Összes oldalmegjelenítés

Keresés ebben a blogban

2011. november 22., kedd

1-2

Nyugalom. Belülről. Kívülről ma is végig pörögtem, belül viszont lehiggadtam. Mindkét mostanában felpörgető fronton....
Először is álmodtam valami nagyon nagyon kellemeset, amitől sikerült valahogy elhinnem, hogy úgyis minden úgy alakul, ahogy az a legjobb, ha az ember akarja, jól akarja, nem kapkod, nem esik kétségbe.....érdekes volt ez az érzés, amire keltem...teljesen átjárt. És egész nap mosolyognom kellett, ha eszembe jutott. Mert ez a megnyugvás érzés nem lehet véletlen. Kicsit viccesen groteszknek is tűnt ma körülöttem a világ...olyan megmosolyognivaló szürreális dolognak, az ahogy körülöttem viselkedtek, beszéltek az emberek....
A másik dologban is nagyon jó érzésem volt ma. Mostanában - mondhatni hónapok óta - azt éreztem, hogy nekem semmi közöm a munkámhoz, munkahelyemhez. Persze továbbra is maximálisan elvégzem a dolgom, de nem hat rám az egész. És tényleg akkor is azt éreztem, amikor megkapom a fizut, bónuszt, jutalmat....semmi motiváció nem történt. Most viszont ez a tréning téma felszínre hozott egy csomó mindent. És már tényleg nem az van a központban, hogy ez most összejön e vagy majd csak áprilisban. Most nem ez számít. Ez már csak egy bónusz lenne, ha már holnapután mehetnék. Hanem az, hogy látom, hogy értelme van annak, hogy mosolygok, hogy átlátom a dolgokat, hogy pörgök, hogy le tudom reagálni a hozzám jövő kérdéseket, hogy segítek. Ebben a két napban pont abban és úgy kaptam visszaigazolásokat, amik és ahogy nekem számítanak. Nem zs-vel, nem valami külső dologgal, hanem emberileg. Egészen konkrétan az a rész jött át most mindenkitől, amit hónapok óta hiányolok és ami miatt pont menekülhetnékem lett. Ma máshogy értékelem a dolgokat mint például még pénteken. Sőt. Inkább úgy mondom, hogy ma kezdem el értékelni azt, ami eddig nem is számított.

Néha már nekem magamnak is nehéz követni azt a rengeteg változást, ami múlt hétfő óta történik bennem....  meg kell bizonyosodnom róla, hogy nekem aktívan gondolkozni, merni, előre lépni nem is olyan nehéz :)...szeretem, hogy merem átlátni a dolgokat és ezáltal belülről élem meg a változást, már nem csak úgy mondom :) és az őszinte írás iszonyat mód felgyorsítja ezt a folyamatot... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Powered By Blogger