Kívül és belül

Önállóság, egyéniség, egyénné válás, saját sors kutatása, saját sors megélése, önmagammá válni....ezek és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak már kb. 10 éve, most valahogy megint kezd központba kerülni az agyamban ez a téma....Mitől önálló valaki? Mik a korlátaink? Mik a külső korlátok, és mik azok amiket csak az egyén állít saját magának? Melyiket nehezebb lerombolni, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyni? Mit jelent az a szó hogy 'normális'?? Semmi értelme....normális....de kinek? A világnak? Kit érdekel, hogy mit gondol a világ? Nem attól leszek boldog, hogy a világ elkönyvel engem jónak vagy rossznak vagy akármilyennek....semmi értelme...a normális szó igen durván feszegethető! Számomra az a normális, amit én annak tartok. Nekem a saját elvárásaimnak kell megfelelnem és senki másénak magamon kívül. A világ is legyen boldog úgy, ahogy akar vagy tud, és hagyja, hogy én is azt tegyem, ami belőlem jön. :) Mindenkinek az a legjobb, ha egyének mászkálnak a világban, nem pedig minyi- klónok :S Valahogy olyan mintha valami "küldetés-tudatom" lenne...magammal szemben....folyamatosan azon az úton járok, ami egyre inkább mélyebben vezet saját magamba....és végülis ez a cél, hogy kiteljesedjen, ami bennem van.....nincs jó és rossz....minden csak viszonylagos, nem szabad cimkézgetni a dolgokat, embereket, helyzeteket.........értékelhetem rossznak, hogy egyedül vagyok...értékelhetem jónak....de minek??? mi változik? Maximum a  hangulatom, de azon kívül minden ugyanaz marad, tehát biztos ez is okkal van, hogy egyedül vagyok most. Ezt az időt megélhetem úgy is, hogy nyígok, hogy mi van már, hol vagy már....vagy úgy is, hogy magamra fordítom ezt az ajándékba kapott időt :) Magamra fordítom kívül és belül. - mert mindkettő ugyanannyira fontos...mindkét változás én vagyok, és mindkét változással én én maradok :) elfogadom a jelenlegi helyzetet és kihozom belőle, ami lehetőség szerint a leginkább kihozható belőle :) És egyre közelebb jutok a céljaimhoz - kívül és belül....:)