.?.

Olyan türelmes szakaszban vagyok. Biztos azért, mert érzem, el kell engednem most az irányítást, az a leghasznosabb. Mindent tud. Mindent elmondtam neki és mindent a megfelelő formában :) Nem féltem és nem féltettem magam, nem támaszkodtam csak az érzésekre, fókuszba raktam az irányt, ami fontos nekem. Az együtthaladást.  A saját határokat. Az Ő határait.

Azt hiszem, most minden egyben rendben van, ahhoz hogy jó legyen. Mindent beépítettem, amit az eddigi tapasztalatokból lehetett, ahhoz, hogy oda vezessen, ahová szeretném. És nagyon szeretném, hogy Ő legyen. Az én részem egyben rendben. 

Az Ő részét pedig nem akarom irányítani és kontroll alatt tartani. Meglátjuk.  :) Az biztos, hogy én szeretném.