Pörög, forog....nem érti....változtat, változik, nem változik...nem érti...mi az ok? Passz...Kicsit unom ezt. Olyan megrekedtség érzésem van. Hiába vannak a változások, változtatások, érdemi dolog nem változik. Unom. Unom és nem értem. És nem látom a végét. És unom a türelmet. És unom, hogy elfogadjam vagy megértsem ezt. Mert nem értem.
Mert nem tudom. Mert nem vágom. Mert nem látom át. Mi az, amiben más vagyok mint a körülöttem lévő emberek? Miért érzem, hogy nem akarok semmi lehetetlent? Akarok egy érzelmileg felnőtt férfit, akivel oda-vissza hatunk egymásra....ezt akarom megkapni. Hol van az a helyzet, amiben ez van? Ez helyrajzi kérdés? Ez hely függő? Munkahelyfüggő? Városfüggő? Országfüggő? Kultúrafüggő? Mi az vajon, ami miatt elkerül ez. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Mi az amin még mindig változtatni kell? Mindent a feje tetejére kell vajon állítani? Mindent? Az összes korlátot elengedni? Az összes elvárást? Milyen fajta nyitottságot kell vajon ehhez megélni?....
nekem az segitett, amikor elfogadtam, hogy anelkul is teljes vagyok es nem kell annnyira akarni.
VálaszTörlésNekem most tényleg jót tett, mert végre azt érzem, hogy lett előrelépés....végre leesett, hogy mi a probléma.....nem volt egyszerű....jo sok gondolkodás meg beszélgetés meg idő kellett hozzá....
VálaszTörlés