Canetti: Feljegyzések - III

1973
"Remények, szemölccsé száradva"
"Fonák dolog, a feljegyzéseimet magyaráznom, olyan, mintha visszavonnám őket"
"Hogy mi a jó, azt nem tudja senki. Az ember csak azt tudja, hogy mi volna jobb"

1972

"Ha az ember tudja, mennyire hamis minden, ha a hamisság mértékét is képes felmérni, akkor, de csak akkor érdemes önfejűnek lenni: járkálni, szakadatlanul, ahogy a tigris járkál, a rács rúdjai mentén, nehogy azt az egyetlen, parányi pillanatot elszalasszuk, amikor kiszabadulhatunk"

"Az ember ne legyen okosabb annál, amilyen. Ne fedjen el semmit az eszével. Ne fusson előre az eszével. Használja fel az eszét inkább a saját veleszületett rosszindulata ellen, de arra ne, hogy eltorzítsa vele a tudását."

"Egy csomó lemondással a nyakunkban kimenni az utcára és egyebet sem terjeszteni, mint azt hogy Nem...Nem...Nem..."

1971

"Valami arra kényszerít, hogy egyszerre mindenre reagáljak. Már semmit sem tudok érintetlenül tárolni tovább"

"Nem ismeri a saját szagát, és másokban gyűlöli azt"

"Attól, hogy az ember önmagát vádolja, semmi sem lesz jobb. Minél mélyebbre megy a vájkálás, annál biztosabbra vehető, hogy önelégültségben fog végzödni. "Micsoda fickó vagyok én! Még ezt is megmondhatom magamnak büntetlenül""

"Sorban egymás mellé állítani azokat, akiket gyűlöletével üldözött. Az a figura, aki kijön belőlük, ő maga."

1970

"Milyen kevés dolgot olvastál eddig, milyen kevés dolgot ismersz! És lám, mégis ezen , hogy mit olvastál, ezen a véletlenen múlik, hogy mi vagy."

"Nem a szavak öregszenek el, csak az emberek, ha ugyanazokat a szavakat túl gyakran használják"

1969

"Az ember egyáltalán nem változik, miközben óriásit változik: a kettő egyszerre igaz, és ez roppantul zavarba ejtő"

"Így minden olyan pillanat, ami látszólagos nyugalomban telik, valójában mélységes képmutatás"

"A férfi azét beszél a lelkére a nőnek, hogy az ne jajveszékeljen: a nő nem figyel rá. A nő azért jajveszékel, hogy a férfi ne beszéljen: a férfi nem figyel rá"

"Alapjainkban megkérdőjelezni és más szemével érzékelni önmagunkat"

"Azon már nincs mit csodálkozni, hogy  a hatalmasok hibát hiábra halmoznak. Az viszont felfoghatatlan, hogy az egykor volt hatalmasok megannyi irtózatos fiaskója ellenére az emberek ugyanúgy tülekszenek tovább a hatalomért.Honnan veszik vajon a butaságot ehhez, ennyi szörnyű bukás példájával a szemük előtt, hogyan képesek újra meg újra becsapni magukat mindannak ellenére, ami történt?"

1968

"Minden rendszerben az az ígéretes, amit nem sikerül belegyömöszölni"