Nagyon sokat beszélgettem a héten....a legtöbbet talán Bettivel, de ugyanolyan hasznos volt a Jujis, Annás, Zuzmarás, Zsuskás, Livikés beszélgetés...vagy akár chat a Sámánnal, az Angliában élő fiúval, Adriánával, Gyurkó Ildivel....mind mind hozzárakott ahhoz, hogy azt érezzem kezd érni a gyümölcse ennek az egész változás projektnek.
Számomra most kezd láthatóvá válni, hogy mik történnek bennem. Egyre több kérdést teszek fel, és egyre több válaszra érek meg. Már sok mindent magaménak tudok érezni. Vannak dolgok, amiken a tudatos elengedéssel szeretnék változtatni. A Jujis képlettel élve van két batyu a hátamon, a mikor? és a miért? Tőlük kell megszabadulni. Mert ezek okozzák nekem a legtöbb frusztrációt. Vagy a sámán megnyugtató gondolata...ha ő negyven x évesen tud így hozzáállni a dolgokhoz hogy will c what life will offer me, akkor én 29 évesen miért kéne hogy két utitárssal együtt haladjak? Meg akarok szabadulni tőlük...
És azt sem akarom előre eldönteni, hogy mi a jó nekem. Ugye a mai nap arról szólt agyban, hogy mire is vágyom? Ugyanannyira vágyom már babázós családi idillre, mint menni bele a világba még egy kis ideig érzésre...de lehet hogy ezt ugyanúgy nem kell nekem most előre eldöntenem. Hanem hagyni, engedni hogy megnézzem mit ajánl fel az élet. Én meg megyek a szimpatikus irányba......Kicsit megint lehiggadtam belülről..... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése