>< <>

Sok mindent olvastam most hétvégén össze az adakozásról, adásról, kapásról, kiegyenlítődésről. Alapban nem gondolkoztam ezeken a dolgokon, hanem csak ösztönből jött, csináltam mindig, ahogy éreztem... sok dolgot takar ez a téma...egyrészt kézzel fogható, anyagi támogatásokat, másrészt meg egy viselkedésmódot, egy olyan hozzáállást, amiben szerintem jó úton vagyok. A kézzel fogható dolgok is igazából valahogy mindig jelen voltak az életemben...hm...de ösztönből szeretek adni, azért mert belülről jön, mert jó érzésem van tőle, nem pedig azért mert valaki elvárja....pl. eszembe jutott amikor vagy 10 évvel ez előtt egy csöves a csikkeket nézte át a buszmegállóban lévő kukában...egy tök normális csövesnek nézett ki, nem agresszív, nem alkesz...egyszerűen csak szeretett volna rágyújtani....nekem pont jött a buszom, és mielőtt felszálltam a buszra odaadtam neki a cigisdobozomat, amiben még volt vagy 5-6 szál... persze adhattam volna egyet is vagy akár egyet se...de én akkor ezt így éreztem jónak....volt olyan is akinek aprót adtam, de több van akit simán elhajtok, mert egyszerűen nincs jó érzésem tőlük, mert egyszerűen elvárnák a semmiért...miért kéne adni valakinek aki igénytelen, büdös agresszív? Nem érzem, hogy ez helyes lenne...van viszont egy vak koldus fiú Nyiregyen...neki például adok:) Vagy vannak a szájjal lábbal festők....őket pedig tisztelem....hogy nem adják fel és sokan még így is tehetségesebbek, mint más teljesen 100%os ember...szóval nekik is szoktam időnként átutalni....de vannak ilyen esetleges dolgok...pl a vörös iszap katasztrófa...ott is úgy éreztem, hogy ez teljesen alap, hogy valamennyivel támogatnom kell...vagy vannak a rendszeres dolgok, a régi ruhák, amiket nem hordok, de semmi bajuk...azok mennek a Vöröskereszthez, mert van akinek szüksége van rá....hm...én ezeken a dolgokon valahogy eddig sose gondolkoztam...ez mindig ösztönből jött....

Ezeket a dolgokat is fontosnak tartom, viszont még ettől is fontosabb az, hogy figyelmet adjunk. Azoknak első körben akiket szeretünk, második körben meg bárkinek, akinek  igénye van rá, és nekünk is jól esik. Odafigyelni, elfogadni, mosolyogni... szerintem bevallottan vagy nem de minden embernek szüksége van ezekre. Nekem sem negatív gondolatokra, elvárásokra, itélkezésre, okoskodásra van szükségem...miért is kéne ez másnak?

Valahogy mindig abból kell kiindulni, hogy én mit szeretnék kapni... és azt elkezdeni adni, és akkor előbb utóbb megkapom...Megkapom...ha én már képes vagyok rá, hogy adjam....És valahogy abban a dologban is, amit nem kapok meg, ezt kéne alkalmaznom.....adni....és nyitottnak lenni arra, hogy kapjak...mert igazából ez ugyanannyira fontos, így marad meg az egyensúly....a jó érzés.....