Ma már jobb...jóval jobb...nem mondom, hogy sokat gondolkoztam a tegnapi érzéseimen, mert nem lenne igaz, inkább....helyre pakoltam őket...mondjuk nem hét lélegzetvételnyi idő alatt :) ("Vicces" de ezt is az elmúlt egy hónapban két különböző könyvben is olvastam, a Krasznaja Moszkvában, meg abban is, ami most van soron nálam....a lényege az, hogy ha felmerül egy kérdés, hét lélegzetvételnyi idő alatt dönts....így vagy úgy...ha ennyi idő alatt nem tudsz, akkor vagy te nem vagy érett a döntésre, vagy a kérdés megválaszolására, vagy még nincs itt az ideje, hogy dönts, vagy válaszolj...ha érett vagy és itt az ideje hét lélegzetvételnyi idő elég lesz...) de nem volt túlpörgés...inkább egy pár órás nihilnek mondanám....ami elmúlt...mert, ha megvizsgálom a kérdést, hogy miért vagyok egyedül, mit tegyek én még? Arra jutok, hogy - legalábbis az elmúlt három hónapban - én teszem, amiről azt érzem az én felelősségem és amiben én kell, hogy változtassak, hogy azt kapjam, akire vágyok. A többi viszont már nem az én felelősségem, tehát fölösleges pörögni rajta, hogy mikor és miért....stb....tény, már nem szeretek egyedül lenni. És nem arról van szó, hogy nem tudom lekötni magamat. Mert továbbra is letudom, de valakivel szeretném. Nem programokat akarok, hanem egy embert. Arról van szó, hogy nem akarom az ürességet az agyamban, a gondolataimban és fizikailag is azt szeretném, hogy velem legyen valaki, akivel jó.
Továbbra is jó döntésnek tartom, hogy leszedtem magamat, az ilyen online hülyeségekről. Fölösleges időtöltés, egy illúzió..viszont egész jól le tudja kötni az ember idejét...vagy akár gondolatait...pedig egy nagy semmi..valóságos ember kell, valóságos reakciókkal....hm...bárhol...bármikor....mint régebben....az utcán....nem egy kreált közegben...az életben....hm....nem akarom illúziókra fecsérelni az időmet. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése