Ez egy nagyon tanulságos hét volt. Az egész hét, összes eseménye valahogy egy irány felé terelt. Bizonyosság és tudatosság.
Biztosnak kell lennem magamban. Biztosnak kell lennem a másikban. A másiknak biztosnak lenni magában. Biztosnak lenni bennem. És biztosnak kell lenni a közös irányban. Ez az ötösfogat elég durva kombónak tűnik, de... sajnos egyik pont sem kevésbé fontos a másiknál. - persze csak akkor ha egy tudatosságra épülő, boldog kapcsolatra vágyunk (én erre vágyom, és ehhez én jelenleg ezeket ugyanolyan fontosnak érzem.)
Biztosnak kell lennem magamban, abban, hogy én ki vagyok, mit akarok, mik a határaim, mit tudok és akarok adni és kapni. Nem elvárásaim vannak, hanem ... igényeim, önértékelésem, önbecsülésem. Biztosnak kell lennem, hogy igen tényleg attól a valakitől szeretném kapni és annak a valakinek szeretném adni azt, ami belőlem jön, akinek tudok és akarok mitkezdeni a hibáival is, ahol szeretem a csomagot egyben. Mivel..rólam van szó :), ezért ahhoz, hogy valaki megmozgasson bennem dolgot, ugyanolyan fontos, h az a valaki is ismerje magát, a vágyait, a határait. És abban ugyanolyan biztosnak kell lennie, hogy igen én vagyok. Ez mind szép és jó. DE ez a négyes úgy tűnik még mindig nem elég :D Kell az ötödik is. A közös irány az együtthaladáshoz. Nem szabad sürgetni, szakaszokat ráerőltetni a másikra, mert abból csak billegés lesz, bizonytalanság, káosz. Szükség van a közös irányra, mert ha ez nincs akkor csak telik az idő, egy nehézkesen haladó, vagy toporgó helyzetben...amiben ha nem engedjük el időben a másikat... akkor az első négy dolog is szépen lassan sérülni fog.....kinek kell ez?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése