Azért..az is tök megnyugtató, h ismerem magam:)..egészen biztos voltam benne, h a megérzéseim újfent nem fognak átverni:)...és abban is, h két irány van..vagy az, ami végülis lett és, amitől jól érzem magam, ami még ha értelme de semmi végül, akkor is előrébb visz, vagy .. lehetett volna egy másik..ami viszont..biztos, h hátrébb vitt volna - mivel ebben is ismerem magam:)
Szóval azt hiszem, jobb így, mert...végülis nem körbe körbe szeretnék szaladgálni az életemben, viszont elnyomni sincs kedvem létezőt dolgokat. És..én akkor tudok leginkább a jelenben lenni és arra figyelni, amit most meg kell élnem, ha nem korlátozom be az érzéseimet, ha nem korlátozom be a cselekedeteimet...vagyis...úgy ált. semmit :) Ha nem állítok fel fölösleges korlátokat magamnak, akkor egész jól haladok előre..vagyis inkább úgy mondanám, h párhuzamosan haladok. Nem akarok ellenállni magamnak, vagy ellenkezni magammal, vagy elnyomni dolgokat magamban, hanem csak megengedem nekik, h legyenek, cél nélkül, ezáltal segítve, h párhuzamosan haladhassak másfelé...aztán ez az érzés meg vagy elhagy útközben, vagy elkezdem érezni valaki más iránt:) és ez így jó..nem kell tagadnom a létezését, nem kell magam megerőszakolni..mert amíg ezt teszem, addig energiát feccolok bele..az ellenállásba...és ezt pedig nem akarom...természetellenes....mert ha ezt teszem, akkor marad a karika, ha nem ezt teszem, akkor van a párhuzamos haladás..:)
És..a legfontosabb: adjak időt magamnak a változásra:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése