Út

"Én semmi mást nem akartam, csak hogy azt éljem, ami ki akart törni belőlem."...egész életemben ezt érzem...valahogy mindig ebbe az irányba tartok és annyira nehéz elviselni, amikor azt érzem, hogy korlátozva vagyok...mintha nem mehetnék arra, amerre mennem kell...máskor meg azt érzem, hogy mehetnék...de gőzöm nincs merre mozduljak, mi az az út, ami az enyém...hm...lehet, hogy ez az út maga..a keresés, hogy minél inkább önmagammá váljak..lehet, hogy maga a folyamat az utam, és nem is az, amelyik valamelyik út végén vár... ? Mostanában egyre inkább ezt a vonalat érzem valósnak, ki tudja....még az is elképzelhető, hogy ez a munka-téma is ezen a vonalon kéne, hogy kiteljesedjen? Lehet, hogy ebbe az irányba kéne menni..próbálok egyre inkább önmagammá válni és minden mást lerázni magamról....és nem hiszem, hogy erre egyedül nekem van igényem...hm...személyiség fejlesztő training---trainer...igazán okos vonalnak tünik...emberekkel kell napi kapcsolatban lenni - pipa, van látványos eredmény - pipa, valami pozitív történik általa, előrébb megyek én is és a világ is - pipa, kell hozzá emberismeret, EQ, SQ - pipa  - viszont mégsem olyan mint egy pszichológia, ahol gebaszokkal kell foglalkozni...ez egy totál pozitív töltetű dolog lenne, amiben lehet, hogy meglenne az, amit keresek....na majd meglátjuk...hogy ez  a szerda délelőtti gondolat hova vezet... :)

szavak...

Érdekes dolog ez a szabadság is...néha azt hiszem, hogy fizikai dolgokkal függ össze, néha azt, hogy lelkiekkel, máskor meg azt, hogy nem is létezik....mikor vagy szabad? Ha azt csinálsz, amit akarsz, oda mész és akkor, amikor akarsz, ha megteheted ezt, vagy azt, vagy épp' nem kell megtenned ezeket? Vagy akkor vagy szabad, ha te döntesz? Ha lehetőséged megvan és rajtad áll, mi az amivel élni akarsz? Vagy ezek a lehetőségek is mindig korlátok közt merülnek fel? Vagyis tényleg nincs szabadság? Minden csak viszonylagos? Mikor vagy szabad - ha önmagad lehetsz, olyan emberek közt, akik megértenek, elfogadnak, nem akarnak sem megváltoztatni, sem bekorlátozni, nem kisajátítóan szeretnek? Ez már szabadság? Olyan nincs, hogy nincsenek korlátok, vagy valamilyen szintű elvárások...vagyis akkor csak arra kell kilyukadni, hogy a szabadság is, mint minden ebben az életben viszonylagos és itt sem létezik egy abszolút kategória, amihez mindig lehetne viszonyítani...hm szar már annak, aki be akarja korlátozni a gondolatait és mindent fel akar címkézni, hogy beleférjen egy adott, szavakkal kifejezhető kategóriába...ezek mindig csak általános dolgokon alapulnak, de a valóságban semmi értelme általánosítani...mindig az adott dolgot kell nézni, az ő saját valójában és akkor lehet róla gondolni ezt vagy éppen azt...ezek a szavak se segítenek túl sokat abban, hogy az ember elmondja, ami benne van....ebben is be vagyunk korlátozva, ezt sem lehet szabadon....mert van egy csomó dolog az agyunkban, amire egyszerűen csak azért használod ezt vagy azt a szót mert nem létezik rá más, ezáltal már nem is tudod kifejezni, ami benned van..ha meg már te magad sem azt közlöd - igaz rajtad kívülálló okok miatt- ami benned van, miért is gondolod, hogy megértenek téged...tök mást jelentenek nekik mint neked...sőt mivel te magad is változol egy idő után már neked is mást jelent, te is máshogy érted saját magad....nem is lehet megérteni semmit legalábbis biztos nem a szavak segítségével...talán inkább ráérezni lehet dolgokra....kiérezni, hogy adott helyzetben, emberben mi az ami számít, mi történik,  átérezni, hogy mi van a másikkal, beleélni magunkat mások dolgaiba, és valahogy belülről átadni azt ami bennünk van....szavak nélkül....

továbbra is kétségbeejtően távolinak tűnik a legfontosabb projekt megvalósítása........:(

Elengedés - megtartás

Fáradt vagyok...olyan igazi világfáradtság van rajtam... de olyan nyugodt fáradt, olyan oké fáradt....ma megint azon gondolkoztam, mi miatt van az, hogy egyes kapcsolatok elhalnak, mások pedig megmaradnak. És azokból, amik elhaltak melyik hiányzik....hiányzik egyáltalán igazán valamelyik? Vagy semmi sem véletlenül marad abba...vagy épp' folytatódik....Minden csak attól függ, hogy az egy életszakaszban járó emberek tudnak e együtt változni? Vagy attól, hogy elég fontosak e egymásnak? Vagy, hogy igényük van e egymásra akkor is, ha teljesen más irányba megy az életük, gondolkodásmódjuk? Egyáltalán lehet e úgy valakire igényünk, h totál mást gondolunk a dolgokról...vagy épp' ezáltal maradhat valaki közel hozzánk, hogy egy totál más nézőpontot is mutat amellett, hogy elfogadja a miénket? De lehet, hogy bizonyos kapcsolatoknak nincs is több jelentősége az életünkben, mint az, hogy bizonyos életszakaszban találkozzunk, aztán pedig elengedjük egymást és maximum csak emlékszünk az adott korszakra, ami ahhoz a valakihez is kötődik?? Mi miatt szerzel magad köré új embereket, és hogy válhatnak hirtelen ugyanolyan fontossá mint azok, akik már évek óta melletted vannak?

Vannak emberek, akikkel egy ideig tök jóban vagy aztán továbbra is itt vannak körülötted mégsem tudsz már mit kezdeni velük egy idő után, mintha lenne egy fal a kommunikációban... és szeretnéd, hogy működjön, de nem...Aztán vannak megint mások, akikkel éveken, vagy akár évtizedeken át is működik minden :) pedig ez nem függhet csupán azzal össze, hogy ezt vagy azt az embert jobban szereted, vagy többet találkozol vele. Valakitől úgy válsz el, hogy minden tuti, aztán x idő múlva pedig, ha összetalálkoztok, már nincs mit mondani egymásnak, csak zavart felszínes kommunikáció van...másokkal meg annak ellenére, hogy nem vagytok napi kapcsolatban akkor is továbbra, is az életed részei és mindent tudtok folytatni ott ahol anno abbahagytátok. Itt van nekem pl. Kati akivel tényleg ritkán találkozunk, amióta vége lett az egyetemnek mégis, amikor beszélünk, vagy végre elkeveredünk egymáshoz mindig minden ugyanolyan pozitív :) és bújós. Vagy itt van Zuzmaha is...több mint egy év után találkoztunk megint és nagyon jó érzés volt, vele sem éreztem azt, hogy attól hogy ennyi idő eltelt olyan mértékben változtunk volna, hogy már ne tudjunk egymással mit kezdeni..Akkor itt is ez lenne a titok? Hogy azokat az embereket akikkel nem egy irányba változol egy idő után eltűnnek az életedből? És csak azok maradnak meg, akikkel marad a sok közös pont? Vagy van olyan is, hogy nem egy irányba változunk, mégis "biztos"-nak mondható a kapcsolat? Remélem igen. Zsuskával már 15éve vagyunk barátnők, hol többet hol kevesebbet találkozunk, mindkettőnk körül megvannak az új emberek, de attól mi még ott vagyunk egymásnak - biztosnak. Hm...kíváncsi vagyok, hogy 10  év múlva azokból az emberekből, akiket most fontosnak tartok, kik lesznek akkor is a fontos - "biztos"" dobozban....Eszembe van a törökországi hajnali beszélgetés Jujival....remélem igaza van...

50

Ez az 50. napom, amióta elkezdtem a tudatosabb életmódot. Továbbra is -6kg-nál járok és továbbra is azt érezem jó úton haladok :) Szóval az eddig megvalósított dolgok annak érdekében, hogy elérjem a célomat - mert ugye próbálok minden héten valami rossz szokást elhagyni vagy valami jót felvenni

• Csak akkor eszem, ha éhes vagyok
• Heti 4x, 5x mozgás
• heti 1x szauna - vagy 2x szaunaöv
• reggelente 15-20perc gyaloglás - az első busz helyett :)
• cukros italok fogyasztásának minimalizálása
• teljes kiőrlésű szénhidrát legalább egy héten 4x
• fehérlisztből készült termékek minimalizálása
• élőflórás tejtermékek - lehetőleg minden nap
• min. 4x lépcsőzni lift helyett IT-nál
• zöldség vagy gyümölcs valamelyik étkezésre
• reggeli buszmegállós, valamint este alvás előtti erkélyes cigizés kihagyása
• cigizés csökkentése napi egy dobozról - hát változóra :D, de mindenképp' kevesebb
• étkezési napló vezetése - ezt még továbbra sem merem elhagyni, valamiért még mindig azt érzem, hogy ez egy nagyon nagy segítség, hogy egyben vizualizálva van, hogy mi az, amit egy nap kalóriaként bevittem Valamint alatta ott van, hogy milyen mozgást végeztem. Nekem ez a módszer nagyon - nagyon sokat segít, az elején a franc se gondolta volna, hogy ez tényleg ennyire hasznos, csak egy hirtelen felindulásból jött ötletnek indult, és igazából majdhogynem az összes eddig bevezetett " jó szokás" ennek a következménye, mert általa látom, mit kap a szervezetem egész nap. Valóban tudatosodnak a dolgok :)

Hol a gebasz??

Mégiscsak az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja magának azt, akire szüksége van, akivel összhangban lehet, aki illik hozzá, nem véletlen, hogy mindig minden téma valahogy erre lyukad ki. De ha ez a legfontosabb, ebbe fektetjük a legtöbb energiát, akkor miért is olyan nehéz ez??? Ha mindenkit ez foglalkoztat leginkább és így jár-kel a világban, akkor miért van ennyi egyedülálló, magányos, vagy éppen kamukapcsolatban élő ember??? Ha mindenki arra vágyik, h szabad legyen, boldog legyen, rá vágyjanak, azzal legyen, akire vágyik,  mi ez a sok látszat akármi körülöttünk, és miért érezzük ezt az egyik legnehezebb projektnek az életünkben...??? Elvileg ami sokat foglalkoztat, azt a koncentráció törvénye alapján előbb utóbb be kellene, hogy vonzd az életedbe, akkor meg mi áll mégis az utunkba? Lehet, hogy valami mégsem úgy van ahogy?? De mi az, amit nem ismerünk fel? Mi az a félelem, ami láthatatlanul az utunkba áll? Miért gondoljuk, hogy mi készek és nyitottak vagyunk, ennek ellenére mégsem az történik, amire valóban vágyunk - vagy nem történik semmi. Lehet, hogy minden gondolatunk ellenére mégsem vagyunk elég nyitottak? Vagy a múltbeli negatív tapasztaltok nyomják rá tudattalanul a mai élményeinkre a bélyegüket? Nem reálisak az elvárásaink? Rossz helyen keresgélünk? Velünk van a baj, vagy a világgal? Vagy minden úgy jó, ahogy van csak itt is a hozzáállásunkon kéne változtatni? De mégis miben? Látni kéne? Mi az, amiben ha megvilágosodsz onnantól kezdve közelebb kerülsz ahhoz, akihez szeretnél, egyáltalán látsz valakit, akiben benne van a lehetőség....vagy lehet, hogy már itt kezdődik a nyitottság?? Hogy nem csak azokkal kéne foglalkozni, akikben az ember " potenciális jelöltet lát" - mert hát valljuk be, belőlük van a legkevesebb - hanem úgy általában nyitottnak lenni a minél több ember megismerésére, mivel ezáltal egyre és egyre több emberrel kerülünk kapcsolatba.. és a nagy számok törvénye alapján az esélyünk is egyre nő, hogy valaki olyat is megismerünk, akit keresünk...Sok- sok kérdés...

Relax

 Jó lenne többször csak úgy lenni...lenni, nem agyalva, mászkálni, leülni, mosolyogni, nézelődni, figyelni, elvárások nélkül, utcáról utcára :) Lehet, hogy ez a legjobb a nyaralásokban, hogy az ember tényleg kiszakad, - és nem csak órákra - a napi dolgokból, és van ideje valóban elszakadni a rutintól...persze valamennyire meg lehet ezt valósítani otthon is, tényleg érdekes elgondolás az, hogy mászkálj a saját városodban úgy mintha turista lennél, annyi érdekes dolgot veszel majd észre, ami mellett máskor - sokszor éveken át simán túlhaladsz -  a szépség a saját szemünkben van. Mindenhol van valami, amire érdemes rácsodálkozni, csak látni kell. És ezt lehet bárhol, nem csak km-ekkel arrébb, itthon is.... Tegnap Annával beültünk egy tündér kis olasz kávézóba itthon Debiben. A hely legalább egy fél éve ott áll, teljesen kellemesnek néz ki, eddig valahogy mégis mindig a régi bevált helyekre mentünk de tegnap nem :) Valami olyan hangulat jött belénk, amikor azt érzed minden lehetséges, és a boldogság valóban elérhető, és annyira egyszerű dolgokkal kihozható. És pillogsz a világra, és akkor ott egy tündér erkély, amit még soha nem láttál ezelőtt és örülsz, mert szép, mert jól esik látni, és boldog vagy :)

Eszköz vagy cél??

Lehet, hogy a megoldás ebben a munka-témában egyértelműbb mint gondolnám? Legalábbis rövidtávon...Az előbb valahogy az jutott eszembe, hogy lehet, hogy itt is csak a hozzáállásomon kellene változtatni mint a mérleg témában :) Ott is ugye eddig az volt a baj, az összes korábbi "fogyni kéne" projektnél, hogy valami mérlegen meghatározott számot láttam magam előtt mint célt, pedig egy egy baromság...nem egy szám fogja meghatározni, hogy mit látok a tükörben, hogy érzem magam. És most először jutottam el arra a pontra, hogy a mérleget csak eszközként használom, arra, hogy legyen kézzelfogható - számokban látható - eredménye is annak, amit csinálok. De csak és kizárólag egy mérőeszköz semmi több. És eddig úgy néz ki beválik a módszer, nem frusztrál, nem sürget, mert nem lebeg ott a levegőben, hogy ennyi és ennyi idő alatt ennyit kell látnom a kijelzőn .... 

Szóval állok az erkélyen és jön a gondolat :), mi van ha munkánál is csak ezt az egyszerű változást kéne alkalmazni? Mi bajom lehet, egy próbát megér ez is :) Mikor lehet ez a napi 8 órás program egy cél? Csak és kizárólag abban az esetben, ha sikerül az álommunkát végezni, vagyis ha én tudom h én ezt vagy azt imádom csinálni és még fizetnek is érte. Akkor a munka cél, mivel kiteljesedek benne. Nagyon bízom benne, hogy előbb- utóbb nekem is olyan munkám lesz, amit célként foghatok fel :) Addig viszont nem szabad úgy tekintenem rá, mert elkedvetlenít és frusztrálttá tesz, mivel semmi önmegvalósítást, önfelfedezést nem élek meg benne. Vagyis most csak egy puszta eszközként kell tekintenem rá. A munka annak az eszköze, hogy fizetést kapjak -ami ha ezt a gondolatsort folytatom szintén nem egy cél, hanem csak egy eszköz. A fizetés, a pénz viszont azért kell, hogy azt csináljam, lássam, vegyem, kapjam, adjam, ami én vagyok, ami boldoggá tesz és kiteljesít. Ez az eszköze annak, hogy új ingerek érjenek, hogy kipróbáljam, amire vágyok. Eszköz ahhoz, hogy megvegyem az egészséges kajákat, hogy vegyek olyan cuccokat, amik illenek az egyéniségemhez, eszköze annak, hogy utazhassak, hogy tapasztaljak, hogy éljek. Eszköze annak, hogy kikapcsolódjak, hogy kiüljek, beüljek, rajzkönyvet vegyek, olyan ajándékot adhassak, amit szeretnék, aminek örülnek, hogy bubiba menjek, hogy........mindennek amit szeretnék. :) De csak egy puszta egyszerű eszköz, semmi több. Ha a munka maga a cél, akkor muszáj, hogy egy nagyon erős belső motivációból fakadjon - ami az adott tevékenységhez kötődik. Ha viszont eszköz, akkor az én belső motivációm túlmutathat ezen :) Mert ugye kit zavar, hogy engem mi lelkesít, ha tök jól végzem a dolgom ? ;)

Megfelelés, elvárások - másoknak/magunknak

Vannak dolgok, amiket néhány embernél teljesen meglepődés nélkül fogadunk, másoknál viszont elképedünk, hogy ó te jó ég, ez mi? Hogy történhetett? Azzal a valakivel ilyen? Ami valakinél tök normális, az másnál miért lesz egy sokkoló élmény? Milyen fajta klisék alakulnak ki az agyunkban az emberekről, ami alapján létrejönnek ezek az elvárások...és mi kell ahhoz, hogy valaki, aki látszólag egész életében mást sem csinált csak a saját kis dobozkájában mozgott, egyszer csak kitör és olyat tesz, ami addig legkevésbé sem volt rá jellemző. Érdekes dolog ez. Azok az emberek, akik úgy élnek, hogy a "saját életüket" próbálják élni, és nem azért tesznek vagy nem tesznek valamit, mert az az elvárt, sokkal kiegyensúlyozottabbak, hiszen nem a megfelelés kényszer az, amiben élik az életüket. Az ilyen emberek megcsinálják a maguk kis hülyeségeit, tanulnak belőle - vagy nem :) - minden esetre megtapasztalják, hogy mi a jó nekik, mi az az út, ami a sajátjuk. Azok, akik pedig éveken át, sötétben vannak és nem akarnak kitörni, előbb-utóbb valami olyat alakítanak, ami nagy valószínűséggel sose következett volna be, ha saját érzékeik, érzéseik, meggyőződésük alapján élnek... normális önértékelésű, szabad akaratából cselekvő, felnőtt ember, nem fog csak azért kifordulni magából mert máshol van, vagy mással van, mert alapban is azt csinálja, amit szeretne...nem tudok mit kezdeni azokkal az emberekkel, akik nem mernek/akarnak önmagukká válni...nem hitelesek...nem hiteles amit mondanak, vagy tesznek..akkor meg minek is pocsékolni rájuk az időt....Csak olyan érthetetlen ez az egész, van egy esélyed ebben az életben, hogy úgy élj, olyan legyél, amilyen vagy - belülről - és van aki képes egy egész életet leélni úgy, hogy nem vált önmagává, nem a saját életét élte, esélyt se mert adni magának a boldogságra....néha sajnálom őket...néha hülyének nézem...néha hergelnek....de a legtöbbje teljesen láthatatlan........

"A világ csak hangulat"

Érdekesen gyorsan telt ez a mai nap, nem hergelődtem, nem volt bajom semmivel és senkivel. Egész nap pörögtem...benn a melóban is iszonyat sok dolgom volt, tök gyorsan eltelt a nap, aztán persze jött a boldog zumba és még gyalogoltam is :) jó volt kicsit wellneselni a kádban :) nem tudom mitől vannak azok a napok, amiken besokall az ember, és úgy, hogy igazából nem változik semmi a következő nap mégis teljesen jó...tényleg igaz, hogy a "világ csak hangulat"...minden tőlünk függ, és valóban nem az a fontos, hogy mi történik, hanem az, hogy mi mit gondolunk minderről, mi hogyan éljük meg ezeket....és ezáltal lehet ugyanaz a nap egyik embernek szar, a másiknak csodás....pedig minden ugyanaz kívül, belül kell változtatni a hozzáálláson és érezni, valóban rajtunk múlik, hogyan érezzük magunkat....:) ma pl ráálltam a mérlegre..nem mutatott kevesebbet. Nem baj. Tudom, hogy ez a stagnáló állapot is tök normális és mivel hosszútávú célom van, nem várhatom, hogy minden nap mást mutasson. A változást továbbra is, napról napra látom magamon, pl a zumbás tükör terem is egy tök jó alkalom arra, hogy minden szögből lássam magam és érezzem, nem fölösleges energiapocsékolás ez az egész életmód váltás. :) Ez is tök érdekes, hogy mióta elkezdem ezt a mozgósabb életformát, sokkal sportosabb cuccokban járok dolgozni is, holnap viszont végre kiöltözöm :) és most ennek is annyira tudok örülni, hogy végre madamkodom egy kicsit, el is felejtettem, hogy az milyen jól tud esni, ha valami igazán tündéri cuccban látja magát az ember a tükörben  - hát még akkor milyen jó, ha ezek a cuccok egyre inkább úgy is állnak, ahogy szeretném :) remélem egyre jobban sikerül magamban tudatosítani, hogy valóban rajtam állnak a dolgok, minden, ami velem kapcsolatos az én hozzáállásomon múlik - és remélem ha elkap valami sötétebb hangulat valahogy akkor is elő tudom majd húzni, valahonnan mélyről ezt a gondolatsort, és mosolygok az egészen :)

Motiváló erő

Mindenben fontos a motiváció...mivel valamiért akarok változni, ha nincs ami motiváljon, abbamarad az egész.....Mi motivál engem: jobban tetszem magamnak, ezáltal jobban érzem magam. Már van pár régi ruhám, amiket szerettem és újra hordhatom őket :D  - és egyre több ilyen lesz :), motiválnak a kívülről kapott elismerések :) a pozitív visszajelzések, a vigyorgó felszolgáló fiú :) , hogy elkezdem élvezni a mozgást, már nem kényszernek élem meg, hanem közben is jó érzésem van tőle, tehát nem csak a célt nézem, hanem már az odavezető út is tetszik :), jobban bírom a zumbát is :D, már nincs annyira eperfejem a végére mint mikor elkezdtem :D, motivál, hogy a mostani nyaraláson készült képek már sokkal jobban tetszenek, mint a törökországi :D, és az is motivál, hogy látom viszont még vígan van mit alakulni :), büszke vagyok arra, hogy nem dugtam a homokba a fejem, és nem kitöröltem a nekem nem tetsző képeket, hanem eldöntöttem, hogy én ezt így ebben a formában nem akarom. Büszke vagyok magamra azért is, mert úgy érzem, okosan csinálom, és legfőképp azért, mert ez már tényleg nem csak egy pillanatnyi fellángolás, hirtelen felindulásból, hanem egy 44 napja tartó tudatos odafigyelés :)

"Wieviel hält ein Mensch aus, ohne zu krepieren".....

Valahogy ez jutott eszembe a mai napról...ingerszegény...főleg így szabi után....életszerűtlen...bezártságérzet....áááá nem tudom...menekülhetnékem van ettől az egésztől....viszont ma rengetegen megjegyezték, h milyen tök jól nézek ki, meg h mennyit fogytam :D , ennek viszont nagyon - nagyon örülök, jó, ha mások is észreveszik, h változok :) és pozitív irányba, szóval most próbálok csak erre a vonalra koncentrálni. Aztán ha ebben azt érzem, elértem, amit akartam, szépen jöhet hozzá a többi :) nem akarhatom megváltani két hónap alatt a világot...viszont remélem, hogy egy év múlva már nagyon közel leszek ahhoz, amiket szeretnék, vagy nagy részét már el is értem...igen egy év erre a sok mindenre, ami az agyamban van, valamint ami még épp' csak letisztul úgy érzem egy elég korrekt idő...szóval nem türelmetlenkedem, és nem aggódom, és nem sürgetem a változásokat....és nem fogok bekrepálni :D és nem nyígok...csak pozitívan :D

Kitartás - ebben/abban

A mai a 43. napom, amióta eldöntöttem, hogy tudatos leszek, és életmódot váltok...hm -6kg-nál járok épp :) és ez tök jó érzés...ezek szerint ha az ember odafigyel és akarja a változást, belülről nem valami külső kényszer miatt próbálkozik valamivel, akkor a döntés után már minden "simán megy" :) Ma nem jött össze a biciklizés, ugyanis a tündöm irányíthatatlanná vált, oly' rettenetesen puha lett a hátsó kereke, de mivel több mint két és fél órát sikerült ma mászkálnom, úgy érzem nem probléma:)

Változás, változás...hm, eldöntöttem, hogy próbálok vagy minden héten egy új jó szokást bevezetni, vagy egy régi rosszat elhagyni. Az eddigi eredmények: heti 3-4 alkalommal mozgás - megvalósítva, a munkahelyen legalább napi 4x lépcsőzöm a másodikra és kihagyom a liftet :) - megvalósítva, minden héten elmegyek 1x szaunába, hogy elősegítsem a tisztulást, a méreganyagok kiürülést, ha valamiért nem lenne rá lehetőség, akkor használom este a szaunaövet - megvalósítva, 5 hete minden héten összejött :), próbálok egyre kevesebbet cigizni - a napi egy dobozról sikerült kb 3 nap egy dobozra lemennem....hozzám képest ez már korrekt ;) - ezt úgy értem el, hogy csak akkor gyújtok rá, ha valóban cigizni vágyom, és nem csak egyszerűen fel akarok állni a helyemről, és kimozdulni, nem duplázok, egy szál cigi mindig elég kell hogy legyen, valamint kihagyom a reggeli buszmegállóban cigizést és az esti lefekvés előtti erkélyes cigit is :) - ezek is kis változtatások, de már van eredmény, szerencsére egyre kevesebbszer jut eszembe, hogy én úgy de úgy cigiznék egyet :) Érdekes dolog ez a cigizés is....persze az lenne a legjobb, ha az ember nem szívná, főleg akkor ha nem is egy konkrét testi függésről van szó, és nincs szükség nikotin tapaszra, e-cigire meg hasonló pótlékokra....de hát naaaaaa, szeretek cigizni...szeretem meggyújtani, gondolkozni közben, beszélgetni....kicsi relax program...hát ezért próbálom én csak csökkenteni, de a teljes lemondásra még nem vagyok rápörögve :)

A futásban is elég hamar látványos eredményeket lehet elérni úgy érzem...ahhoz képest, hogy soha életemben nem futottam sehova, a nulláról már 10 perc folyamatos futásig jutottam, ami nálam egy igen extrém szám már ;) és a legjobb, hogy kezdem élvezni, pozitív, sikerélményem van tőle...jó... :)

Ó igen, ami még eszembe jutott, kitakarítottam az egész lakást, sőt mindent helyre raktam szekrényeken belül, kívül, polcokon, mindenhol...felszámoltam a káoszt, és próbálom ezt megtartani, ez is egy nehéz dolognak indul, mivel világ életemben kupis voltam, de ha kívül rend van, könnyebben jön a belső rend is...tudom...és ez megéri

Munka - hobby

Szóval az önmegvalósítás függ a saját magamhoz való kapcsolatomtól, függ attól, hogy kikkel veszem körbe magam, vagyis a mellettem lévő emberek előre visznek vagy gátolnak abban, hogy önmagam legyek. Elvárnak és elnyomnak, vagy megértenek ítélkezés nélkül, támogatnak, időnként megvilágosítanak...

A következő dolog, ami az én szememben az önmegvalósítással összefügg, az az, hogy mivel tölti az ember az idejét...- ha már a kivel-en túl vagyunk :). Dolgozunk és van szabadidőnk is szerencsére....mivel a munkával napi 8 órát el kell tölteni, jó lenne, ha valami olyan munkám lenni, ami hozzám illik. Olyan sokszor hallom, hogy örülj, hogy van munkád, van biztos fizetésed, ritkán kell túlóráznod, azt is lecsúsztathatod..tirarira tirarira...igen ez mind igaz. Úgy érzem, van egy biztos állásom, egy multicégnél vagyok asszisztens, sok emberrel vagyok kapcsolatban, viszonylag életszerű amit csinálok, van egy tündér német főnököm, aki szakmailag és emberileg is egy hiteles személy. Tehát látszólag minden tuti....látszólag...mert nem érzem, hogy amit csinálok az lekötne...vagyis ez így nem is jó megfogalmazás, valami olyat szeretnék csinálni, aminek az eredménye kézzel fogható, látszata van....mivel lesz jobb a világ, ki lesz boldog, mi változik az által, hogy én jól végzem a munkám....hát igazából nem sok semmi :S és nekem ez hiányzik... olyan ez az egész mint valami virtuális dolog, hiányzik a számomra látványos, valódi eredmény......ez előtt egy nyelvsuliban tanítottam németet, oroszt....szerettem :), nagyon, volt látszata, volt valódi eredmény és sikerélmény, és rengeteg pozitív visszajelzés....mihez értek még a tanításon kívül...beszélek nyelveket, szállodaismeretem van, idegenvezetés, minden, ami a turizmussal összefügg és életszerű....és én pedig csücsülök az üvegkalitkában reggeltől estig....változtatnom kell...ezen is... vagy marad ez és találok valami olyan hobbit, ami kielégíti azt a vágyam, hogy legyen látványos eredmény, vagy váltani kell... Nincs kedvem még egy egyetemre beiratkozni, most csak tanfolyamok elvégzésére lennék nyitott...hm...világ életemben imádtam a szép dolgokat, a lakberendezést, a sminkelést, az öltözködést, a köröm díszítést, szóval van egy pár vonal amin el lehetne indulni...vagy mondjuk megtanultam a jobbagyféltekes rajzolást...ebből is ki lehetne hozni valamit...mondjuk elmegyek egy tengerpartra és rajzolom a turistákat a nagy tuti relaxban :D, vagy ékszereket terveznék...vagy  a fene tudja....  jó lenne, ha letisztulnának ezek a dolgok is az agyamban... komolyan mondom ehhez képest az életmód -váltás egy tök egyszerű, boldogságos hangulatban telő valami......................

"Mindig jó a vége, ha nem jó, akkor még nincs vége" :) - megfelelő társ

Önmegvalósítás....jó összetett dolog....Mikor érezném, hogy elértem ezt és boldog vagyok? Kezdem azzal, hogy mi van most....29 éves, érzelmileg felnőtt, értelmes, virgonc, kreatív, önálló nő vagyok. Ismerem magamat. Jó a kapcsolatom a családommal, számíthatok a barátaimra, viszont nincs mellettem egy olyan ember, akivel összhangban lennék. Testi, lelki és agyi összhangban egyszerre. Mindhárom ugyanannyira fontos - nem szeretnék megalkudni. Az életemben történő változásoknak abba az irányba kell tartaniuk, hogy megismerjem, bevonzzam azt a valakit, akivel összhangban vagyok. Régen nem volt már ilyen :), egyik barátnőm, Juji megfogalmazásában azért is olyan nehéz a helyzetünk, mert a "túl-kosárban" csücsülünk :) Túl önálló, nem kell megmenteni se magától se az élettől, túl öntudatos, túl megértő, túl okos :) hm...amúgy lehet benne valami... egy férfinak sokkal egyszerűbb egy olyan "nő" mellett lenni, akit mentegetni kell mindentől, aki önállótlan, mondjuk ki életképtelen, ott nagyon egyszerű férfinak tűnni..ismétlem tűnni, mert ez csak egy látszat, egy komplexusos férfi kapcsolata egy komplexusos nővel..hm..na ez az amire nem vágyom, hogy legyen valami látszatkapcsolatom :S, olyan ember kell, aki valóban férfi és nem pedig kompenzál valami testi, lelki, múltbeli gebaszt valamivel. Hát...mostanában sajnos belefutottam pár ilyenbe...nem nyígok mert mindenből tanultam valamit, de azért igazán értékelném, ha nem egy végtelen történet lenne ez a valódi társ megtalálása...Szóval kell valaki, aki egy teljesen 100-as, normális önértékelésű, életképes pasi, valahol csak összefutok vele :)

Változás...miben még....?

Érdekes dolog ez a változás...annyi embert látok magam körül, akik "statikusak" megragadnak valamiben, egy élethelyzetben, állapotban, ami látványosan nem jó nekik, elnyomja őket, valódi vágyaikat, de valamiért mégis maradnak a biztos megszokásban....mert azt már tudják kezelni....a változás viszont új tapasztalatokat hoz magával, új érzéseket, néha olyanokat, amire még nincs kialakult válaszsablon...és sokszor látom magam előtt, hogy az emberek annyira félnek az újtól, attól, hogy nem lesznek elég talpraesettek, erősek, kreatívak, hogy kezelni tudják az újdonságokat, hogy inkább megragadnak a régi "jólbevált" szarban.... Én nem akarok ilyen lenni. Szerencsére nem is érzem, hogy ilyen ember lennék, most viszont olyan életszakaszba kerültem, hogy azt érzem, valahogy mindenből ki kell törnöm....nagyon sok dolog van, amiben azt érzem, nem tudok kiteljesedni és azok a dolgok, amik bennem vannak, belőlem jönnének, bennem is ragadnak..hm...eddig csak az életmóddal kapcsolatos változásról írtam, de nem csak erről van szó....világ életemben az önmegvalósítás foglalkoztatott...boldog akarok lenni. És ez csak úgy lehet, ha kiteljesedik ami bennem van, ha megvalósítom, amire vágyom...ehhez viszont előbb azt kéne valahogy letisztázni magamban, mi is az amire igazán vágyom. Nem egyszerű az egyénné válás útja... :) De legalább igényem van rá ;)

Bevonzom azt, ami foglalkoztat :)

Érdekes dolgok ezek, régebben is többször előfordult velem, hogy az újságban, könyvben, amit olvastam szembe jött velem egy mondat, ami az adott életszakaszban felmerülő kérdések megválaszolásában, megértésében segített...vagy akár egy könyv jött szembe a könyvesboltban, keresgélés nélkül ebben ez a legfélelmetesebb, mész, leveszel egy könyvet és neked szól :) jó érzés, mintha figyelne rád valaki....legalábbis nekem ilyen érzésem szokott lenni, hogy jó úton vagyok mert kapom a megerősítést, támogatást pl. okos gondolatok formájában is.  Az egyik ilyen mondat, ami egy újságban olvastam, - "Elfogadom, hogy az éhség érzés normális" :D, hogy ez nekem mennyire tetszett, mert igen 2011-ben Európa közepén igen kevés esélyem van arra, hogy ha "mánjelleggel" nem elégítem ki az éhségérzetemet akkor éhen halok. Vagyis, türelmesnek kell lenni magunkhoz, megtapasztalni újfajta érzéseket - pl időnként lehetsz éhes is :)

A másik ilyen dolog, amit jelként fogtam fel a "Zamat" című könyv volt. Totál véletlenül fogtam meg a könyvesboltban - és három nap alatt sikerült elolvasnom. Nagyon sok érdekes gondolat volt benne, köztük több olyan is, amit én magamtól kezdtem el alkalmazni pár héttel ezelőtt. És ezeken kívül még sok- sok okos gondolat, amiket szintén használni kezdtem :)

Tudatos változtatások

Továbbra is azt gondolom, h a tudatosság áll a központban. Oda kell figyelni mindenre, magamra a környezetemre...minden mindennel összefügg...és bármi ami nem tetszik megváltoztatható, ha megfelelő módon közelítünk hozzá. Már nem csak gyaloglok, hanem időnként futok is esténként ;) én futok, :D hát ez annyira furi érzés főleg, hogy még élvezem is :D  A felírogatós módszert továbbra is pozitívnak értékelem, annyira konkrét...sokszor ez a visszatartó erő, hogy valamit ne egyek vagy igyak meg, hogy fel kell írni ...és gyűlnek a sorok...

 Változni fogok, érzem, mert akarom és teszek érte, mindent amit tudok, önsanyargatás nélkül :)

A mérlegről írtam az elején, hogy nem célnak tekintem, hogy valamit mutasson, csak a változás kézzelfogható mérőeszközeként akarom használni. Centizni nem akarok - mikor régebben konditerembe jártam, centizgettem - hát... - annyira untam az egészet és fölöslegesnek tartom...felveszek egy gatyót, vagy szoknyát és egyből érzem, hogy szorít, laza, bő, pont jó...szóval biztos van, akit a centik motiválnak, nekem ez nem jön be...elég ez a mérleg téma. Először egy hét után álltam rá, -2kg-ot mutatott :) azt hiszem ez így ebben a formában korrekt :)

Akkor hogy is legyen?

Lassan kezd letisztulni, hogy mit akarok, és hogy akarom :) Tehát írok minden kalóriát, amit megeszem vagy megiszom - persze nem kalória formájában, valahogy az nekem túl számszerű lenne. Egy sorba kerülnek az egy étkezés alkalmával elfogyasztott ételek  :) így látom, mit mivel eszem, mi az amiből még valami mást ki lehetne hozni, mi az ami túl sokszor fordul elő, mi az ami hiányozhat a szervezetemből stb. Továbbra is azt mondom, hogy ez nem diéta, ez egyszerű, tudatos őszinteség magamhoz.

No és mi legyen a mozgással? Zumbázni eddig is jártam, heti egyszer...imádom :) Viszont ha imádom, akkor miért is ez a heti egy? lehetne ez heti kettő is! Próbálom elérni, hogy minél több olyan hét legyen, amikor kétszer is zumbázom. Ezen kívül elkezdtem esténként gyalogolni. Van két neoprén övem, ezeket is használom. Sokkal intenzívebbnek érzem így az egészet. Vicces dolog ez a neoprén öv, otthon takarításhoz is szoktam használni, miért is ne? Ha pl esik az eső miért is kéne kimaradni a "mozgásnak". Érdekes hogy miket ki nem talál az ember, ha van egy célja....annyira sok dolog van, amiből valami pozitívat ki lehet hozni, a hangsúly csupán azon van, hogy nyitottak legyünk a változásra, merjünk változtatni, a rossz beidegződéseken, szokásokon, mechanizmusokon, rutincselekvéseken.

Módszer...Őszinteség

Nem hiszek a csodapirulákban, a csodalöttyökben, a hirtelen eredményekben. Nem szeretem a nem természetes dolgokat, a porokat, az E betűket, az édesítőket...hm első körben mondhatjuk, hogy elég sok mindent kizártam, ami az embereknek a fogyókúra szó hallatán eszébe jut. De én nem fogyókúrázni fogok. Hanem életmódot akarok VÁLTANI, mert tudom, hogy nekem kell VÁLTOZTATNI ha VÁLTOZÁST akarok. Igen nekem, én vagyok a kulcs...ez a plusz 20 kiló is saját magamnak köszönhető, és az eltűntetésük is csak rajtam áll :) fura, teljesen pozitívan állok az egészhez, valahogy azt érzem egyszerű lesz ... egészségesebb leszek, szebb. A változás pozitívan hat majd az életem minden területén. Tudom. Érzem. Jelenleg sincsenek önértékelési problémáim, tudom milyen vagyok, mennyit érek, jóban vagyok magammal, nem frusztráció az az ok, ami miatt meg akarok szabadulni attól a jelzőtől. Elfogadom, hogy jelenleg ez is hozzám tartozik de tudom, hogy még boldogabb leszek, ha megszabadulok tőle :) Szóval a módszer az ÉLETMÓDVÁLTÁSHOZ: őszinteség:) És hogy ez mit takar - minden nap leírom, amit megeszek, vagy amit az ásványvízen kívül megiszom. Mindent :D az utolsó manduláig. Látnom kell, tudatosítanom kell, hogy mi az, ami a súlyfelesleghez vezetett. Azt tudom, hogy nem magával a kaja fajtákkal van a probléma, amit eszem, valami rejtett kalóriákban bújhat el a probléma, viszont ha leírok mindent, akkor egyrészt nincs minek elbújni, másrészt elég nagy visszatartó erő pl. a hobbyevéstől. Igen csak akkor kell enni, amikor az ember éhes, és nem akkor, ha valami ízre vágyik, vagy nem akkor ha eljött az ideje, vagy ha épp' unatkozik....nem. Konkrétan csak akkor, ha éhes. Nyilván nem csak az számít, hogy mennyit, és mikor, hanem az is hogy mit. De szerintem, ha az étkezés kordában van tartva, akkor úgy is tud fogyni az ember, ha időnként kileng, vagy nem feltétlenül csak olyan dolgokat eszik, ami köztudottan pozitívan hat a szervezetre. Szóval a módszer a mértékletes, tudatos étkezés, összekombinálva valamilyen mozgással. A cél az, hogy legalább heti 3-4 alkalommal történjen valami testmozgás. Itt is próbálok kicsi,de tudatos változtatásokat beiktatni...hm kis dolgokra gondolok. Pl eldöntöttem, hogy reggelente két busz helyett, csak egy lesz az, amire felszállok :) az első busz három megállóját simán legyaloglom reggelente: és ez már így megy több mint egy hónapja :) ez reggeli 15-20 perc séta, felébreszt, valahogy életet ad, ingerek érnek, nem csak bambulok magam elé a buszon a merev emberek között......

Sokk....Cél

Fantasztikus törökországi nyaralás...aztán sokkoltak a képek...ez volt a kezdet. Kövér vagyok....hm fura ezt így kimondani, nem valami kellemes szó...viszont még mindig jobb, h bevallom magamnak, mint azzal hülyíteni magam, h minden úgy jó ahogy van, nincs itt semmi gáz...de igen van....ez már nem én vagyok. Persze sose voltam vékony, viszont ez a majdnem 20 kiló ami az elmúlt években hozzámcsapódott már igazán távol áll a tuti kategóriától. Persze volt már máskor is, hogy rámjött fogyni kéne...volt is hogy összejött de aztán valahogy lassan úgy néztem ki mint a fogyi elött...vagy inkább  még "úgyabbul"... 2011. 07. 11-én a névnapomon döntöttem el, hogy most máshogy lesz :) nem terrorizálom magam, és nem állítok fel kilóban meghatározható célt. Eddig talán ez volt a hiba. Persze a mérleg teljesen korrektül kézzelfoghatóvá teszi a dolgokat. Én is használom. Viszont csak mint változás mérőeszközét és semmiképp nem mint ezen meghatározott célt. Nem célom egy bizonyos szám elérése...minek??A cél megszabadulni attól a jelzőtől, amit most használok magamra: túlsúlyos. Valamint a legfontosabb célom: tetszek magamnak a tükörben fürdőruhában! Igen fürdőruhában, hiszen bármikor felöltözöm úgy, hogy azt mondjam én is vagy mások rám, hogy tök jól nézel ki. Szóval ez nem lenne egy releváns fokmérő....A fürdőruha viszont már egy elég látványos valami - és hát mivel a tengerparti képek sokkoltak, lesz is viszonyítási alap :) Szóval a cél már adott, már csak a módszer szükséges....;)