elfogadás

Vagyok én, és vannak a gondolataim....és vannak mások és az ő gondolataik....és vannak akik nyitottak mások gondolataira és a változásra, és vannak akik újra és újra maradnak a saját gondolatsorukba, kizárva a lehetőségét annak, hogy jöjjön valami megvilágosító újdonság....mitől van az, hogy valaki nyitott és mitől van az, hogy valaki soha nem válik igazán azzá? hm...az annyira jó érzés, ha valakiben el tudunk indítani valamit, amitől jobb lesz, ami miatt valami pozitív dolog történik, ugyanakkor meg vannak azok, akikkel hiába beszélget az ember nem történik semmi. hm...és ezt el kell fogadni...mindenki saját maga dönt, hogy mit kezd az életével, marad a sablonoknál, a megszokásnál, vagy nyit, ingerekre vágyik, előre akar haladni és nem stagnálni....fejlődni akar, változni....az sem baj, ha valaki nem ilyen...mindenféle emberre szükség van, csak fel kell ismerni, hogy ki éppen hová tartozik, mert nem szabad ráerőltetni senkire semmit...hiába látom én mondjuk, h neki ez vagy az lenne a jó, ha ő még nem látja...az nem elég hogy én látom....segíthetek ha szeretné...de csak a ha szeretné....vagy elfogadom, hogy vannak emberek, akik igenis el fognak jutni ugyanarra a gondolatra, ami  jó nekik, csak még valaminek történnie kell előtte és vannak azok, akiket szintén csak elfogadni kell - akik bármi történik maradnak ugyanott....megint azt érzem, hogy nem is a megértés a fontos, hanem az elfogadás, az ítélkezés mentes elfogadás...