Komfortzóna.. :D

Péntek este megérkeztem Pestre...:) valahogy már attól jobb lett egy fokkal, hogy kiszakadtam ebből a hétből és ebből a péntekből. 

Sok új helyzet, ember, kommunikáció...kicsi önismereti kicsi önbizalomnövelő training... én is egyetértek azzal, hogy az embernek attól nő az önbizalma, ha valami olyan helyzetbe csöppen, vagy olyat vállal, keres, saját magától, amiben még nem volt, vagy ha aktívan áll a dolgokhoz nem csak úgy hagyja, hogy megtörténjenek vele...hát ebben a két napban velem rengeteg ilyen dolog történt, szóval ahhoz képest, amennyire el vagyok fáradva és azt érzem, hogy kb. holnap délig tudnék aludni, mégis ugyanakkor érzem azt is, hogy feltöltődtem... :)

Mi volt ami új volt... például soha nem voltam még egyedül hotelben, legalább a másik szobában volt, valaki akit ismertem...hát itt nem :D szóval totál önállóság. Egyedül reggeli. még első nap olyan hülyén éreztem magamat, de ma reggel már semmi extra nem volt nézelődtem, néztem az embereket a szakácsokat, az angolokat, a németeket, az oroszokat, mert h főleg velük volt tele az étterem és ma már teljesen természetesen éreztem magamat, nagyon örülök, hogy eldöntöttem, kipróbálom ezt.. :) Aztán ugye training, idegen helyen  - odatalálás :D még jó, hogy van szám és használom :), training, idegen emberek, új infók, tök tömény nap, ami amennyire lefárasztott a folyamatos koncentráció miatt ugyanannyira érdekelt is, végre megint azt éreztem hosszú idő után először, hogy olyan dolgot hallgatok, tanulok, ami tényleg érdekel, amit akarok belülről. Jó volt. Kíváncsi vagyok a többi alkalomra...aztán este...tali.

Megint azt éreztem, hogy nem akarok elvárásokkal indulni neki. Nyilván volt egy megérzésem, mint mindig de nem erre építettem, és nem ennek a beteljesülése határozta meg az este alaphangulatát. Hanem dumáltunk, vigyorogtunk, kávéztunk, mászkáltunk egy csomót, iszogattunk és bár semmi olyat nem éreztem, hogy férfi- nő témában bármi elindult volna benne, nem hagytam, hogy ez álljon az este középpontjába, hanem próbáltam az emberi dolgokra koncentrálni, és valóban nyitott lenni az egész estére :) és igazából nagyon jól sült el, nagyon pozitív élmény volt. Örülök, hogy nem hárítottam! ezek szerint túl nyitott is voltam, mert nagyon úgy tűnik nem is ment át, hogy bennem nem indult el semmi...na nem baj az a fura, hogy még akár máskor is összefutnék vele, talán pont magam miatt. :) Érdekes érzés, annyira jó, mikor nincs elvárásokból adódó teher.. :) (ugyanakkor tudom, hogy nincs olyan a háttérben, hogy ne lehetne rám hatni..ó dehogynem, hát volt is rá példa hét közepén, van akinek egyből sikerül :D ) 

hát ilyesmik történtek..na meg ma  az életképesség és a mákvirágság kooperációjából adódóan elértem egy olyan vonatot, amire hááát kb. annyi esély volt racionálisan mint tavaly arra  a pénzügyi trainingre... SEMMI :D :D, mégis biztos voltam benne, hogy na én azon rajta leszek....vicces volt, ahogy besokalltam az Arénában már fél 11-kor na mondom elbattyogok a Keletibe hátha pont indul valami...háromnegyed körül értem oda, sorba álltam...erre mondja a néni, hogy a 11.30as vonat  -akkor lett volna vmi - csak Nyiregyig megy, de hogy a Nyugatiból megy óra 18-kor....hm ekkor volt 10.50 kb...na mondom a néninek hogy is jutok én el oda de gyorsan :D mondott vmi buszt meg ugye a metró, átszállás a Deák téren és metró tovább..nézem az órát...hm....na mondom akkor metró, mert mondom a fene se fog még itt elkezdeni megfelelő buszmegállót keresni :D elindultam mák mák, pont volt még egy jegyem tegnapról, így nem kellett még azzal szarakodnom, hogy szerezzek, metró jön tovább tovább másik metró nem jön...ekkor van 11 óra még három perc...JÖN jeee, olyan11.07kor leszálltam persze pont a másik oldalon jöttem fel át az egész Nyugatin 11.11 látom benn a vonat..okééé na nézzük a sort- megnézem...fasza HOSSZÚ....vissza a kallerhez, hogy meg lehet e venni a vonaton, h ne késsem le...8000FT pótdíj..mondom vmi büfékocsis megoldás - nincs büfékocsi...ááááá mondom az nem fasza....11.13...vissza a pénztárhoz, pillogás, h legyenek már olyan tündérek , h előreengednek, sikeer, kallert látom melyik a 22-es kocsi??:) hihi felszálltam és még 2 percem maradt is 11.18-ig ;) hát mit ne mondjak, ez is rohadt jó érzés volt, hogy akarsz valamit, meg elhiszed, hogy meglesz és mersz dönteni és segítséget kérni, akkor tényleg meglesz...de mindegyik tényező ugyanolyan fontos...:) Ha nem AKAR-om annyira akkor ugye nincs meg - de rohadtul akartam mert kurva fáradt voltam és elképzeltem, hogy még ott kell dekkolnom egy órát. phu...na akkor még jobban akartam, szóval el kellett hinnem,:) de ehhez kérdeznem is kellett ettől, attól ezt azt..figyelnem is kellett hiperaktívban az irányokat, szóval koncentrálni is kellett a célra..és még segítséget is kellett kérnem ugye, hogy engedjenek előre...és tényleg nem olyan negatívak a dolgok, mint ahogy időnként be vannak állítva...alapban nem cél az, hogy az emberek ne vigyék előre a másikat...és ez jó:), de dönteni és lépegetni nekünk kell ;) kb. így kell elérni bármilyen célt mint ma ezt a vonatot...ezt érzem...