Hát vicces volt hajnal négykor arra ébredni, hogy jár az agyam. Nagyon sok dolog motoszkált bennem. Egyrészt azok a dolgok, amiktől valahogy szeretnék minél hamarabb megszabadulni, másrészt pedig azok a dolgok, amikben úgy érzem szintén elindult a változás bennem....
Pár napja arra jöttem rá, hogy az elfogadás is egy nagyon- nagyon tág kategória. Nem elég ítélkezés nélkül elfogadni a másik ember dolgait, azt amit csinál, ahogy gondolkozik, amiben hisz. Hanem ha mi homlokegyenest mást gondolunk a dolgokról, akkor ezt valóban csak akkor kell elmondani, ha az a valaki kéri, kérdezi...Miért? Mert valószínűleg azokra az emberekre a mi gondolataink is hatnak, és amit mi gondolunk nem szabad, hogy az ő dolgaikat megingassa....szóval mindenkit hagyni kell hinni abban, amiben szeretne és nem elrángatni a saját hitétől :)
Annyira sok dolog határoz meg minket. Amik történtek velünk, ahogy átéltük azokat, az összes múltbeli érzés, tapasztalat....minden információ, ami ért minket, az emberek akikekkel kapcsolatban voltunk vagyunk, a dolgok, amiket láttunk olvastunk....megéltünk....És mindenkinek más az az út, amin és főleg amikor haladnia kell. Attól, hogy én például elindultam valami felé, amit jónak tartok, még nem biztos hogy másnak is az a jó, vagy ha jó lenne is meg van érve rá. Ki tudja...lehet hogy még időre van szüksége, vagy lehet, hogy teljesen más irányba forrja ki magát a személyisége....Ezt nem lehet tudni...épp ezért fontos az okos, itélkezés mentes elfogadás....És ezt ugyanúgy magunkra is kell vonatkoztatni...attól hogy valaki még nem érti mi mit miért csinálunk, vagy látunk helyesnek, az még nem jelenti azt, hogy nekünk vissza kell fordulnunk, vagy más irányt választanunk, vagy győzködnünk kellene a másikat a saját igazunkról....nem is biztos hogy csak egy igazság van...lehet, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, és ha annak megfelelően él, akkor nem lesz rossz érzése, nem lesz lelkifurdalása, nem fog tartósan elbizonytalanodni..hanem helyes énképpel, önértékeléssel, önbizalommal éli a saját életét....a sajátját.... és ezt mindenkinek engedni kell :)
Az elfogadás, szerintem gyakran hazugság, vagy elhallgatás, beletörődés..ha nekem kell elfogadni!
VálaszTörlésA magam elfogadása már más, hisz ha nem fogad el valaki úgy ahogy vagyok, csak hazudik, és megfelelni akar annak,, amit hallani akarok, akkor az nem is elfogadás! Most magamat szeretném leginkább lefogadni, és hinni, hogy úgy vagyok jól, ahogy vagyok, és úgy teszem a dolgaim, ahogy akarom!Akár elfogadják, akár nem...Csak én fogadjam el, és higgyek bennem!!
Még ez sem egyszerű!
Az elfogadás szerintem egy választás...valami olyan, ami pozitív érzéseket kelt benned...ha frusztrálttá tesz akkor az semmiképp nem elfogadás, hanem valami olyan negatív dolog, amikről írtál...pl beletörődés, de a beletörődés nem egy szabad választás az egy külső vagy belső kényszer....
VálaszTörlésViszont szerintem is először előbb az embernek saját magával kell jóban lenni és csak utána jön a világ :)