?

Hát az úgy van, hogy azt érzem kezd átmenni rajtam végre ez a betegség, ezáltal a kicsit össze-visszának mondható hangulatom is :) Épp ideje....hosszú volt ez a másfél hét. De biztos nem véletlen, hogy kijött rajtam. Hiszek abban, hogy a betegségeknek lelki oka van. És ha minden rendben van, akkor ezek a gebák nem jönnek ki, vagy legalábbis nagyon hamar elmúlnak - nem úgy mint most... Az összes tünet valahogy arra ment rá, hogy nincs önmegvalósítás, nem adom ki, ami bennem van, nem áradnak az energiák. És tényleg ezt éreztem, hogy szívem szerint bezárkóznék bebújnék  a paplanba és nem foglalkoznék semmivel....de lehet hogy csak egy jó nagy adag agyalás lett volna az egészből, ezért is nem akart pl. otthon maradni. Így is voltak sötétebb pillanatok. De mi jó ilyenkor? Ha elmerülünk a saját magunk által kreált kilátástalanságba vagy ha megpróbáljuk legyőzni? Mi a jó ilyenkor? Ha magunkra hagynak? Ha foglalkoznak velünk? Ha gondolkozunk? Ha nem gondolkozunk? Mi az, ami a leggyorsabban meghozza a változást? És újra visszatérünk egészséges, kiegyensúlyozott önmagunkhoz? És honnan tudjuk, hogy valóban visszatértünk vagy csak elnyomtuk a problémát? Valóban átléptünk rajta, és mostantól kivülállóként tekintünk rá, vagy egyszerűen csak mélyebbre raktuk, és csak idő vagy helyzet kérdése, hogy mikor szakad ki újra....Hát...ezek sem egyszerű dolgok...De tényleg azon vagyok, hogy tanuljak a helyzetekből, tanuljak a problémákból, és megpróbáljam a valós megoldásokat kitalálni rájuk. Na majd meglátjuk mikor hogy sikerül... :)