...?...:)

azt hiszem...még mindig tanulnom kell...hogy nem kapom meg akkor a válaszokat, amikor szeretném, vagy amikor  a legnagyobb szükségem lenne rájuk.... még mindig a türelmet kell egy picit gyakorolnom...mi a cél most? Ne haragudjak se Rá, se magamra, hogy ez most így alakult...nem halt meg egyikünk sem....nincsenek időbeli határok, h meddig lehet kimondani...a határ csak az, h a másikat ez még megérinti e vagy nem....de ezt nem lehet tudni előre, mikor van.

 Egyikünk sem hibás jobban..vagy kevésbé....volt egy tömény inger, amit hirtelen nem sikerült feldolgozni....aztán...úgy érzem, nekem már sikerült....de szeretném, hogy neki is menjen...adok időt...neki..és adok időt magamnak is, h biztos vagyok e az érzésben....hogy nem csak az űr miatt hiányzik, hanem valóban beleszerettem...:)

Nagyon sok mindent adott nekem ez az egész, ez a fiú...köszönöm...:)...szeretném, hogy folytatódjon.