Üres az agyam, már legalább két-három hónapja nincs benne senki. És ez iszonyat jó érzés, meg sem tudom mondani, hogy mikor volt utoljára ilyen, hogy ne kelljen valakin pörögni a nagy szarért. A jelen miatt, a múlt miatt, vagy akár csak kivetítések, belelátások miatt. Pörögni valakin, akiről már rég vágom, hogy nem is olyan, mint amilyennek gondoltam, de azért megpróbálni megválaszolni a felmerülő kérdéseket...miért? miért? Miért??? Vagy elhitetni magammal, hogy á biztos nem is úgy van az....hm... :)
Ki van tisztulva a fejem. Most tényleg nyitottnak érzem magam. És azt is érzem, hogy ennek valami nagyon jó lesz a vége és szerintem nem is olyan sokára....Valahogy elvárások nélkül vagyok. Eddig is azt mondtam, hogy én aztán nyitott vagyok, de na valahogy mindig be volt korlátozva az agyam, vagy egy konkrét valakire, vagy egy képre, amit szeretnék, vagy csak egyszerűen a sürgetésre, hogy de mikor már, de miért nem, de hol... Most nincs. Nem tudom mi kellett ehhez, hogy ezt érezzem. Lehet, hogy egyszerűen csak ez a magamra figyelés.....újfent kiderült, hogy minden mindennel összefügg.....és hogy minden érzéshez fel kell nőni. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése