pont jó:)

:), mostantól egy kiválóan megfelelt life coach írja a blogot :D, aki szintén én vagyok :) Imádtam a vizsgát is...ugyanannyira töltött, mint maga az ötlet, a tanfolyam, az anyagok, a könyvek... :) tényleg belőlem jön...és pont azon gondolkoztam, miután vigyorogva kijöttem csütörtökön este 8-kor a vizsgáról, hogy tényleg ennyire egyszerű az élet, ha az ember egyszer kitalálta, mi az, ami valóban belőle jön?? :D Mert nagyon úgy fest...:) Semmi megerőltetéssel, hanem a puszta kíváncsisággal, érdeklődéssel és az ösztönökkel lehet elérni olyan eredményeket, ami bármiben másban mindenféle erőfeszítéseket kíván...hm...fura, mennyi fölösleges dolgot kell megtanulni, megtapasztalni addig, amíg ráérzünk, hogy mi a miénk...Bár..ha jobban belegondolok, abszolút nem fölöslegesek, mert mindegyik körvonalazza az irányt és mindegyiknek van haszna abból a szempontból is, ami a végcél lesz...tényleg, a sok-sok eszköz, ami 30 évig csak jött csak jött, most simán felhasználható a célnál.. :) És tényleg tök kézzelfoghatóan meg tudom fogni ezeket a dolgokat...pl. a középiskolai rész, az idegenforgalom, a vendéglátás, az a fajta attitüd, ami ahhoz kell, hogy az emberekkel nyitottan lehessen kommunikálni, el tudjuk érni, hogy figyeljenek ránk, már itt kialakult ösztönből..az, hogy kedvesen és asszertíven tényleg bármi elérhető....

Aztán az egyetem a nyelvek..a német az orosz, ami a különböző kulturákat hozta magával, hogy minél többféle gondolkozásmóddal keveredtem össze, hogy volt pedagógia, volt pszichológia, ami mind az önismeretet és a mások jobb megértését segítette elő...nem is beszélve a rengeteg könyvről, amivel csak bölcsészként kerülhettem kapcsolatba, és már közben olyan gondolatokat kaptam, és éreztem magaménak, ami mind-mind ezt az utat vetítette elő...Aztán a sikeres állásinterjúk...amikre simán nemet mondhattam, mert sose kellett azt éreznem, hogy nem vagyok elég jó...és mindenhonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy a személyiségemmel győztem meg őket, azzal ami csak úgy jön belőlem, hitelesen, kedvesen....

Aztán a nyelvsulis időszak...különböző korosztályok, életszakaszok, belőlük csoportot csinálni, megtanítani őket a nyelveket máshogy látni, sikerélményeket adni nekik és kapni tőlük..imádtam...:) Aztán a mostani hely...rengeteg ember, rengeteg felfogás, és ezzel mind mind kapcsolatban vagyok és az összes eddig megszerzett dolgot használom napi szinten...és akárhogy nézem, itt forrta ki magát, hogy ebből a sok információból megszülessen a konklúzió, hogy mi is az utam...:) És úgy néz ki megtaláltam...még nagyon sokat akarok fejlődni ebben az egészben, még rengeteg ötletem van, valahogy annyira nyitott ez a téma...és annyira fontos...és annyira örülök, hogy az enyém.. :)

"A tehetség kicsit olyasmi, mint a szexepil. Ez sem jelenti azt, hogy az illető nagyon szép, sem azt, hogy valamiben nagyon eredményes, mondjuk a csábításban. Csak éppen egy bizonyos területen valami olyasmit tud, ami nem megtanítható."