ide-oda

Ülök. Gondolkozok. Számlázok. Fáj a fejem. Mehetnékem van. Infóra várok. Jöjjön az infó vagy jöjjön a fél 5 :) Fura gondolataim voltak reggel. Mintha nem lenne semminek semmi értelme, mintha végső soron minden mindegy lenne. Persze tudom én, hogy nem így van, meg azt is tudom, mitől vannak most ezek  a gondolatok és persze el fog múlni blablabla... akkor is várom már az estét, hogy feltöltődjek megint, hogy kiszakadjak, hogy mászkáljunk :) Valami félelmetesen nagy igényem van az ingerekre. Ez a halálom, ha azt érzem, hogy állóvízben vagyok, és hiába minden változás valahogy alapjában véve nem változik semmi. És megint azt érzem, hogy  nem is rajtam múlnak a dolgok...franc se tudja...tényleg nem vágom, hogy mi az amihez nekünk van közünk, és mi az, ami ha a fejünk tetejére állunk is, akkor se úgy van, ahogy azt mi szeretnénk. Meg honnan lehet tudni azt, hogy igen, ezt elfogadom, mert ez nem rajtam múlik, és mi alapján különböztetem meg attól, hogy igen ez meg az én felelősségem, rajtam áll. Mi van, ha rosszul látom ezeket a kategóriákat az agyamban? Mi van, ha valami olyasmin erőlködök, hogy változzon, ami nem is tőlem függ és nem látom, hogy csak el kéne fogadni. ÁÁÁ...okosnak kell lenni ehhez komolyan mondom, hogy az ember felismerje, az adott időben és helyzetben mi az, amit ide és mi az amit oda pakoljon az agyában - sok múlik a felismerésen....:(