Hááát...ritka végletes napon vagyok túl. Nem bánom, hogy lassan vége. Nagyon nem. Rettenetesen lefárasztott, leszívott...Volt ma minden....reggel totál kóma, aztán vigyorgás majd hergelődés, aztán kiábrándulás és kétségbeesés, aztán a leszarom nihil, utána a nyugalom, öröm és zárásként egy újabb kóma. Továbbra is bízom benne, hogy az ok ugyanaz mint tegnap és hogy holnap már hűlt helyét lelem a hangulatingadozásnak mert komolyan mondom nekem magamnak is fárasztó alkalmazkodni magamhoz - milyen szép lehet ez a körülöttem lévőknek - elviselni engem ilyenkor ... Mindegy - ez is én vagyok, amit tudok kezelni, kezelem, amin tudok változtatni, megteszem, viszont ezt is el kell fogadnom, hogy mindez nem mindig sikerül.....ma nem nagyon sikerült ... :) Igazi végletes Norcsi ént alakítottam ma....de remélem holnap már újra visszatérek a kiegyensúlyozottabb verzióhoz. :)
Jaj Norcsika... :) igencsak szép volt, sztem semmi problem nem volt tegnap ;))
VálaszTörlésMost találtam Rád! Még nem jutottam a bejegyzések végére, de ameddig olvastam, abban annyi hasonlóságot találtam, annyi mondanivalót hozott ki belőlem, hogy maradni szeretnék, és ha nincs ellenedre, hozzáfűzni a mondandóm, ha van!
VálaszTörlésKöszönöm a pozitív kritikát, örülök, ha maradsz és írod, amit gondolsz :)
VálaszTörlés