valóság?:)

Valahogy sokkal kellemesebb érzés elhatárolódni, mint bevonódni...még nem tudom, hogy fogom megfogalmazni ezt az érzést...de próbálkozom....

Mikor ilyen nagy "érzéseket", indulatokat, akármit megélek az mindig valami túlzással függ össze....túl magamra veszem, túlgondolkozom, túlértékelem.....pedig az esetek legtöbbjében fölösleges....egyrészt ha másról van szó, annál egyszerűbb bármi minél objektívabb vagyok....embernél...helyzetnél...annál inkább tényleg a valóságra koncentrálok... :)

És ez magammal szemben is így van....ha beleesek valami érzésbe, ami a "normálison" túlmutat, akkor abból valahogy mindig szarul jövök ki :) és miért is..? Azért mert nem a valóságot érzem, csak az általam ilyen - olyan -(pozitív vagy negatív) irányba kibillentett képet....és azt hiszem, hogy az úgy van....ami nyilván nem igaz. Erről már annyiszor gondolkoztam....hogy olyan nincs hogy feket vagy fehér, jó vagy rossz...és ezek a végletek mindig csak egy hülye függönyön át mutatják a helyzetet, de soha nem valójában....és ez igaz bármire, emberekre, munkára, érzésre....már több mint egy hete az átbillenés óta tart ez a belső nyugalom...pedig különösebb dolgot nem teszek érte...csak valahogy nem torzítom a világot semmilyen irányba....nem értékelem túl vagy alul.....hanem mosolygok benne..higgadtan.... Nagyon fontos dolog nem kell, hogy járjon az eszemben, minden más ami meg járhatna, nem olyan jelentőségű hogy kibillentsen ebből az állapotból... viszont kíváncsian várom, hogy egy olyan helyzetben, amit eddig végigpörögtem, vagy agyaltam volna, sikerül e megőríznem az objektivitásom....és a valóságot látnom....nem pedig valami féle projekciót.... :)

Azt hiszem ez is most lett 100%-osan tiszta.....
"Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése. "