"Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit
másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal
semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét."
.
.
.
de nem erről akarok írni, ezt csak úgy találtam most :)
ja...meg legkevésbé magunktól van bajunk...tényleg olyan egyszerű kíváncsinak lenni, meg kíváncsisággal és nem parával meg elvárással nézni az eseményekre..az idióta érzéseket meg csak az hozza az emberbe, ha valakinek a hülyeségét hallgatja, elveszti a fonalat és szarul érzi magát a végén...hm...nem velem van most ilyen, nagyon nem szerencsére mióta van az üvegbúrám, a célfám, meg úgy általában ez az érzés mióta ellepett simán megy az, hogy ne hergeljem be magam, vagy ne húzzam fel magamat másokon...mert mások mások...és nem akarok különösebben foglalkozni velük, meg véleményezni a dolgaikat...nem...az meg aztán, hogy ők hogy értékelik az én dolgaimat..na végképp nem fontos...csak tényleg a sok-sok másfajta értékrendből életmódból adódó különbséggel nem kell mit kezdeni...mert minek...
...meg milyen érdekes az, hogy kinek mi jön be...basszus, a tök alapfogalmakhoz is mindenki más képet köt a fejébe, mennyire nehéz az, hogy két egyféle ember találkozzon..vagy ha nem is nehéz minden esetre egy különleges helyzet...az én agyamban a fogalom hogy nő és férfi takar valamit...és ezzel ugye mindenki így van. viszont ezek a kategóriák annyira nagyon kitágultak és olyan rettenetesen mást jelentenek az egyes embereknek, hogy épp ezért nehéz megérteni bizonyos kapcsolatokat hm...és találkozni valakivel, akinek azt jelenti a nő és a férfi mint nekem...hm...nekem a nő nyilván azt jelenti amilyen én vagyok, legalábbis, amit én gondolok magamról. Az én fejemben a nő kreatív, önálló, megold bármilyen feszültséget, csillapítja azokat és nem kreálja (na jó azért néha hisztizik is ;), kedves, mosolygós, bújós, kellemes, sugárzó, aki tölt, akkor is ha nem történik semmi. És az én fejemben a férfi milyen...kreatív, önálló, tehetséges valamiben, ami miatt fel lehet rá nézni, ösztönös, vicces, nem ijed meg semmilyen helyzetben, higgadt, talpraesett, árad belőle a magabiztosság, de az a természetes fajta magabiztosság, mert rendben van magával..lehet általa fejlődni.. hm..hát nekem ezt takarják ezek a fogalmak. Várom, hogy összetalálkozzak azzal a valakivel, aki valami hasonlókat gondol ezekről, és az elég jó kategóriát jelentjük egymásnak, amikor egyik sem érzi a másikra, hogy sok vagy kevés. Hanem ami úgy egyszerűen de jó :)
És talán az sem egyszerűsíti meg ezt a fogalomtisztázást, hogy rengeteg lehetőség van..annyira rengeteg, hogy már ettől érezzük azt, hogy nincs...mindenhol ott van mindenki, mindenkit el lehet érni bármikor valamilyen fórumon, tehát nincs olyan érzésed, hogy ha most nem csinálsz semmit, akkor nem lesz több lehetőséged, mert nyugodt vagy, hogy úgyis lesz, majd legközelebb..hm...csak ha ezt sokan gondolják, akkor a sok lehetőségből a végén lófasz se lesz...ja...semmi...túl egyszerű...túl egyszerű, mert túl sok helyre eljutunk, túl sok nyelvet beszélünk..online, offline.....nincs semmi korlát, amiben gondolkozni kéne...tényleg kb. csak az egész világ a korlát...és ez a nagy szabadság annyira nem belátható, hogy az ember végén jól elkezdi saját magát korlátozni, és beszélni, így - úgy...hm...hát ja nehéznek nehéz, de nem azért mert kevés a lehetőség....és erre is érdekes volt rájönnöm.
