persze, nem csak az én nyitottságom volt szükséges ehhez, hanem a másik ember nyitottsága is :) és most sokkal jobb. Tudom, mindenféle szakaszok vannak az ember életében, de azért nagyon szeretném, ha  az ilyen napok lennének túlsúlyban mint a mai. :) A világgal sincs bajom most. Végre megint elhiszem, hogy a munka csak egy eszköz és ezen tök fölösleges mérgelődni. Hm... a gumilabdás hasonlat jutott eszembe :),hogy az milyen okos gondolat volt. A lényege az, hogy képzeld azt, hogy zsonglőrködsz az életben. 5 üveggolyóval. A golyók az egészség, a család, a barátok, a becsület és a munka. Vigyáznod kell. Mert ha elejted az üveggolyót lehet, hogy csak megkarcolódik, de lehet, hogy eltörik - örökre.....és egyszer csak rájössz, hogy a munka nem üveggolyó, csak egy gumilabda, ami visszapattan. :) Nem úgy számít, mint a többi. Ez nem igazán fontos.....cserélhető, jöhet másik....a többi üveggolyóra kell figyelni - mert ők a valóság :)

Végletek

Hááát...ritka végletes napon vagyok túl. Nem bánom, hogy lassan vége. Nagyon nem. Rettenetesen lefárasztott, leszívott...Volt ma minden....reggel totál kóma, aztán vigyorgás majd hergelődés, aztán kiábrándulás és kétségbeesés, aztán a leszarom nihil, utána a nyugalom, öröm és zárásként egy újabb kóma. Továbbra is bízom benne, hogy az ok ugyanaz mint tegnap és hogy holnap már hűlt helyét lelem a hangulatingadozásnak mert komolyan mondom nekem magamnak is fárasztó alkalmazkodni magamhoz   - milyen szép lehet ez a körülöttem lévőknek -  elviselni engem ilyenkor ...  Mindegy  - ez is én vagyok, amit tudok kezelni, kezelem, amin tudok változtatni, megteszem, viszont ezt is el kell fogadnom, hogy mindez nem mindig sikerül.....ma nem nagyon sikerült ... :) Igazi végletes Norcsi ént alakítottam ma....de remélem holnap már újra visszatérek a kiegyensúlyozottabb verzióhoz. :)

Sein/Schein

Fontosság vagy fontoskodás? Én nem értem az embereket komolyan mondom......:/ Miért kell, hogy nagytöbbségük folyamatosan túlpörögje magát? Egyszerűen miért hiszi, hogy nélküle megáll az élet? Vagy miért tulajdonít nagyobb szerepet magának, a feladatának vagy úgy általában mindennek amihez köze van, mint amennyit az adott dolog valójában ér? Miért nem bírja feldolgozni, hogy igen ezt ugyanúgy vagy akár jobban is megcsinálja bárki más, csak nem kerít neki akkora hacacárét. ÁÁÁ nagyon hergelő ez a jelenség. Én nem tudom, hogy ezzel a fontoskodással mit kompenzál az ember de hogy napi szinten szembe jön velem ez az egész az biztos. És én újra és újra behergelem magam. Nem kéne. Mosolyogni kéne, hogy ó te jó ég szegény--- de sajnos mindig csak percek múlva megy. Akkor ott az adott helyzetben valahogy azt érzem, hogy én ezt nem akarom tolerálni......és olyan jó lenne valahogy világosságot hozni ezeknek az embereknek...de hát na. Nem vagyunk egyformák. Ki mitől érzi magát erősnek, fontosnak.....holott csak fontoskodik. Azok a dolgok, amik igazán számítanak egyértelműek. Akkor is látod őket, ha nincsenek túlbeszélve. Képtelen vagy elmenni mellettük akkor is, ha arra nem hívja fel valaki lépten-nyomon a figyelmedet. Hát valahogy így látom én a különbséget a két dolog között. A fontos a Sein a fontoskodás pedig az üres Schein....

Írás

Szeretek írni. Mindig is szerettem. Letisztulnak közben a dolgok. Megfogalmazódnak a konkrét kérdések. Magamra figyelek. A lehető legritkább esetben írok arról, ami történt velem...csak arról, ahogy megéltem az adott dolgokat, az azzal összefüggő érzésekről, gondolatokról. Eddig mindig össze-vissza írtam. Mikor milyen papírra, füzetbe, lapra...most meg elkezdtem itt. hm...mi bajom lehet? :)Magam miatt. A tudatosság miatt. A figyelés miatt. A letisztulás miatt. De nagyon jó érzés tudni, hogy mások is olvassák.  És talán másoknak is jön át belőle valami. Lehet, hogy más mint nekem, lehet, hogy ugyanaz, lehet, hogy csak egy gondolat a sajátjaihoz, ami akár pozitívan is hathat. És ez jó. Nagyon jó :)

Pont jó

A feltöltődés tökéletesre sikerült :) mintha kiszakadt volna belőlem az egész feszkó :) most értem haza, ülök és vigyorgok :) - már valahogy olyan távolinak tűnik az egész napos nihilszerű értelme de semmi állapot. Most jó. Pont jó. :) És már csak aludni akarok - és várom a holnapot. És tudom, hogy jól látom, mi az, aminek értelme van. Ismerem az utat, és nem fogok lepottyanni róla - max időnként elidőzök valami kanyarban, de na....pihenni is kell, hogy utána újult erővel lehessen folytatni tovább az utat a célhoz....és az út maga is cél kell, hogy legyen. Nem csak a végén kell, hogy ott legyen a boldogság, hanem már közben is. Minden pillanatát meg kell élni, és élvezni ami történik velem. Figyelni. Ébernek lenni. Nyitottnak. Pont úgy, mint eddig. És azt is el kell fogadnom, hogy lesznek még olyan napok, mint a mai, olyan nincs, hogy mindig minden tökéletes, viszont eszembe kell, hogy jusson, hogy ugyanúgy mint ma nem feladni kell, csak erőt kapni. Ma este ezt az ingerek és az eszméletlenül felszabadító sikítva sírva röhögés adta meg. :D Köszi Iza ;)

ide-oda

Ülök. Gondolkozok. Számlázok. Fáj a fejem. Mehetnékem van. Infóra várok. Jöjjön az infó vagy jöjjön a fél 5 :) Fura gondolataim voltak reggel. Mintha nem lenne semminek semmi értelme, mintha végső soron minden mindegy lenne. Persze tudom én, hogy nem így van, meg azt is tudom, mitől vannak most ezek  a gondolatok és persze el fog múlni blablabla... akkor is várom már az estét, hogy feltöltődjek megint, hogy kiszakadjak, hogy mászkáljunk :) Valami félelmetesen nagy igényem van az ingerekre. Ez a halálom, ha azt érzem, hogy állóvízben vagyok, és hiába minden változás valahogy alapjában véve nem változik semmi. És megint azt érzem, hogy  nem is rajtam múlnak a dolgok...franc se tudja...tényleg nem vágom, hogy mi az amihez nekünk van közünk, és mi az, ami ha a fejünk tetejére állunk is, akkor se úgy van, ahogy azt mi szeretnénk. Meg honnan lehet tudni azt, hogy igen, ezt elfogadom, mert ez nem rajtam múlik, és mi alapján különböztetem meg attól, hogy igen ez meg az én felelősségem, rajtam áll. Mi van, ha rosszul látom ezeket a kategóriákat az agyamban? Mi van, ha valami olyasmin erőlködök, hogy változzon, ami nem is tőlem függ és nem látom, hogy csak el kéne fogadni. ÁÁÁ...okosnak kell lenni ehhez komolyan mondom, hogy az ember felismerje, az adott időben és helyzetben mi az, amit ide és mi az amit oda pakoljon az agyában - sok múlik a felismerésen....:(

2hónap

Hát ma két hónapja, hogy eldöntöttem, tudatossággal fogok változtatni azokon a dolgokon, amik a külsőmben nem tetszenek - -7kg eddig az eredmény a mérőeszköz szerint :), na meg jópár régi ruha, ami újfent a hordható kategóriába került - persze még mindig tele van a szekrény olyanokkal, amik még a jövőben kerülnek csak ebbe bele - de ez így normális. Szóval örülök, hogy valami olyat találtam ki, ami tartható, amit nem kell abbahagyni pár hét után, mert besokall tőle az ember. A közben felvett jó szokások megtartásával sincs semmi probléma. Teljesen tudatosan betartható az összes - mivel itt is próbáltam arra figyelni, hogy ne irreális csodákat várjak magamtól. Nem hirtelen eredmény kell, hanem tartós. Hogy ne kelljen mindig újra és újra ezzel mint problémával szembe kerülnöm, hanem végre egyszer, tanulva az eddig nem tartós eredménnyel járó próbálkozásokból - most teljesen másképp állni hozzá. Muszáj, hogy az ember tanuljon a saját hibáiból, muszáj, hogy megvilágosodjon, hogy igen, amíg nem jössz rá a megoldásra, addig kapod ugyanazt a gebaszt az élettől. Legyen ez bármilyen fajta megoldásra váró probléma, helyzet ... Úgy érzem, ezt a problémát meg fogom tudni oldani.

Van viszont még más, amiben fejlődnöm kell. Ez pedig a lufi. Méginkább tudatosítanom kell magamban, hogy az sosem véletlen, amit érzek. Mindig hallgatni kell a megérzésekre. Mindig jelentenek valamit. És nem szabad elnyomni őket, mert a végén mindig kiderül, hogy igazuk van. Ha valaki pozitív és jól érzem magam velük, ott ösztönből érzem, hogy nem kell mérlegelni, mondhatok bármit úgy ahogy bennem van. Ezek a kapcsolatok kellenek, ezek számítanak, ezek visznek előre, ezekben fejlődök én is is és a másik ember is. Olyan kapcsolatban viszont, ahol valaki egy rakat elvárással közelít, nem az én véleményemre kíváncsi, csak azt szeretné, hogy az övét okézzam le, azzal nem érek én se semmit és ő se. Ha nem mondhatom azt, szabadon, amit gondolok, akkor a kommunikációnak nincs értelme. Felszínes, kedélyeskedő kamu- beszélgetésre pedig nincs szükségem. Tehát onnantól, hogy elkezdem érezni, nincs lehetőség a nyitott kommunikációra, be kell lufizni az adott kapcsolatot és útjára engedni. Mert csak fölösleges energiát vesz ki és frusztrációt okoz. Nem hiszem, hogy csak bennem, hanem a másik féleben is. És ez egy teljesen fölösleges valami. Egy életünk van. Mindenkinek azzal kell ezt tölteni, akivel úgy érzi jó, nem pedig azzal, akivel azt érzi fölösleges. Ilyenkor sajnos én is beleesem abba a hibába, hogy haragszom. Magamra vagy a másikba - hiszen valamilyen szintű csalódottság az, amit megélek. De haragudni is fölösleges. Tényleg csak egyszerűen elfogadni kell, hogy nekünk csak a felszínen lesz egymáshoz közünk, a mélységet másnak tartogatjuk.

Valóság

.....szeretem az okos gondolatokat...szeretem, ha úgy van megfogalmazva valami, hogy már csak rá kell bólintani, hogy igen, köszönöm ez az, amit én is érzek, csak még valahogy nem tudott kijönni belőlem... szeretem, hogy ehhez nem mindig kell olvasnom, mert már épp' elég dolog van az agyamban, hogy az adott helyzetben, ha kell előjöjjön az, amire szükségem van. Szeretem, hogy vissza tudok térni a kiábrándultságból, és szeretem, hogy látom, mi van a dolgok mögött - vagy esetenként feldolgozom, hogy nem látom - valószínű azért, mert nekem ezt nem kell látnom, ez nem az én problémám és ezek szerint nem is kell, hogy az én problémámmá, az én valóságommá váljon az adott dolog....nem kell, hogy mindenhez közöm legyen, és nem kell mindent megértenem, csak elengedni....Elengedni azt is, amit mások gondolnak rólam. Akárki. Bárki. Mindenki szabad ember, azt gondol, amit akar. Szépet. Csúnyát. Okosat. Gonoszat. Nem fontos. Én döntöm el, hogy mit engedek be magamba. Én döntök róla szabadon, hogy beleveszem e a saját magamról kialakított szótárba, megint csak azt mondom én engedem meg, vagy nem, hogy az a vélemény az én valóságommá válhat e. Igen, ebben szabadok vagyunk. Választhatunk..."Megérteni nem, csak elfogadni tudunk, kit, mit, úgy, ahogy..."

A hitelesség vonzó

Szóval miért is van annyira kevés ember, aki vonzana magához? Miért van az, hogy annyira kevés az akiben van fantázia? Nem a külsővel és nem is a belsővel függ össze - legalábbis nálam....nekem a hitelesség vonzó....az, ha valakiből sugárzik, hogy önmaga, hogy nem az van, hogy egyik nap ilyennek látom, másik nap meg már nem tudom mit gondoljak róla...mer önmaga lenni, attól függetlenül, hogy ez nyilván nem mindig csak jót takar. Nem hárítja a felelősséget. Tudja kezelni a hibákat. A saját és a mások hibáit is. Nem értékeli túl vagy alul magát. Van véleménye. Viszont nem okoz neki gondot, hogy ezen változtasson, ha változnak a dolgok is. Hiteles személyiség.... van önbizalma, ismeri a saját értékeit....nem menekül a problémák elől, hanem képes kezelni azokat, megbeszélni. Hm...és mondjuk nem tűnik el, ha valami gebasz van - az ilyenektől hányok...  nem kompenzál külső vagy belső múltbeli gebaszokat ilyen-olyan felszínes dolgokkal....  Ideig óráig vannak emberek akik hitelesnek tűnnek, aztán meg buknak ki a dolgok - szépen sorban...és a végén alig marad valaki.... de azért remélem mégis marad egy kevés :) - hát ennyi

kiegyensúlyozottság

"Ha valaki keres  - - könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit látja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja e célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal. Te is, tiszteletre méltó férfiú, valóban kereső ember lehetsz, mert célodra gondolván észre sem veszel sok mindent, ami pedig majdhogy ki nem szúrja a szemedet." Hát Hessenek kb. az egész életművét ki lehetne szedni egy idézetnek :) Imádom. Ennyi okosságot, amit ő összeírt....és bármit olvasok tőle, vagy újraolvasok valamit, sosem marad el a hatás...mindig hozzám szól, mindig valami olyat ad, amitől azt érzem jó úton járok...és nem csak nekem vannak olyan gondolataim, amilyenek, csak van, aki sokkal szebben meg tudja fogalmazni ezeket. :) És én boldog vagyok, hogy rátalálok.

Projekt

Ma tök véletlenül rátaláltam egy régi-régi ugrálókötelemre :) - igazából kettőt találtam, ebből egy volt az, ami felnőtt méret :D  és mivel minden jel, amit jelnek fogunk fel így magammal is hoztam Debibe :) Vicces dolog ez, hogy 200-at ugráltam az előbb és kb. úgy elfáradtam mint mondjuk futás után...hm :D úgy döntöttem, hogy beleveszem ezt is az életmódváltós projektbe, mondjuk heti 2x jó lenne használnom és a mennyiséget pedig hétről hétre növelni:) - tényleg minden jó valamire, csak észre kell venni a dolgokat :) 

...hát ma lementettem a karácsonyi képeket a gépemre... ó te jó ég...hát nem csak Törökországban volt gebasz hanem már egy fél évvel ez előtt is...így utólag nem is értem, hogy miért csak júliusban esett le, hogy muszáj leszek sürgősen változtatni nagyon sok dolgon...Mitől van az, hogy egy ideig nagyon ügyesen homokba dugja az ember a fejét? Miért szeretjük hülyíteni magunkat? Vagy úgy tenni, hogy nincs probléma? Velünk aztán semmi, á dehogy hát hogy lenne, a világ szar de miii? És a nagy szart...ez egy baromság...persze van probléma a világgal is, nem is kevés, de benne ugyanúgy minden ember távol áll a nagy tuti tökéletes kategóriától....mások is...én is. Persze fel lehet fogni úgy is a dolgokat, hogy minden úgy jó ahogy van, ami egy bizonyos szintig teljesen pozitív, egy bizonyos szint után, viszont ugyanannyit árt, mintha valaki nem tudja magát elfogadni. Persze el kell fogadnunk, hogy vannak hibáink, és nem is kell ezeket utálni, csak lehetőség szerint azon, ami változtatható és viszonylag egyszerűen, azokkal miért is kéne együttélnünk? Mert persze vannak megváltoztathatatlan dolgok ezeket minél hamarabb a saját részünkként kell 100 %-osan elfogadni pl ha én 170 centi vagyok hiába vágyok rá, hogy egy tündér ficergős 150centis csajszi legyek, mint ahogy 185 centis modell sem leszek :), itt az "ez van oszt kész" kategóriát kell alkalmazni, de szerencsére csak a dolgok nagyon kis része az, ami nem tőlünk függ.... Onnantól kezdve, hogy ezt belátjuk, már nem a világra kell palesztin ellenállóként tekinteni, ill. nem nyígni kell vagy önostorozni, hanem elfogadni az adott helyzetet, és miután teljesen sajátunkként éljük meg azt ami van, onnantól kezdve elindulhat a változás, abba az irányba, amit szeretnénk :) Én legalábbis így próbálom megélni a saját dolgomat :) - úgy tűnik eddig hatásosan...

Közben leesett, hogy nem folytattam én abban az időben se strucc-politikát...ugyancsak nem ..hát januártól kezdtem el lelkesen járni a személyi edzőhöz...az nem rajtam múlott, nem jó embert és nem jó módszert kaptam...ennyi az egész magyarán szart se értem vele....én ismerem magam és a testem, én tudom, hogy nálam mi az, ami hatásos...és ezt minden felnőtt embernek saját magának kell tudni...hiába fordulunk mi külső segítséghez, hiába van meg a belső elhatározás, mindenkinek saját magára a saját módszerére kell rátalálni, különben tartósan nem történik semmi.

Kívül és belül

Önállóság, egyéniség, egyénné válás, saját sors kutatása, saját sors megélése, önmagammá válni....ezek és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak már kb. 10 éve, most valahogy megint kezd központba kerülni az agyamban ez a téma....Mitől önálló valaki? Mik a korlátaink? Mik a külső korlátok, és mik azok amiket csak az egyén állít saját magának? Melyiket nehezebb lerombolni, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyni? Mit jelent az a szó hogy 'normális'?? Semmi értelme....normális....de kinek? A világnak? Kit érdekel, hogy mit gondol a világ? Nem attól leszek boldog, hogy a világ elkönyvel engem jónak vagy rossznak vagy akármilyennek....semmi értelme...a normális szó igen durván feszegethető! Számomra az a normális, amit én annak tartok. Nekem a saját elvárásaimnak kell megfelelnem és senki másénak magamon kívül. A világ is legyen boldog úgy, ahogy akar vagy tud, és hagyja, hogy én is azt tegyem, ami belőlem jön. :) Mindenkinek az a legjobb, ha egyének mászkálnak a világban, nem pedig minyi- klónok :S Valahogy olyan mintha valami "küldetés-tudatom" lenne...magammal szemben....folyamatosan azon az úton járok, ami egyre inkább mélyebben vezet saját magamba....és végülis ez a cél, hogy kiteljesedjen, ami bennem van.....nincs jó és rossz....minden csak viszonylagos, nem szabad cimkézgetni a dolgokat, embereket, helyzeteket.........értékelhetem rossznak, hogy egyedül vagyok...értékelhetem jónak....de minek??? mi változik? Maximum a  hangulatom, de azon kívül minden ugyanaz marad, tehát biztos ez is okkal van, hogy egyedül vagyok most. Ezt az időt megélhetem úgy is, hogy nyígok, hogy mi van már, hol vagy már....vagy úgy is, hogy magamra fordítom ezt az ajándékba kapott időt :) Magamra fordítom kívül és belül. - mert mindkettő ugyanannyira fontos...mindkét változás én vagyok, és mindkét változással én én maradok :) elfogadom a jelenlegi helyzetet és kihozom belőle, ami lehetőség szerint a leginkább kihozható belőle :) És egyre közelebb jutok a céljaimhoz - kívül és belül....:)

Vidor

Érdekes város ez a Nyiregy :) - szeretem--nagyon. :) Fura, hogy már 10 éve élek Debrecenben, de még mai napig a nyiregyi érzést mondom magaménak....teljesen más...szép--különleges...abban is biztos vagyok, hogy nagyon meghatározó, hogy életem első 19évét itt éltem le, hogy olyan lett az ízlésem amilyen :) ma délután felmentem a városba épp' Vidor fesztivál van, ami már önmagában is egy boldogságos hangulatot okoz :) és mire érek oda? az egyik kedvencemre a Feel Good-ra ami a Skye féle stílusban van előadva hát komolyan mondom majdnem kijött a könny a szememből én annyira boldog voltam :) aztán láttam egy csomó csodaszép biciklit nem is tudnám megmondani mennyit volt két kedvencem egy mályvaszinű küllős virágos sárvédős :) és egy piros fehér...a Váz szinátmenetes volt, elől piros, piros kerékkel, sárvédővel aztán ez a vérpiros átment fehérbe és a hátsó kerék is fehér volt :D tündérgyönyörű ....:) szóval csodáltam a bicikliket, mászkáltam a borstandok között, közben nézegettem a meseszép ruhába öltözött élőszobrokat és ahogy mentem, mindenhonnan más zene szólt... volt kis koncert, aztán fúvósok, zongora, közben táncosok, bohócok - akiket persze nem néztem meg, mert hát a bohócok továbbra sem a szivem csücskei ám - szóval rengeteg inger ért, amig ott mászkáltam.............örülök, hogy hazajöttem :) eszembe jutott a tegnap esti rossz érzésem - de már csak ilyen távolról...annyira fölösleges dolgok ezek...fölöslegesen pörög az ember saját magán, különösebb ok nélkül és lehetne jó, de addig pörög, amíg valahogy csak sikerül kihozni a szart :D de minek is?????Mi a cél?? Ennek az énkeresésnek önmagunkká válásnak is a boldogság kéne, hogy legyen a célja az öröm, nem pedig a forgás :D szóval tudatosítom magamban a következő mondatot, ami már szintén legalább 7-8 éve az egyik kedvencem az Alexander Platzból való: "Az ember ne csináljon olyan nagy ügyet magából, másokra kell figyelni' :)

passz

Én nem tudom mi bajom, de most tiszta bömbölhetnékem van :S és hiába próbálok rájönni, h mi az oka - gőzöm nincs...ahogy jöttem haza zumbáról akkor kezdődött ez a fura érzés.....és vhogy csak gyűlik a torkomban gombóc és ki akar jönni....:(...nem történt ma semmi különös, továbbra is csak a fos álom lehet az, ami valahogy szépen rányomta az egész napra a bélyegét....most meg jól ki akar teljesedni....na hát majd meglátjuk összejön-e...abszolút nem érzem magam feszültnek, idegesnek, mérgesnek....inkább olyan mintha valami szomorúság jött volna rám, valami olyan szomorúság, amit nem tudok megfogalmazni, hogy mi..............mindegy kimegyek az erkélyre, remélem még esik :) szeretem az esőt - és talán segít a hangja, az illata, hogy elmúljon ez az érzés.............................és akkor jött a denevér, ahogy az erkélyen álltam - és sikeresen a szívbajt hozta rám :D

...

Istenem én annyira álmos vagyok....nem segít se a kávé, se a hibiszkusz tea, se a zéro cola...se kimenni a levegőre...csak pillogok itt az ó szent monitor előtt és azt érzem, hogy nem is fog az agyam....minden csak egy nagy rutincselekvés....tuti e miatt a gyökér álom miatt vagyok ilyen lelakott...jó gáz, hogy még mindig ennyi idő után is ilyen intenzíven elő tud jönni...gáz volt ez a mocsaras, sáros, vizes, zavaros álom..:S  de mivel szerencsére kijöttem belőle így a deutung.com alapján "Können Sie die Gefahr überwinden, heißt das, dass Sie auch in Realität genug Kraft haben, um mit Problemen fertig zu werden". elvileg nem lesz ebből nagy probléma, megoldom...persze tuti, főleg, hogy alapjáratban eszembe sem jut már ez az egész...csak most, hogy a Juji helyzete nagyon durván hasonlít azokra a gebaszokra, amiket anno átéltem....és valahogy ilyenkor túl közeli az egész.....és előjön, hogy mekkora egy nagy szar volt kikeveredni abból a fajta lelki káoszból...és mennyiszer gondoltam hogy egy pancser vagyok és sose fog sikerülni...de szerencsére nem így lett :) igaz, hogy beletelt kb. két évembe mire újra azt éreztem, hogy 100as vagyok, nem hozzá viszonyítok, nincsenek bömbölő rohamaim, nem érzem azt h megmakkanok, h nem akarok újra és újra vele lenni, újra és újra és újra és .....áááááááááááááá....háá jajj de jó, hogy vége :)

logisch

Egyre biztosabb vagyok abban,  hogy tudom, mitől vannak ezek a stagnálós fázisok ebben a fogyós projektben...:) persze lehet, hogy semmi köze nincs a valósághoz de számomra igazán kézzelfogható dolognak tűnik, amit kitaláltam. Szóval az első stagnálás kb -4kilónál jött és tartott kb 2 hétig, és most van a következő ennél a -6/7 kilónál. Szóval hogy szerintem mi az oka. Gondolom az, hogy ezek a plusz kilók sem egyszerre jöttek fel rám, közben is voltak ilyen hatásszünetek:), és szerintem ahol a hízásban is voltak szakaszok, ott van a fogyáskor is a stagnálás. És ez azért tűnik olyan iszonyat logikusnak, mert ahol most vagyok azért ez a súly kb olyan 1,5 évig volt nagyjából az állandó súlyom,  az utána következő kettő  kb fél évig az utolsó négy pedig csak pár hónapig - tehát ettől volt a legkönnyebb megszabadulni. Aztán a következő kettő már lassabban ment, és az hogy erről a mostani állapotról induljon meg ezt érzem a legnehezebbnek, mert ezek a plusz kilók sajnos elég hosszú ideje vannak rajtam, nem csak egy pár hónap következményei...de nagyon bízom benne, hogy ha egyszer végre elmozdul innen...akkor... :)