Hogy nekem egyik pillanatról a másikra hogy el tud szállni az agyam...tényleg a semmiből jön egy helyzet, engem meg jól ellep a lila köd.... és ilyenkor minden mindegy, mondhat bárki bármit részemről elborultam.....hát nem tudom, hogy ezen lehet e, kell e változtatni...mert igazából fél óra alatt ma is kidühöngtem magamat, aztán pedig már minden ok volt, sőt utólag visszanézve lehet, hogy 3 perc is elég lett volna az egész helyzetre, mert annyit is ért...de na....
Persze lehet, hogy jobb lenne, ha ezeket a dolgokat jobban kordában tudnám tartani....ugyanakkor meg sose titkoltam, hogy végletes vagyok, és igen tudok végletesen boldog, szomorú és mérges is lenni... még mindig százszor jobb tulajdonságnak gondolom, mint az állóvizet, az érzelemmentességet, a kimértséget, az elfojtást.... lehet, hogy abban a túlpörgött fél órában szar volt, de szerintem jobb ha ezek az érzések is meg vannak élve....mert ha nem, előbb utóbb úgyis kijön....olyan nincs, hogy valamit az ember magában tart, és az benne is marad...ez egy mese...ha máshogy nem hát valami testi lelki gebasz formájában de kijön....szóval a konklúzió, még ha nem is faszányosak ezek a helyzetek, és alakítani lehetne rajtuk, alapjáraton még mindig örülhetek, hogy ilyen vagyok :) - (legalábbis remélem... ) 
A szélsőségeket én is átélem, elég gyakran! Én gyűjtök egy darabig, aztán kiborítom egyszerre, bőgve, ordibálva, szitkozódva, mindent és mindenkit utálva!
VálaszTörlésAztán pár nap múlva, fogalmam nincs, hogy mitől tudtam annyira kibukni, addigra semmiséggé változott dolgokon?!
De én is azt gondolom, hogy jobb ha kitör, és azzal le is zárom.
Pozitív dolgokkal is így van! Örülök gyakran, a nem tudom minek, és boldog vagyok tőle, és repkedek...és nincs is valós oka!:)))
De egyetértek! Legalább nem vagyok unalmas....