“A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire
szeretjük az életünket.”
"Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad? Nem rossz szándékkal
tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég. Bánod, rendben van. De nem
kell meakulpázni, hanem előre figyelni. Arra, hogy most
mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem
visz előre. De hogy befelé figyelsz, az jó jel. Ne ijedj meg tőle!
Változást hoz, és a változásban van a jövő. Minden napnak a maga terhét
nézd!"
"Akarnunk kell a változást. Fel kell
ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és
látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk"
"Hogy mit tartunk fontosnak az életben, változik. Minden változik. A legnagyobb változás azonban az, amikor valakit úgy szeretsz, ahogy előtte senki mást."
"Az igazi várakozás pedig nem egyéb, mint szüntelen átváltozás.
Aki elkezd várni, nem egészen ugyanaz, mint akihez a várt eredmény
elérkezik. Vagyis nem a várakozás tárgya változik meg az időben, hanem
mi magunk."
"Ma már mélyen hiszek abban, hogy minden ember életében eljön a gyökeres változás tagadhatatlan, kitüntetett pillanata, amikor a körülmények összjátéka folytán egy csapásra átalakul minden."
"Bizarr dolog az élet: akarsz valamit, és egyre csak vársz rá, de nem
akar eljönni. Aztán megtörténik, és az ember semmi másra nem vágyik,
csak hogy visszabújhasson abba a pillanatba, ami még a változás előtt volt."
"A válság meghozza a változást. Az ember képes felülmúlni önmagát, ha tudatára ébred annak, hogy mit veszíthet."
"A változás mindannyiunk számára nehéz. (...) Minden változás veszteséggel jár, és valahányszor elveszítünk valamit, mindenáron vissza akarjuk szerezni. (...) Minden változás veszteség, és minden veszteség változás"
"Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a
kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha
mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos
játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg,
amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt.
Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová."
"Milyen csábító az, hogy magas falakat emeljünk, és kizárjuk a változást. Hogy megrohadjunk itt, önelégült kényelmükben."
"Miközben
érzelmeid megértésén dolgozol - beleértve az előtted élt családtagok
érzelmeit is -, és összerakod múltad darabkáit, amelyek azzá tettek
téged, aki vagy, megkezdődik a gyógyulásod. És amint a gyógyulás
megindul, ösztönzést kapsz a változásra, ha céljaid magukban
foglalják belső hangod, intuíciód irányítását is, amelyet gyakran
szellemnek neveznek, és mindig rendelkezésre áll, amikor válaszra van
szükséged. Nem számít, milyen helyzetről van szó, úgy tűnik, mindenki
ösztönösen tudja, mi a legjobb számára. Nem számít, milyen régóta nem
hallgattál már erre a hangra, még mindig rendelkezel azzal a
képességgel, hogy kapcsolatba lépj önmagaddal spirituális és intuitív
módon... Csak el kell döntened, hogy elfogadod, kapcsolatba lépsz vele,
és figyelsz rá."
" Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot."
"Minden vágy új vágyat szül, s új változást idéz elő"
"Egy hasznos megoldást gyakran azért tart sokáig átültetni a gyakorlatba, mert a változástól való félelem nagyobb, mint a fennálló szituáció kellemetlensége."
"A tibeti nyelvben az "áldás" szó átváltozást
jelent valamilyen fenség, magasztosság vagy erő segítségével.
Egyszerűen szólva az áldás olyan élménynek, tapasztalatnak az eredménye,
amely jobbá teszi az elmét, szellemi emelkedést idéz elő."
" A szerelem sokkal bonyolultabb, vágyból, káprázatból, pózból,
menekülésből, önzésből, érzéki vonzalomból és lelki sóvárgásból szőtt
állapot, bálványimádáshoz hasonló pogány szenvedély, melyben az ember
megváltását a másiktól várja"
"Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz,
hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt
változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong,
egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. És hogy miért? Mert ez nem a
messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád.
Te magad vagy a homokvihar. Annyit még megtehetsz, hogy elszántan
törtetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne
járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. Ebben a viharban nincs
nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat
szétmorzsoló finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél."