Projekt

Ma tök véletlenül rátaláltam egy régi-régi ugrálókötelemre :) - igazából kettőt találtam, ebből egy volt az, ami felnőtt méret :D  és mivel minden jel, amit jelnek fogunk fel így magammal is hoztam Debibe :) Vicces dolog ez, hogy 200-at ugráltam az előbb és kb. úgy elfáradtam mint mondjuk futás után...hm :D úgy döntöttem, hogy beleveszem ezt is az életmódváltós projektbe, mondjuk heti 2x jó lenne használnom és a mennyiséget pedig hétről hétre növelni:) - tényleg minden jó valamire, csak észre kell venni a dolgokat :) 

...hát ma lementettem a karácsonyi képeket a gépemre... ó te jó ég...hát nem csak Törökországban volt gebasz hanem már egy fél évvel ez előtt is...így utólag nem is értem, hogy miért csak júliusban esett le, hogy muszáj leszek sürgősen változtatni nagyon sok dolgon...Mitől van az, hogy egy ideig nagyon ügyesen homokba dugja az ember a fejét? Miért szeretjük hülyíteni magunkat? Vagy úgy tenni, hogy nincs probléma? Velünk aztán semmi, á dehogy hát hogy lenne, a világ szar de miii? És a nagy szart...ez egy baromság...persze van probléma a világgal is, nem is kevés, de benne ugyanúgy minden ember távol áll a nagy tuti tökéletes kategóriától....mások is...én is. Persze fel lehet fogni úgy is a dolgokat, hogy minden úgy jó ahogy van, ami egy bizonyos szintig teljesen pozitív, egy bizonyos szint után, viszont ugyanannyit árt, mintha valaki nem tudja magát elfogadni. Persze el kell fogadnunk, hogy vannak hibáink, és nem is kell ezeket utálni, csak lehetőség szerint azon, ami változtatható és viszonylag egyszerűen, azokkal miért is kéne együttélnünk? Mert persze vannak megváltoztathatatlan dolgok ezeket minél hamarabb a saját részünkként kell 100 %-osan elfogadni pl ha én 170 centi vagyok hiába vágyok rá, hogy egy tündér ficergős 150centis csajszi legyek, mint ahogy 185 centis modell sem leszek :), itt az "ez van oszt kész" kategóriát kell alkalmazni, de szerencsére csak a dolgok nagyon kis része az, ami nem tőlünk függ.... Onnantól kezdve, hogy ezt belátjuk, már nem a világra kell palesztin ellenállóként tekinteni, ill. nem nyígni kell vagy önostorozni, hanem elfogadni az adott helyzetet, és miután teljesen sajátunkként éljük meg azt ami van, onnantól kezdve elindulhat a változás, abba az irányba, amit szeretnénk :) Én legalábbis így próbálom megélni a saját dolgomat :) - úgy tűnik eddig hatásosan...

Közben leesett, hogy nem folytattam én abban az időben se strucc-politikát...ugyancsak nem ..hát januártól kezdtem el lelkesen járni a személyi edzőhöz...az nem rajtam múlott, nem jó embert és nem jó módszert kaptam...ennyi az egész magyarán szart se értem vele....én ismerem magam és a testem, én tudom, hogy nálam mi az, ami hatásos...és ezt minden felnőtt embernek saját magának kell tudni...hiába fordulunk mi külső segítséghez, hiába van meg a belső elhatározás, mindenkinek saját magára a saját módszerére kell rátalálni, különben tartósan nem történik semmi.