Hol a gebasz??

Mégiscsak az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja magának azt, akire szüksége van, akivel összhangban lehet, aki illik hozzá, nem véletlen, hogy mindig minden téma valahogy erre lyukad ki. De ha ez a legfontosabb, ebbe fektetjük a legtöbb energiát, akkor miért is olyan nehéz ez??? Ha mindenkit ez foglalkoztat leginkább és így jár-kel a világban, akkor miért van ennyi egyedülálló, magányos, vagy éppen kamukapcsolatban élő ember??? Ha mindenki arra vágyik, h szabad legyen, boldog legyen, rá vágyjanak, azzal legyen, akire vágyik,  mi ez a sok látszat akármi körülöttünk, és miért érezzük ezt az egyik legnehezebb projektnek az életünkben...??? Elvileg ami sokat foglalkoztat, azt a koncentráció törvénye alapján előbb utóbb be kellene, hogy vonzd az életedbe, akkor meg mi áll mégis az utunkba? Lehet, hogy valami mégsem úgy van ahogy?? De mi az, amit nem ismerünk fel? Mi az a félelem, ami láthatatlanul az utunkba áll? Miért gondoljuk, hogy mi készek és nyitottak vagyunk, ennek ellenére mégsem az történik, amire valóban vágyunk - vagy nem történik semmi. Lehet, hogy minden gondolatunk ellenére mégsem vagyunk elég nyitottak? Vagy a múltbeli negatív tapasztaltok nyomják rá tudattalanul a mai élményeinkre a bélyegüket? Nem reálisak az elvárásaink? Rossz helyen keresgélünk? Velünk van a baj, vagy a világgal? Vagy minden úgy jó, ahogy van csak itt is a hozzáállásunkon kéne változtatni? De mégis miben? Látni kéne? Mi az, amiben ha megvilágosodsz onnantól kezdve közelebb kerülsz ahhoz, akihez szeretnél, egyáltalán látsz valakit, akiben benne van a lehetőség....vagy lehet, hogy már itt kezdődik a nyitottság?? Hogy nem csak azokkal kéne foglalkozni, akikben az ember " potenciális jelöltet lát" - mert hát valljuk be, belőlük van a legkevesebb - hanem úgy általában nyitottnak lenni a minél több ember megismerésére, mivel ezáltal egyre és egyre több emberrel kerülünk kapcsolatba.. és a nagy számok törvénye alapján az esélyünk is egyre nő, hogy valaki olyat is megismerünk, akit keresünk...Sok- sok kérdés...