Okok

Valóban többet sírtam az elmúlt pár hónapban, mint az egy felnőtt nőtől, aki más eszközökkel is ki tudja fejezni magát megszokott lenne... :) De valahogy ez is most világosodott meg, hogy miért.....a változások miatt.....az, hogy először csak belülről jött, hogy ez nem jó változtatni kell, de akkor még nem bírtam elengedni a korlátokat, a berögzültségeket ez tett frusztrálttá....aztán pedig már megvolt a döntés, hogy miben szeretnék változtatni, ami változást hoz az életemben....ez pedig szintén egy nagyon nehéz életszakasz....mert engeded el a régi énedet, a régi viselkedési normáidat, az újak viszont még nem léteznek...ezeket még csak most tanulod most építed fel....ezért az eddigi látszatbiztonságból kitörve kikerülsz a burokból....és igen, megijedsz, kétségbeesel, bepánikolsz, visszafordulnál, megtorpansz, mész tovább :) És ez így sok....valahogy ennek a sok-sok belső feszkónak ki kell jönni.....de nem azért mert baj van, hanem pusztán azért, hogy levezesd a dolgokat, vagy azért, hogy tök normális veszteségként megéld a régi dolgaid elvesztését...és csak úgy lehet örülni az újaknak, és valóban felépíteni őket, ha nem bagatelizálod el a régit......