Valóság

.....szeretem az okos gondolatokat...szeretem, ha úgy van megfogalmazva valami, hogy már csak rá kell bólintani, hogy igen, köszönöm ez az, amit én is érzek, csak még valahogy nem tudott kijönni belőlem... szeretem, hogy ehhez nem mindig kell olvasnom, mert már épp' elég dolog van az agyamban, hogy az adott helyzetben, ha kell előjöjjön az, amire szükségem van. Szeretem, hogy vissza tudok térni a kiábrándultságból, és szeretem, hogy látom, mi van a dolgok mögött - vagy esetenként feldolgozom, hogy nem látom - valószínű azért, mert nekem ezt nem kell látnom, ez nem az én problémám és ezek szerint nem is kell, hogy az én problémámmá, az én valóságommá váljon az adott dolog....nem kell, hogy mindenhez közöm legyen, és nem kell mindent megértenem, csak elengedni....Elengedni azt is, amit mások gondolnak rólam. Akárki. Bárki. Mindenki szabad ember, azt gondol, amit akar. Szépet. Csúnyát. Okosat. Gonoszat. Nem fontos. Én döntöm el, hogy mit engedek be magamba. Én döntök róla szabadon, hogy beleveszem e a saját magamról kialakított szótárba, megint csak azt mondom én engedem meg, vagy nem, hogy az a vélemény az én valóságommá válhat e. Igen, ebben szabadok vagyunk. Választhatunk..."Megérteni nem, csak elfogadni tudunk, kit, mit, úgy, ahogy..."