Hmhm...olyan, mintha minden újra és újra és újra és újra visszatérne. Úgyanúgy. Vagy kicsit máshogy. Kisebb jelentőséggel, kisebb intenzitással. Kisebb ingerként, nem tudom. Talán mint vmi spirál, aminek egyre kisebb jelentősége van, és egyre kevésbé tud beforgatni, vagy jelentőséggel bírni. Hm. Van aminek régen hetekre volt jelentősége...aztán napokra...aztán órákra...és aztán meg nem hoz elő uj gondolatot, mert nem jelent ingert. Megszokottá válik. Fura ez. Hogy ha nincs haladás, és egy ponton pörög a történet, akkor erejét veszti, kb úgy képzelem el mint vmi búgócsigát. Hogy az intenzitás egyre csökken, egyszercsak eldől. Nem megy tovább kifújt. Hm.
Az önfókusz viszont csodajó dolog. :) Mert akárhogy is alakulnak a dolgok, mégiscsak az a jó, h ha ami rajtam múlik az rendben megy. Annyi de annyi, de annyi minden múlik a körülményeken, a körítésen, a szerencsén, a többi emberen, hogy legalább a saját részembe ne tudjak belekötni. :) Akkor mindig nyugodtabb vagyok. Szóval meglátjuk, mi hova vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése