szabadság

Olyan sokszor írtam már a szabadságról..de valahogy újra és újra aktuálissá válik.. :)

Mikor vagy szabad? Mi az önámító szabadság? Mi a szabadságnak álcázott korlát? ...Az örök kérdések...:)

Számomra létszükséglet a szabadság...az, amit én értek alatta :)

A szabadság nálam valahogy a gondolatok és érzések szabadságával és a szerethetőséggel függ össze...Én akkor érzem magam szabadnak, ha nem kell korlátoznom a gondolataimat az érzéseimet, ha nem kell hozzájuk szabályokat felállítanom, hogy miről mit gondolhatok, mikor mit érezhetek, ha nem kell tudnom ezeket megmagyarázni, sem másnak, sem magamnak..csak engedem őket szabadon áramolni...és ha ezt nem csak magamban tehetem meg, hanem olyan emberekkel vagyok, akik előtt szintén azt és úgy mondom, ahogy az bennem van, ott szintén szabadnak érzem magam...az olyan szeretetteljes kapcsolatokban, ahol nem kell elnyomni, vagy átalakítani ezeket a dolgokat...

A tingli-tangli szabadság számomra nem szabadság...nem szabadság a figyelmetlenség, nem szabadság, a megtehetek bármit..szabadság az, hogy lehetőségem van arra, hogy úgy csináljam a dolgokat, ahogy én magam belülről érzem..és ha igy teszek jól érzem magam...ha én saját magam ellen akarok menni..már nem vagyok szabad..az a legnagyobb erőfeszítés számomra, a legtermészetellenesebb érzés, amikor meg akarom erőszakolni az eszemmel, az agyammal az intuicióimat... utálom :) mégis időről időre elkövetem ezt a hibát. Szerencsére napoknál tovább nem bírok ebben az állapotban leledzeni, mert egyszerűen fizikai tüneteket produkálok, ha a saját belső meggyőződéseim ellen megyek...nem alvás, hányinger, gyomorideg, torokfájás..mikor épp mi...és onnantól h leesik, h ja megint megpróbáltad a szar utat járni, ami sehová nem vezet, akkor annyira röhögnöm kell magamon, és olyan jó ebből az állapotból felszabadulni.. most is tartott pár napig, de ma reggel már elegem lett a saját magam idomításából.

Nem stratégiák szerint akarok élni. Én szeretném érezni, h mikor mit és hogy kell tennem. Én akarok a dolgok következményének az oka lenni. Én. Ami valóban én vagyok, nem az agyamban kitalált vagy kivülről jött vmi...Sokkal jobban hiszek abban, h mindig az van, amit érzel. Mindig. És minél inkább próbálod ezeket kordában tartani, vagy irányítani, vagy elnyomni, vagy elbagatelizálni, annál nagyobb energiát adsz nekik, és úgyis szétfeszítenek belülről..csak kellemetlenül. Ha pedig megengeded magadnak, hogy szabadon érezz és szabadon gondolj dolgokat, akkor pozitívként lehet megélni mindezeket..és nem harcolni kell velük, hanem figyelni és élvezni őket. ... :)

Most ilyen dolgokat hozott belőlem elő a szó...de azt hiszem mindjárt megnézem, miket irogattam róla egy-két éve... mi változott..:)