luuuufi

ó te jó ég.......ez a monotonitás, és értelmetlenség....szörnyű....ki kell szakadni minél hamarabb, mert ez olyan szinten hat fullasztóan, hogy valami hihetetlen....hogy valaminek ennyire ne legyen köze a valósághoz, az élethez......hogy valaminek ennyire rettenet mód a nullához közelítő értelme legyen.....tiszta hihetetlen számomra ez az egész....fura mikor azon gondolkoztam, hogy eszköz vagy cél, mi ez...mi lehet.....de mi az már, amikor már eszköznek sem jó, nem csak célnak.......valami hihetetlen ez az érzés.....az az igazi áááá, mi ez??Istenem....és nézek körbe magamon és tényleg nem tudom eldönteni, h szívből sírjak vagy nevessek az egészen...... na jó inkább nevetek :D- többet nem ér...