na azt hiszem a leszokás nálam nem jó szó :), abbahagytam a rendszeres, megszokásból adódó cigizést így helyes. Nem nevezném leszokásnak, mert semmi extra nem volt benne. Sem fizikailag, sem pszichésen. Csütörtök délben találtam ki. Azóta volt már mindenféle helyzet. Stresszeltem, unatkoztam, kávéztam, boroztam, vártam, kiültem, dolgoztam, pihentem, volt reggel, volt este, nagyon sok emberrel beszélgettem, aki cigizett mellettem, ott van továbbra is a szekrényemben egy méterre tőlem... :D stb. stb
Volt a hétvégén jópár olyan helyzet, ahol megszokásból mentem volna cigizni, hogy stressz, hogy jajj, hogy akármi. De nem tettem. És nem került különösebb erőfeszítésbe, tényleg inkább csak egy hülye szokás tudatossá tételének mondanám. Azt érzem, hogy még kell egy pár hét, hogy a cigi mint szokás, tényleg leépüljön, és ne jöjjön ez a megszokásból rágyújtanék valami. És...ha úgy érzem, hogy ez már nincs, és még mindig hiányzik a cigizés mint folyamat :D, na akkor már tudatosan élvezve fogom időnként elszívni azt az egy két szálat, csak kellemes helyzethez kötődve, és akkor, ott, arra figyelve :)
....igen, akkor már nem érezném, h ártok magamnak, nem érezném, hogy ő irányít, nem érezném, hogy hajigálom ki a pénzt az ablakon csak azért, hogy büdös legyek, nem érezném, hogy ő tud engem kontroll alatt tartani. Hanem, meghagynám egy kis ad hoc elővehető bónusznak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése