kiabál..

ez is egy út....ritkán van nálam....a kétségbeesés és a feszültséglevezetés végső módja.......nem jó ha ez marad...de..nem tart sokáig.

Pár perc....

Nem szeretem..............de néha csak ez marad, nincs más eszköz. Ha mérges vagy, ha szomorú, ha kétségbeesett, ha nem látod, h merre...és ez dühít...kiborít...............értem...őt is és magamat is.Ugyanaz vezet oda... ha nem szeretném és nem félteném így...nem lennék ilyen hangos, ha elvesztem a fonalat...szerencsére..csak néha...de talán ennyi kell....

Aztán...szembe kell menni újra a félelmekkel...én...az idén jutottam el oda, hogy egyáltalán rá mertem keresni a három betűre....de muszáj volt...eddig találtam új utakat és lehetőséget e nélkül a lépés nélkül is...de most..ez következett, már nem tudtam kikerülni..mert e nélkül már nem tudtam haladni. Csak így lehet szembe menni, és új utakat nyitni. Eddig máshogy csináltam, mert eddig lehetett e nélkül. Eddig ez még nem ment. Most is féltem. Rettenetesen.  Féltem, h mi van ha rossz irányba visz? Ha elveszi a hitemet? De...ha nem megyek szembe magammal...bezárok utakat és ezt most nem engedhetem meg...szóval döntöttem...és legyőztem a az egyik legnagyobb félelmem.De..túl vagyok rajta és ezáltal sok új információt tudok befogadni már, mert olyan oldalakon is merek olvasni és kutatni, ahol eddig nem.

Pár hete az olvasással kezdtem, tanulmányokkal...tegnap délután...emberekkel folytattam...nehéz volt...és elég. Aztán ma már új energiát kaptam, és előre mutatva hittel kerestem tovább, nem félelemmel...hanem akarva, bízva.

Mivel kezdtem?...'Mostantól lesz ellenpélda'... és MINDENT megteszünk érte!!! MINDENT, és így lesz!!!!!!