Érdekes év ez. Ahogy záródnak le ezek a szálak. Ahogy záródik le minden, ami a múltból még lebegett. És eltűnik az értetlenség, és eltűnik a sok miért. Hm. megvannak a válaszok. Még így sem kellemes. És így sem egyszerű az elengedés. Talán inkább az elfogadással kezdem. A megengedéssel. A megértéssel. Aztán szépen kiszáll belőlem....
hm..ahol értetlenség van, az úgy tűnik számomra lezárhatatlan. Elnyomhatom. ledobozolhatom, betemethetem, de pusztán ezek által nem szűnik meg. Biztos van akinek megy a megértés nélküli elfogadás is. Hát én nem ez a típus vagyok. :) Én azt tudom elfogadni, ami összeállt bennem. Akkor már értem a tapasztalást. Furcsa, h mikor már azt hiszem, h az utolsót is lezártam, akkor jön még a LEG. A Szerelem. Az Etalon. Aki újra felbukkan... újra produkálok mindent...csak most nem négy évig...hanem négy hétig...minden az örömet a boldogságot, az értelmetlenséget, a szárnyalást, a zuhanást, a kétségeket, a hitet, a bizalmat, a támogatást, az önfeledtséget, és a végén most a megértést és elfogadást is. Most is nagyon szeretem. És nagyon örülök, h ismerem, nagyon örülök, h megértettem, és nagyon sajnálom, ha nem kapcsolódik hozzám...de ha nem kapcsolódik jelenleg nincs több dolgom vele.... még ha fáj se...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése