?-.

Egyszerűnek tűnő kérdéseket néha olyan összetett megválaszolni...mert... túl sokféle úton megközelíthetőek...mert..minden viszonylagos.

Szeretek-e egyedül lenni...hm...ha csak úgy alapban nézem, h egyedül...az számomra nem takar semmi negatívat, le tudom kötni magam, nem unatkozom, életképes és önálló vagyok. Ha ahhoz képest nézem az egyedüllétet, akivel lenni szeretnék, az már más. Akkor nem szeretem. Mert sokkal töltőbb azzal a valakivel lenni, mint egyedül. És ha ahhoz nézem az egyedüllétet, h bárki olyannal legyek, akire igazán, belülről nem vágyom, aki nem adja meg a pont jó érzést...akkor ehhez képest egyedül lenni felszabadító. Számomra nincs attól fullasztóbb érzés, mint összezárva lenni valakivel, aki igazán belülről nekem senki..és igen..az üresség érzés is ezzel függ össze...pont ezért nem éreztem mostanában..hm...akkor éreztem, régebben, ha nem olyan arc volt mellettem, ha nem attól kaptam az érintést, akitől igazán akartam, ha valójában nem is örültem, h ott létezik mellettem...Ha olyan kérdések zakatoltak bennem: Ki ez? Ki ez itt? Ki ez nekem?... Senki...hm...

Nekem a boldogság kell...az igazi..a valós...nem az ál...nem a boldogság jól hangzó, vagy úgy látszó kellékeire van szükségem...nem a világ szemében akarok boldognak 'tűnni', h nekem  jó - és belülről meg fulladozni az egésztől...hm..én nem akarom magam győzködni arról, h de másnak is ilyen, másnak sem jobb...nekem sem rosszabb mint másnak...pf...ennek az értéke nekem..nulla...hm..vagy kell valaki, vagy nem...de nem vagyok hajlandó átverni magam....és...kompromisszumot csak azzal lehet kötni, akire vágysz...aki kell...de abban kompromisszum, hogy ki az, aki kell??? Lehetetlen...ez  a megalkuvás csúcsa...én ezt szégyellném... abban mindenkinek csak amortizálódik az önértékelése....ami a boldogság lehetőségét az összes résztvevő számára kizárja...ami mindenkinek csak árt...amikor az ember valahol mélyen, amíg nem lép...a 'villámot' várja, még ha magának is nehezen vallja be...h bár belecsapna valamelyik résztvevőbe...de..persze...a villám nem csap oda, ahová várják.. :) mindenki felel a saját boldogságáért....vagy vesztegeti az idejét a boldogtalansággal....számomra ez jelenti az elvesztegetett időt...az soha nem lehet elvesztegetett, ami jó...:)

És...eszembe jut az apuci tündér mondata is..:) "Hallgass a szívedre, mert az eszed az meg van hozzá" :), igen...és én ezt teszem... :)