középen

Mennyire fura az, amikor egyszer csak rájössz, hogy sok olyan dolog van, amiben "helytelenül" gondolkodtál....meg még több olyan, amiben jól gondolkodsz, de rosszul élsz.....és újra és újra beletrappolsz ugyanabba a hibába.....mivel vagy nem tudsz a hibákról, vagy érted őket, csak még nem "érzed" belülről, így hiába vágysz a változásokra, csak ideig- óráig működhetnek.....

Ez a legérdekesebb dolog, hogy mitől kattan át valami...mitől lesz egy gondolat belülről a tiéd.....mikortól van az, hogy már érzed is.....az tuti, hogy kell valami sokk. Amíg nem sokkolódsz le, addig érdemi változás nem történik...hanem ugyanazt a hibás sémát folytatod....hetekig, hónapokig, évekig, legrosszabb esetben életed végéig....úgy haladsz "előre" hogy csak önmagad körül keringsz, cserélődnek helyzetek, vagy emberek, de érdemi dolog nem változik.....mert valamiért belülről nem AKAROD.....

teszegetsz...akargatsz...változtatgatsz....lépegetsz.....de igazából nem teszel, vagy akarsz, vagy változtatsz, vagy lépsz...

Most is azt érzem, hogy nagyon nem jó a végletek közt lavírozás.....valahogy középen kell lenni...egyensúlyban.....mennyire érdekes ez, hogy azt hisszük az a valóság, amit látunk....hm.....akkor viszont van annyiféle valóság ahányan vagyunk a földön....és az milyen már mikor én kategórikusan elutasítottam egy embert, vagy sokat...csak azért mert az az x dolog, ami számomra érték benne nem felfedezhető...és ilyenkor mit gondolok...h szerencsétlen, h semmilyen h...stb...holott lehet, hogy csak más dolgok értékesek számára.....hm..

..értékrend....belülről...elfogadás...

valós....nyitottság....mindenre.... tényleg igaz, hogy olyan nincs hogy nyitsz erre- arra, nyitsz belülre, nyitsz kívülre, nyitsz gondolatokra, nyitsz valakikre....vagy nyitott vagy és akkor fenekestöl felforgatsz mindent...és nem csak a vélt vagy valós célszerűség miatt cselekszel.....hanem mert jó, mert AKAROD.......és nyitsz...úgy általában...eldobod az előítéleteidet....a helyzetekkel, emberekkel kapcsolatban....

Életem eddigi "legtöményebb" könyvét olvasom most....már egyszer elkezdtem négy éve...nem fogtam akkor belőle semmit...igazából le sem kötött, meg se tudtam volna mondani még három mondatban sem, hogy mi van benne.....most pedig, mint általában egy "véletlen" folytán - amit nyilván tudunk hogy nincs :) - nekikezdtem.....és nem tudom lerakni...és olvasom és rajzolom, és írom, és húzgálom, és visszalapozok, és mosolygok....mert most érzem....lehet, hogy érteni akkor is értettem, de belülről nem hatott rám...nem voltam abban az életszakaszban, amikor nekem szólt...vagy rólam.... most pedig igen...

Letisztultak eddig "fölöslegesnek" vélt kapcsolatok.... nem voltak....sokmindent tanultam....és látok magam előtt rossz és kevésbé rossz példákat...látom a miérteket....és már nem csak a NEM akarom irányt látom, hanem az AKAROM-ot is..... 

Sok dolgot kell még tanulnom, és letisztítanom...biztos vagyok benne....viszont aminek örülök az az, hogy 29 évesen itt járok....hogy merek felelősséget vállalni azért, amit tudom, hogy én rontottam el...és nem hárítom a világra.... haladok....abbahagytam a toporgást és a vekengést...és a döntésképtelenséget....és azt is tudom, hogy mindig van olyan, ami elbizonytalaníthat....viszont legalább már van hova visszatalálnom.... :)