Megint leesett egy csomó minden magammal kapcsolatban áááááááá...szóval, h miért értetlenkedtem ennyit anno a nyitottság témában...h én azt érzem magamról h nyitott vagyok, közben meg nem...
Mégiscsak helyrajzi kérdés a fejemben..., mindig azt mondtam, hogy az h hol vagyok boldog nekem mindegy, bárhol. Ott leszek ahol jó. Csak sajnos az én agyamban a bárhol tényleg bármit takar/t ... kivéve egy helyet ez pedig éppen az ahol vagyok Debrecent....visszamehetek és átgondolhatom, hogy mi az oka...már kiskoromban is utáltam a szemészet és a klinikák miatt, tiszta gyomoridegem lett már attól, ha megtudtam h ez az útirány...nem is akartam idejönni egyetemre, mégis jöttem...nem is akartam itt maradni, de itt maradtam, nem is akartam itt lakni, de itt lakom.
És valóban...nem is veszem itt észre az embereket. Onnantól, hogy elhagyom a Debrecen táblát, tök nyitott és önmagam vagyok, mindegy h külföld, vagy Mo-n egy másik város, mégis egyből történik valami pozitív itt meg semmi. De attól, hogy alapban nem tetszik a város hangulata még nem foghatom arra, hogy itt ilyen és olyan az egész. Nem. Ekkora különbség nincs a helyek között. Ez az óriási különbség az én fejemben kreálódott. És ettől is meg akarok szabadulni.
Szóval ez a város sajnos alapban minuszus helyről indult nálam...és még minuszosabbá vált az idők folyamán. Itt is akartam hagyni, mikor a fantasztikus évekig tartó szart már le akartam zárni, de a nyelvsuli miatt nem így alakult, elkezdtem tanítani, én itt maradtam, de a várost elzártam magamtól....és ami a legszebb és amire most az esti gyaloglás közben jöttem rá....a város színe és az a valami, ami miatt végleg meg akartam szabadulni tőle, tökéletesen egyforma színű a fejemben....tehát tudatalatt ezzel a szinesztétasággal sajnos összefonódott a két fogalom és tökéletesen fedte egymást...nem túlzok teljesen ugyanaz az árnyalat, a fura mustársárga, homokbarna szín.... Debrecen, biciklis...ugyanaz a kettő...hm...viszont rájöttem a megoldásra a gyaloglás közben, igaza volt Bettikének, h meg fogok világosodni :) és sikerült. Szét kell szednem a két dolgot a fejemben erre jöttem rá. Debrecenre Debrecenként kell gondolnom, egy olyan helyre, ami bele tartozik a bárhol boldog lehetek helyszínbe. Igen itt is. Ezt kell szépen helyrepakolni magamban, h itt ugyanúgy figyelnem kell az embereket és ugyanúgy a valódi önmagamnak kell lennem :) És a másik dologra pedig a jövőben másképp gondolok. Nem fogok rá többet biciklisként gondolni. Nem. Volt a múltamnak egy része, ami hozzám tartozik. De nevén nevezem a mai naptól. Szóval szeretném, ha a Tibis életszakasz végre lezárulna, megbocsátva, elengedve, feldolgozva. Volt Tibi. És van Debrecen :)...is..mint egy valós lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése