Önmegvalósítás....jó összetett dolog....Mikor érezném, hogy elértem ezt és boldog vagyok? Kezdem azzal, hogy mi van most....29 éves, érzelmileg felnőtt, értelmes, virgonc, kreatív, önálló nő vagyok. Ismerem magamat. Jó a kapcsolatom a családommal, számíthatok a barátaimra, viszont nincs mellettem egy olyan ember, akivel összhangban lennék. Testi, lelki és agyi összhangban egyszerre. Mindhárom ugyanannyira fontos - nem szeretnék megalkudni. Az életemben történő változásoknak abba az irányba kell tartaniuk, hogy megismerjem, bevonzzam azt a valakit, akivel összhangban vagyok. Régen nem volt már ilyen :), egyik barátnőm, Juji megfogalmazásában azért is olyan nehéz a helyzetünk, mert a "túl-kosárban" csücsülünk :) Túl önálló, nem kell megmenteni se magától se az élettől, túl öntudatos, túl megértő, túl okos :) hm...amúgy lehet benne valami... egy férfinak sokkal egyszerűbb egy olyan "nő" mellett lenni, akit mentegetni kell mindentől, aki önállótlan, mondjuk ki életképtelen, ott nagyon egyszerű férfinak tűnni..ismétlem tűnni, mert ez csak egy látszat, egy komplexusos férfi kapcsolata egy komplexusos nővel..hm..na ez az amire nem vágyom, hogy legyen valami látszatkapcsolatom :S, olyan ember kell, aki valóban férfi és nem pedig kompenzál valami testi, lelki, múltbeli gebaszt valamivel. Hát...mostanában sajnos belefutottam pár ilyenbe...nem nyígok mert mindenből tanultam valamit, de azért igazán értékelném, ha nem egy végtelen történet lenne ez a valódi társ megtalálása...Szóval kell valaki, aki egy teljesen 100-as, normális önértékelésű, életképes pasi, valahol csak összefutok vele :)
...ez a sok túl...ezáltal viszont valóban eltűnik egy férfi lényege...de legalább erre is rájöttem, hogy ebben is alakulnom kell... :)az életképtelen meg a túl önálló között kell megtalálni a középpontot, mert hát a végletek itt sem jók...
VálaszTörlés