Megint azzal kezdem, h szeretem a megérzéseimet. :) És nem hiszek a jól hangzó okokban.... :) Ma újra bebizonyosodott, h az van, amit én érzek és nem az, amivel a másik hülyíti magát. És ez jó. Nekem mostantól lesz egyszerű. Neki mostantól lesz nehéz. Most nem az én lufim pukkant ki, hanem az övé.
Nem haragszom rá. A valósággal tudok mit kezdeni. Köszönöm az ingereket, élményeket, tapasztalatokat, érzéseket, amiket kaptam tőle. Beépítettem, beépítem. Őt elengedem. Én pedig....Haladok.
Jujika, köszönöm az ötletet, amivel sikerült egyértelművé tenni, hogy ebbe a történetbe mostantól energiát, és ötleteket adni egy újabb karika lett volna. :)
Magamnak pedig egy olyan férfit kívánok, akivel megvan az érzés, a vágy, aki megmozgatja az agyamat - pusztán a személyisége és a gondolatai nem pedig egy furcsa helyzet által - aki tud és akar haladni velem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése