....hát újfent nem aludtam....és a mérleg is két kilóval mutat többet, szóval most döntöttem el ebben a pillanatban, hogy nekem ehhez az agyaláshoz nincs kedvem....Nincs kedvem, sem gondolkozni, sem válaszokat keresni, sem szomorkodni. Egyikhez sincs, mert ez mind nekem árt.
A hosszútávú céljaimnak legalábbis mindenképp. Elengedem ezt az egészet. Majd ha itt az ideje folytatódik. - mert ezek szerint erre nem én fogom kitalálni a választ. Hogy is tudnám. Én kész vagyok. Biztos vagyok. De más ember érzéseit vagy gondolatait csak ő maga tudja helyrepakolni. és majd szól, ha ez megtörtént. Nekem most azzal kell foglalkoznom, amit viszont én irányítok, az én céljaimmal. A traininggel, a fogyással :) Uh kicsit kómásan, de legalább mosolyogva folytatom ezt a napot. :)
Nem pörgök, nem menekülök az érzéstől, tegnap megéltem, mára elég volt. Amúgy is nagyon érdekes volt ez az egész elmúlt két-három hét...jó sok minden történt bennem, velem... szóval tényleg szükségem volt erre a dologra végre életemben először sikerült ezt is elkezdeni belülről máshogy kezelni. És érzem, hogy jól csináltam. - akkor is érzem, ha még nem kaptam visszaigazolást.. :)De hát...elvileg most épp ezt tanulom, hogy ne legyen szükségem erre folyamatosan, és akkor is tudjak hinni és bízni és elengedni, nem mint régen kétségbeesni, és értetlenkedni és menekülni a helyzetből, vagy bármi olyat tenni, ami az összevisszaságot és a káoszt erősíteni. Nem. Nekem rohadtul nincs szükségem káoszra. És nincs szükségem felszínre. Menekülésre meg aztán végképp nincs. Mert már jó úton vagyok. És ez biztos. Szóval, amire így reggel öttől jutottam...jó lesz az.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése