Tudom, hogy nincs olyan, hogy nem tudom.....így ma azon gondolkoztam, hogy ez csak egy félelem, vagy pedig egy megérzés, mármint ami a nem-et erősíti. Tegnapig azt hittem, hogy félelem....most pedig azt érzem, hogy megérzés, hogy nem ez az én utam. Teljesen realisztikusan gondoltam át a dolgokat, azok alapján, amiket most olvasgattam össze... ma azt érzem, hogy ez nem jelentené a szabadságot, hanem csak pusztán egy szebb környezetben való korlátozottságot takar....a Bettike féle hasonlattal élve, egy tündér kiskutya kivan láncolva egy szigeten és csak rángatja a láncot..... és igen, amit olvastam, a teszt, az arra adott hivatalos válaszok mind-mind ezt a verziót támasztották alá....hogy nincs életed.... ami annyira nem motivál.....vállalj felelősséget, legyél egyfeszt elérhető meg még jópár dolog, amit nem akarok itt most leírogatni, de a lényeg az, hogy valahogy azt érzem, mint annak a napnak a végén....ettől többet érek....ugyanakkor még mindig ott van az újdonság, a rengeteg ember megismerősének a lehetősége, mégis valahogy most a nem-et várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése