Megcsináltam az első adventi koszorúmat... elvileg ez nem kéne, hogy egy nagy dolog legyen de nálam az. Még sosem volt ilyenem egyrészt, másrészt tökre féltem az egész hangulatától....úgy kezdődött, hogy Anna lelkesen kitalálta, hogy milyet csinál...én meg mivel szeretem a kreatív dolgokat úgy gondoltam kéne csinálni nekem is...végülis helyes szép stb...de aztán meg jöttek a gondolatok....hogy mi van ha rossz érzésem lesz tőle...mert minek csináljak én ilyen ünnepi hangulatú akármit ha egyedül vagyok?? Meg amúgy is ez az adventi időszak is ahhoz az emberhez kötődik, aki ugye még mai napig felszínre hoz dolgokat..... ez éppen azért mert ekkor jöttünk össze először.....hát egyrészt ezért van rossz érzésem, másrészt meg úgy álatalában minek emlékeztessem magam még jobban arra, hogy nincs mellettem senki.... szóval elbizonytalanodtam, hogy kell e ez nekem...nyilván nem maga az adventi koszorú itt a lényeg, hanem azok az érzések, amiket előhoz....amikbe annyira nem jó belegondolni...de végülis ha belegondolok, ha elnyomom egy darabig így van.
És attól, hogy nem készítek egy ilyet még nem lesz kevésbé minden jel körülöttem.....szóval átgondoltam a dolgokat....ugye...ahogy a blog elején leírt kedvenc idézet is szól..."ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt kapod, amit mindig is kaptál"....most nem nyomtam el magamban ezeket a dolgokat...és láss csodát igazán virgonc hangulatban készítettük tegnap a koszorúkat....semmi erőltetettség nem volt benne :d jókat röhögtünk...és a végén szép lett...és nem is csak az, hogy tetszik, hanem jó érzés ránézni....:) Komolyan....jó, hogy mertem változtatni ezen is, még ha csak egy kicsi dologról is van szó nagyobb lépésnek érzem mint mikor az egész lakást átpakoltam...... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése