semmi

Gyűlölöm ezt az egészet......utálom, a lufipukkasztgatást....unom, unom, unom....hogy nincs előre lépés, unom és fáradok tőle....és tudom, hogy nem a világ, tudom jól, tudom jól próbálom a pozitívumokat nézni, de nagyon nehéz. Nem akarok én teljesen kiábrándulni, ez is csak egy nap és majd holnap biztos jobb lesz, lerázom magamról ezt a mai napot, meg a mai érzéseket, de jöhetne már a holnap.....jöhetne.... hm....fontos...nem fontos.....mit tudom én....pörög nem pörög....de pörög.....sok a kérdés.....kevés a válasz.....mit értem el ezzel a majd féléves tudatosítással??? Semmi nem változott, viszont sokkal szarabbul érzem magam, hogy mindent még inkább átlátok mint eddig. Sokkal jobban felerősödött minden.....sokkal hamarabb és sokkal egyértelműbben látom a dolgokat....hát nah...ennyit ér, ha valamit tudatosítasz....még tisztábban látod a korlátokat......vagy a nehézségeket, vagy azt, hogy épp' az árral szembe mész.....hm....mi a lényeg....nem tudom....tudja valaki? Boldog tudatlanság.....hm...ebből már kimaradok..... :S hogy irigylem őket.....